Nem nagyon lóg ki a kelet-európai trendből a magyar adórendszer: az elmúlt években a régióban a társasági adó csökkent, az áfakulcsok pedig emelkedtek - derül ki a Mazars adótanácsadó Közép-Kelet-Európai Adóbrosúrájából. A gazdasági válságot megelőző években még az adóverseny dominált a régióban, ám az utóbbi években az EU nyomására a tagállamok a költségvetési hiányaik lefaragására koncentráltak.

Továbbra is a költségvetési deficit az adópolitika kulcseleme a közép-kelet-európai régióban, így nagy változások nem történtek az idén - mondta Szmicsek Sándor, a Mazars partnere ismertetve a legfrissebb eredményeket. Az átlagos áfakulcs a régióban 21 százalék, a társasági adó 17 százalék. Egyes országok - többek között Magyarország is - a jövedelemadók csökkentésében, illetve ezzel párhuzamosan a forgalmi típusú adók (áfa, tranzakciós illeték, stb.) emelésében látta a válságból kivezető utat. A magyar adatok jelenleg is jól tükrözik ezt a kétpólusú megközelítést: áfakulcs, illetve szja és társasági adó szempontjából továbbra is a skála két ellentétes végén helyezkedünk el. A magyarhoz hasonló adópolitikát folytat Románia - tette hozzá a Mazars.

Az összehasonlításban szereplő országok egy másik csoportja éppen ellentétes válságkezelési stratégiát választott, ők a forgalmi típusú adók emelése helyett a magasabb szja, illetve a társasági adókulcsokban látják a megoldást. Ilyen például az egységes adókulcsot elsőként bevezető Szlovákia, amely 2013-tól visszaállította a progresszív rendszert a magánszemélyek jövedelemadóztatásában, ez 2014-ben változatlan módon, kétkulcsos (19, illetve 25 százalék) szja rendszer formájában maradt érvényben. Ezzel összhangban a korábban 19 százalékos társasági adó is 23 százalékra nőtt, ezt 2014-ben 22 százalékra csökkentve még mindig a felmérésben szereplő országok 17 százalékos átlaga felett helyezkedik el. A szlovák áfakulcs ugyanakkor továbbra is átlag alatti, 20% maradt.

Görögöknél mindent visz a kiigazítás

Görögország adópolitikája ugyanakkor jó példáját mutatja annak, amikor a válságkezelés kényszere felülír minden egyéb gazdasági megfontolást: mind a forgalmi adó, mind pedig a jövedelemadók mértéke magasnak mondható. A görög áfamérték 23 százalék, míg a társasági adó 26 százalékos kulcsa a felmérésben szereplő legmagasabb ilyen érték. Az szja progresszív rendszerű, a kulcsok jövedelemszinttől függően 22, 32, valamint 42 százalék lehetnek.

A társasági adókulcs a könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat által vizsgált piacok közül továbbra is Görögországban a legmagasabb (26 százalék), amelyet egy százalékponttal lemaradva követ Ausztria (25 százalék). A legalacsonyabb adókulcsot (9 százalék) változatlanul Montenegróban találta a felmérés.

2014-ben a társaságiadó-kulcsot változtató országok - az áfakulcs emelési trenddel ellentétesen - egytől egyig csökkentették az adó mértékét. Szlovákia visszatért a 22 százalékos kulcsra, Szlovénia és Ukrajna is egy-egy százalékponttal mérsékelte a társasági adókulcsot. Ukrajna esetében ugyan jelentősebb csökkentés (19 százalék helyett 16 százalék) volt tervben, a jelenlegi elképzelések szerint 2015-től további csökkentés várható.

Magyarország a 10/19 százalékos, sávos TAO kulccsal továbbra is egyedülálló - társasági adóban ez egyébként is nagyon ritka. A 10 százalékos kulcs ugyanakkor egyértelműen a legalacsonyabbak között van, hiszen ennél alacsonyabb adókulcs csak a rekorder Montenegróban van.

A családi kedvezmény nélkül a lista végén a magyar bérterhek

A magyar egykulcsos 16 százalékos szja- az egykulcsos adórendszerek között az egyik legmagasabb. Egykulcsos adót alkalmaz Románia, Csehország, Oroszország Montenegró, Macedónia és Bosznia-Hercegovina. Befektetői és versenyképességi szempontból kiemelten fontos az élőmunka terheinek összehasonlítása a különböző lehetséges célpiacokon. Ebből a szempontból érdemes együtt vizsgálni a személyi jövedelemadót, valamint a bérre rakodó további munkáltatói, munkavállalói adó- és járulékterheket.

A Mazars kutatásból kiderül, hogy az élő munka terheinek tekintetében Magyarország versenypozíciója továbbra is kedvezőtlen. Tény, hogy a személyi jövedelemadó jelentős mértékben csökkent a korábbi években, de a bérterhek régiós összehasonlításban továbbra is kiemelkedően magasak. Magyarországon 100 eurónyi nettó jövedelem kifizetése (családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele nélkül), közel kétszer annyi, 196 euró teljes költséget jelent a munkáltatónak. Igaz ez a mutató az elmúlt években javult, de 2000 eurós havi jövedelem esetében a 15 ország összehasonlításában továbbra is csak a stabil, utolsó helyre elég.

A családi és egyéb kedvezmények figyelembevétele, valamint különböző jövedelemszintek vizsgálata azonban erősen árnyalja ezt a képet: A 2000 eurós havi jövedelmet, és három gyermeket feltételező kalkuláció alapján a nettó jövedelem/munkáltató összes költsége arány alapján a régiós összehasonlításban Magyarország rögtön a harmadik helyre ugrik. Magyarország pozíciója az alacsonyabb, 500 eurós havi jövedelemszint figyelembevételével kalkulált rangsorban is hasonlóan alakul, családi kedvezmények nélkül sereghajtók vagyunk, míg három gyermekkel pedig a lista második helyén állunk.

A magyar adórendszer családi kedvezménye régiós viszonylatban is kiemelkedő hatással van a nettó jövedelemre. Ha nem is ennyire szélsőségesen, de más országok adópolitikájában is található példa jelentősebb családi adókedvezményekre. Ilyen az alapesetben hazánkat éppen megelőző Horvátország, amely a 2000 eurós, három gyermekes összehasonlításban már csak a hatodik helyen szerepel.

Úttörő volt Magyarország

A társasági adóhoz kapcsolódó transzferárazás szabályozásának alakulása külön figyelmet érdemel. A Mazars kutatásából ugyanis az látszik, hogy bár 10 évvel ezelőtt még csak Magyarországon volt erős dokumentációs szabályozás, az elmúlt években szinte valamennyi régiós ország felzárkózása megfigyelhető ezen a területen. Ennek a háttérben az áll, hogy amelyik országban ezzel a témával nem foglalkoznak, onnan a multinacionális vállalatok jó eséllyel adóalapot vonnak el. Habár dokumentációs előírás valamilyen szinten - Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró kivételével - minden országban van, az egyes államok szabályozottsági szintek jelentős eltéréseket mutatnak. Míg Magyarországon a dokumentációs hiányosságok hosszú évek óta kiemelt mértékű bírságtétellel sújthatók, Ausztriában például nem kötelező a dokumentációkészítés, csupán az adóhatóság eseti kérésére, Csehországban ugyan készítendő, de annak hiánya esetén nem bírságolnak.

A válság egyik meghatározó következménye a különböző válságadók bevezetése. Magyarország ebben a kezdetektől élen jár: sőt úgy tűnik mintaként is szolgál egy-egy régiós ország számára. Romániában a 2013-ban természeti erőforrások kitermelésére, energia- és gáz szektorra kivetett különadók után a speciális adók köre 2014-től tovább bővült: az adózók könyveiben szereplő utak, csőrendszerek, egyéb speciális létesítmények értéke után is adót kell fizetni.

Nem állanak sorba a befektetők Magyarországon

Az átmeneti intézkedésnek szánt, eredetileg 2012-13-as évekre kivetett szlovák válságadó a korábbi tervekkel ellentétben 2016-ig érvényben marad. Ha a hazánkban - eredetileg szintén átmeneti jelleggel - bevezetett bankadóra vagy Robin Hood adóra gondolunk, láthatjuk, hogy északi szomszédunknál is hasonló folyamat játszódik le: nem kizárt, hogy az ideiglenesnek tervezett adónem a folyamatos kiterjesztéseket követően náluk is szilárdan beépül a nemzeti adórendszerbe.

A szlovák válságadó jellemzően az energia szektor, gyógyszeripar, biztosítási ágazat, valamint az elektronikus telekommunikáció azon vállalkozásait érinti, amelyek várható éves profitja meghaladja a 3 millió eurót - azaz, a magyar példát követve, itt is a tehetősebb, jellemzően külföldi befektetők megsarcolása volt a cél.

Szmicsek Sándor szerint egy dolog az adóverseny, de nagyon fontos emellett a befektetői bizalom. Sajnos ezen a téren nem javult a helyzet Magyarországon, nincs jele annak, hogy a következő fél-egy évben újabb komoly befektetések lennének várhatóak. Az országkockázat még mindig magas, nem állnak sorba a befektetők a tanácsadói irodákban - mondta a Mazars adópartnere.