Egyre gyakoribbak az olyan fogyasztói kifogások, amelyek a magas összegű tranzakciós díjakat sérelmezik, miután ma akár ezer forintnál is többe kerülhet a fogyasztónak, ha pénzt vesz ki egy bank automatából - olvasható a FEOSZ közleményében. Nagy átlagban 200-700, de akár 1000 forintot meghaladó összeget is elkérnek a pénzügyi intézmények a fogyasztótól, ha készpénzt vesz fel a bankfiókból vagy épp ATM-automatából, miután 2013. január elsején hatályba lépett a pénzügyi tranzakciós illetékről szóló 2012. évi CXVI. törvény, amely alapján a pénzforgalmi szolgáltatók illetéket kötelesek fizetni: ezt a terhet hárították át szinte egy az egyben a fogyasztókra. A Magyar Nemzeti Banknak a fizetési rendszerről szóló 2013-as jelentése alapján az áthárított illeték mértéke 80-90 százalék. Csökkent továbbá a fogyasztók által kedvezményesen elérhető pénzügyi termékek kínálata - mutat rá a FEOSZ az MNB jelentésére hivatkozva.

A fogyasztóvédők emellett azt is kimelik a jelentés alapján, hogy a díjmentes készpénzfelvételi lehetőségek megszűntek, vagy számuk lecsökkent. A FEOSZ szerint ezzel függ össze, hogy a fogyasztók rendszerint a szerződéses feltételek egyoldalú módosítását kifogásolják, azonban az illeték áthárítása nem ütközik jogszabályba akkor, ha a pénzintézet betartotta a vonatkozó szigorú előírásokat.

Erre akkor van mód a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 210. §-a értelmében, ha a szerződés a pénzügyi intézmény számára ezt a lehetőséget egyértelműen lehetővé tette és a vonatkozó, egyoldalú szerződésmódosításra okot adó feltételek, illetve körülmények is meghatározásra kerültek. Továbbá olyan kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt lehet csak a fogyasztóra nézve kedvezőtlenül módosítani, amelyet a szerződés már korábban tartalmazott: új díj vagy költség bevezetése ugyanis jogszabályi tilalomba ütközik. A feltételek teljesülése esetén azonban az áthárítás jogszerű - olvasható a szervezet közleményében.

A FEOSZ viszont épp emiatt úgy véli, a fogyasztók számára igen nagy terhet jelentő és továbbra is emelkedő banki tranzakciós díjak folytán lehetővé kell tenni, hogy saját maguk döntsenek arról, munkabérüket készpénzben kapják meg vagy inkább bankszámlára kérik. Azaz egyértelműen rögzíteni kell, hogy a fogyasztó választása szerint a munkabérét készpénzben bocsássák rendelkezésére - hangsúlyozza a közlemény.

Nemcsak a bankok hárítanak

Mindemellett a FEOSZ-hoz érkező fogyasztói megkeresések arról is tanúskodnak, hogy nemcsak a pénzforgalmi intézmények, hanem más szolgáltatók is jelentősen emelték a szolgáltatással összefüggő díjaikat és átterhelték a fogyasztókra megnövekedett költségeiket. Így a földgáz- és a villamos energia szolgáltatókra vonatkozóan rendszeresen érkeznek a fizetési felszólítási díjak és egyéb költségek sokszor irreális mértékű emelkedéséről szóló bejelentések.

Hiába határozza meg ugyanis a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény és a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény, hogy a "nyújtott termék vagy szolgáltatás árába közvetlenül vagy közvetve semmilyen formában nem számítható be, illetve külön nem számlázható ki", a közüzemi vezetékek adójáról szóló 2012. évi CLXVIII. törvény szerinti különadót a szolgáltatók mégis továbbhárítják a fogyasztókra - csupán azt nem a szolgáltatás árába, hanem egyéb költségekbe építik be - mutatnak rá a fogyasztóvédők.

A távközlési adót is a fogyasztókkal fizettetik

A FEOSZ szerint hasonló volt a helyzet korábban az elektronikus hírközlési szolgáltatások esetében is. A távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény 2012. július elsejei hatályba lépése óta az elektronikus hírközlési szolgáltatók ágazati különadót kötelesek fizetni, amit először áthárítottak a fogyasztókra, vagyis egyoldalúan módosították az előfizetői szerződéseket és megemelték azok tarifáját. A fogyasztó hűségszerződés esetén viszont csak a kötbér megfizetésével szabadulhatott a szerződéses kötelemből és a megemelkedett tarifadíjaktól. Azóta azonban az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 2012. november 17-től hatályos módosítása szerint tilos egyoldalúan módosítani a határozott időre kötött szerződést akkor, ha jogszabály olyan adó- vagy illetékfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek alanya a szolgáltató.

A FEOSZ szerint a fenti példák azt mutatják, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás tilalma nem eléggé védi a fogyasztók érdekeit: a pénzügyi tranzakciós illeték szigorú keretek között, de mégis áthárítható és ez meg is történt. A közüzemi szolgáltatások esetén pedig nem azok ára, hanem a járulékos szolgáltatások körének díjai (például a fogyasztóknak küldött fizetési emlékeztetők áthárított költsége, ha az ügyfél fizetési késedelembe esik) emelkedtek meg.

Ugyanez a helyzet az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknál. A különadó miatti szerződésmódosítás tilalma ellenére a fogyasztónak több száz forintjába kerülhet többek közt a fizetési felszólításról küldött értesítés. A fogyasztók körében közkedveltnek számító szolgáltatások esetében tehát így vagy úgy, de mégis növekedett az őket terhelő fizetési kötelezettség.

A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége ezért azt javasolja, hogy az egyes szolgáltatásokra vonatkozó ágazati törvényekben határozzák meg, hogy a vállalkozások a szerződéskötést követően bevezetésre került közterheket közvetlen vagy rejtett formában sem háríthatják át a fogyasztókra. Emellett a szervezet szerint szükséges az is, hogy a fogyasztó kérése esetén munkabérét készpénzben kapja meg - megkímélve őt az indokolatlan banki költségek viselésétől.