Minden új adótörvény bevezetésekor természetes, hogy felvetődnek jogalkalmazói kérdések. A reklámadó egy teljesen új, eddig még "adózás alól kivont területet" vont be a közteherviselésbe. A reklámokra, hirdetésekre kivetett adó nemzetközi gyakorlatát, szabályozást megvizsgálva született meg a magyar reklámadó törvény. A jogalkotói cél teljesült. A törvény világos, rövid és egyszerű - állítja az NGM.

A kincstári optimizmut némileg árnyalja, hogy a cégek sorra kérnek jogértelmezést az alig pár oldalas törvényről a NGM-től. A reklámadó vitás részleteiről itt olvashat.

Az NGM szerint az  is természetes és megszokott, hogy egy új adófajta bevezetésénél az új adóalanyok tüzetesen megvizsgálják a szabályokat, és kutatják, keresik, hogy létezik-e olyan értelmezés, amelynek segítségével mentesülhetnek az új közteher megfizetésének kötelezettsége alól. A reklámadó törvény azonban világos, egyszerű és félreértelmezhetetlen, a szabályokat csak nagy nehézségek árán lehet félremagyarázni.

A jogszabály egyértelműen fogalmaz: reklám közzététele adóköteles abban az esetben, ha a közzététel a törvényben meghatározott platformon valósul meg. Vagyis annak a vállalkozásnak, amelynek reklámbevétele van, gyakorlatilag csak azt kell megvizsgálnia, hogy hol jelent meg a reklám. Ha a közzététel a médiaszolgáltatásban, Magyarországon kiadott vagy Magyarországon terjesztett, túlnyomó részt magyar nyelvű sajtótermékben, szabadtéri reklámhordozón, bármely járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon, valamint az interneten, zömében magyar nyelven vagy többnyire magyar nyelvű internetes oldalon történik, akkor az adókötelezettség fennáll.

A törvény azt is pontosan meghatározza, hogy 500 millió forintos reklámközzétételből eredő bevétel alatt nem kell reklámadót fizetni, sőt még bevallást benyújtani sem.