Az idén is közzétette a Nemzeti Adó- és Vámhivatal az ingatlanértékesítésből és a vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelmek 2013. évre vonatkozó adókötelezettségének alapvető szabályait bemutató kiadványt. A leginkább szembetűnő különbség a 2012. évi szabályokhoz képest az, hogy végleg kikerült az adórendszerből a lakásszerzési kedvezmény -  jóllehet nem valószínű, hogy ez sokakat érintene még. Öt évvel ezelőtt jelentős változás ment végbe a személyi jövedelemadó törvényben az ingatlanvásárlás szabályait illetően. Míg korábban 15 évig tartani kellett egy ingatlant ahhoz, hogy az eladásából származó bevétel adómentes legyen, addig ez 2008-tól lényegesen lerövidült: mindössze öt évre - lásd a keretes írást.

Ugyanakkor a korábbi szabályozás a mobilitás megtartása érdekében tartalmazott egy lakásszerzési kedvezményt. Ezek szerint nem kellett adót fizetni akkor, ha az eladott ingatlan árából az eladó egy másik ingatlant, pontosabban lakást vásárolt. Ha a vételár kevesebb volt, mint az eladott ingatlan ára, akkor csak a különbözetet terhelte adó, ha többe került, akkor értelemszerűen nem keletkezett adófizetési kötelezettség.

Ezt a kedvezményt a tartási idő töredékére csökkentése után el is törölték, mondván életszerű, hogy az emberek életvitelszerűen cserélnek lakást, s ezt sokkal egyszerűbb úgy támogatni, hogy az adóköteles időszak rövidebb, semmint külön számolgatni kelljen a támogatással. Ennek fényében 2008-tól megszűnt a lakásszerzési kedvezmény.

A jogszabály tartalmazott azonban egy átmeneti rendelkezést is, amely szerint a 2008 előtt eladott ingatlanok esetében megmarad a kedvezmény öt évig. Erre azért volt szükség, mert a korábbi szabály értelmében ennyi idő állt rendelkezésre, hogy újabb lakás vásárlása révén érvényesíteni lehessen a kedvezményt - vagyis utólag vissza lehetett kérni az adót. Ez azért nagy valószínűséggel nem érintett sok magánszemélyt. Tekintettel arra, hogy az öt év lejárt, mostantól tiszta helyzet állt elő: öt év tartás után egyáltalán nem kell adózni, előtte viszont akkor is kell, ha másik lakás vásárlása a cél.

Maradt a méltányossági kérelem

Továbbra is élhet persze az ingatlan eladója az ún. méltányossági kérelemmel. Ennek lényege, hogy az állami adóhatóság az adó fizetésére kötelezett magánszemély kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, valamint a jövedelem felhasználási körülményeire tekintettel mérsékelheti, vagy elengedheti az adót. A jövedelem felhasználását illetően különösen méltányolható az a körülmény, ha a magánszemély az ingatlan, a vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelmét saját maga, közeli hozzátartozója, vagy a vele egy háztartásban élő élettársa, volt házastársa lakhatását biztosító célra fordítja.

Az adófizetési kötelezettség minimalizálása mellett érdemes az esetleges ingatlanvásárláshoz kapcsolódó illetékekre is vetni egy pillantást. Ezt a jelentős közterhet is le lehet szorítani, szerencsés esetben akár nullára is - a NAV-val történő alkudozás körüli tudnivalókról, tippekről szóló cikkünk itt olvasható.

Adómentes esetek

Adómentes a házassági vagyonközösség megszüntetése következtében az ingatlannak, a vagyoni értékű jognak a házastárs által történő megváltásából származó jövedelem. Ez a szabály a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha az egyik fél lemond a közös lakás őt megillető tulajdonrészéről és ezért cserébe a másik fél lemond az egyéb közös vagyon (például: gépjármű) őt megillető részéből a megváltott tulajdonrésznek megfelelő értékről, akkor ez az ingatlanátruházás adómentesnek minősül.

Az adómentesség abban az esetben is fennáll, ha a tulajdonrész megváltása
nem a közös vagyonból, hanem külső forrásból történik (például az egyik fél hitelt vesz fel és így váltja meg a másik fél tulajdonrészét.

Ha a magánszemély más magánszeméllyel kötött tartási, életjáradéki vagy öröklési szerződés alapján ingatlant, vagyoni értékű jogot ruház át tartás vagy járadékfolyósítás ellenében, akkor az ebből származó jövedelem adómentes.

Szintén adómentes a nyugdíjban részesülő magánszemély által a központi költségvetési szervvel vagy a helyi önkormányzattal kötött előzőekben említett szerződések alapján megszerzett jövedelem.

Adómentes jövedelem továbbá a helyi önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakásnak a bérleti jogáról való lemondásért kapott térítés (ideértve a bérlakásból távozó bérlőtárs részére bírói határozat alapján a lakáshasználati jog ellenértékeként fizetett öszszeget is), továbbá a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szerinti kényszerbérlet megszüntetése esetén a más lakás biztosítása helyett a helyi önkormányzat által a bérlőnek fizetett térítés is.