Normális esetben egy befektetőt nemigenérdekli a kiszemelt ország államformája vagy alkotmánya, Magyarország esetében azonban már az alaptörvényt is rossz ómenként tartják számon. Ennek oka nyilván nem az, hogy a német vállalatvezetők saját működésüket látják veszélyben, sokkal inkább a német politikusok általános nemtetszése ragadt át rájuk - derül ki a WTS adótanácsadó cég felméréséből, amely több mint harminc, hazánkban működő vállalat véleményét tükrözi.

Az alkotmánnyal kapcsolatos aggályok figyelmeztető jelek, csakúgy, mint az általános bizalmatlanság és az országgal kapcsolatos kiszámíthatatlanság. Utóbbi azért is hangsúlyos, mert - mutat rá a tanulmány - ez a kormányfő legutóbbi regnálása idején a kétéves költségvetésben és legalább két évre szóló adómódosítókban hitt. Ennek most kifejezetten örülnének a vállalatok.

Miért káros a különadó?

Az általános érvényű kritikák mellett a társaságok konkrét problémákat és módosítandó rendelkezéseket is felsoroltak a tanulmány elkészítése során - s nem is elsősorban a különadókkal kapcsolatosak a legerősebb megjegyzések. A különadókkal kapcsolatban az első észrevételük az volt, hogy végre megszűntek, ne is gondoljunk azokra. Azt ugyanakkor hangsúlyozzák: a költségvetési lyukakat inkább a meglévő adók átalakításával volna célszerű betömködni, mert a lassan megszámlálhatatlan különadó zavarossá teszi az egész adórendszert.

Arról nem beszélve, hogy ezeknek olyan tovagyűrűző hatásuk is van, amelyeket nem is lehet nagyon felmérni. Tipikusan ilyen a távközlési adó: ha az adót nem tudja teljes egészében áthárítani, s az anyavállalattól sem kap forrást annak kigazdálkodására, akkor magának kell megoldani a feladatot. Elhalaszt beruházásokat, csökkenti az adóalapját, nem emel bért. Ezzel kisebb lesz a társasági adója, nem tud az alkalmazottak után több járulékot, szja-t fizetni, s az elhalasztott beruházások miatt nem tud megbízást adni üzleti partnereinek. "Nem lehet tudni, pontosan hol hiányoznak ezek a bevételek. Csak annyi látszik, hogy a növekedés nem akar beindulni, vagy a foglalkoztatottak száma nem nő a kívánt mértékben" - mutat rá a szerző, Lambert Zoltán adótanácsadó.

Félelmetes áfavisszaigénylés

A rég meglévő és bejáratott adónemekkel sincsenek feltétlenül kibékülve a vállalatvezetők - önmagukban a különadók nyilván nem rettentenék el a befektetőket, a teljes paletta azonban nem feltétlenül javít az összképen.

Az áfát illetően könnyű kitalálni a legnagyobb gondot: a 27 százalékos mérték. Egyértelmű, hogy ezen azonnal nem lehet változtatni, de a kormánynak középtávon mindenképp csökkentenie kellene. A tanulmány abban bízik, hogy az ezáltal megnőtt fogyasztás, a társaságok által elért többlet végül egyéb adók formájában visszahozza ezt a kiesést - ezek a remélt hatások azért nem ennyire egyértelműek.

A beruházó, exportra termelő vállalatok számára az áfavisszaigénylés igazi lidércnyomás. Ha a cég visszaigénylő pozícióban van rendszeresen, a hatóság állandó vendég lesz nála. Ha beruház, itteni beszállítókat alkalmaz, jelentős leírható áfája lesz, ám ezt csak részben tudja a bevételeivel szembe állítani, mert exportra termelve áfamentesen értékesít. A szabályok szerint a visszaigénylésre eleve 75 napot kell várni - egyes esetekben csak 45-öt -, ám bizonyos érték felett a hatóság kiutalás előtti ellenőrzést végez. Ezt a szintet egy nagyobb vállalat elég könnyen, akár havi rendszerességgel is eléri. A pénzt nem kapja meg akkor sem, ha eddig sosem késett egyetlen befizetéssel sem, a hatóság viszont kiszáll és ellenőriz havi rendszerességgel.

Külön gond, hogy a technikai jellegű hibákért, elszámolásért 50 százalékos mulasztási bírság jár. Összességében a cégek szerint egyrészt az ilyen hibáknál elvárható lenne a türelem a hatóság részéről, hiszen nem minden szabálytalanság egyenlő az adócsalással. Itt érdemes lenne visszahozni azt a szabályt, amely kedvezően különböztette meg a minősített adózókat. Emellett valamilyen próbaidő után el kellene tekinteni a rendszeres ellenőrzéstől - azt váltsa fel szúrópróbaszerű vizsgálat.

Kellenek a kedvezmények

A társasági adóval alapvetően elégedettek a megkérdezettek. Ugyanakkor itt is van mit javítani. Legfontosabbnak azt tartanák, hogy vezessen be a jogszabály csoportos adóalanyiságot - ilyen az áfában már több éve van. Ennek lényege az, hogy a kapcsolt vállalkozások egymással elszámolhassák a veszteségeiket. Mindenképp megtartanák a nagy kedvezményeket - a fejlesztési kedvezmény akár 80 százalékkal csökkentheti az adót -, visszahoznák a veszteség elhatárolásának régebbi szabályát, amely a teljes adóalapig engedte a veszteség elszámolását.

Megszüntetnék a feltöltési kötelezettséget - bár tisztában vannak azzal, hogy ennek komoly költségvetési oka van. E tekintetben kár lelkesedni, a kormány ugyanis egyre több adónemre terjeszti ki a feltöltési kötelezettséget. A társasági adózásban megjelentetnék a családbarát jelleget, vagyis a munkáltató finanszírozhassa úgy az alkalmazottak gyerekeinek bölcsődei és óvodai ellátását, hogy azt le tudja írni a társasági adó alapjából.

Az iparűzési adóval kapcsolatban nem annak mértéke volt a megkérdezettek gondja. Jóllehet jobbnak tartanák az ipa, a tao és az innovációs járulék összevonását, pontosabban egységes kezelését, a helyi érdekeket fontosnak vélik. A valódi kifogás az ipát illetően az, hogy egyáltalán nem támogatja a beruházást, létszámnövelést. Egy nagy fejlesztést végrehajtó vállalat számára kifejezetten káros, hogy a beruházás, létszámnövelés semmilyen befolyással nincs az adóra. Adott esetben jobban jár, ha nem is csinál semmit - márpedig ez biztosan nem lehet cél.