A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

Míg a kezdeti években a transzferárvizsgálatok kimerültek a formai kérdésekben, a dátumok, alapvető adatok egyeztetésében, addig ma már jóval mélyebb, alaposabb és szakmaibb a NAV ilyen irányú vizsgálata. Ez azt is jelenti, hogy nem elégszik meg azzal, hogy a gyorsan kiszűrhető formai hibák után behajtsa a bírságot. A munka így nehezebb és hosszadalmasabb, de jóval többet lehet beszedni a szabálytalanságért.

Az ellenőrök az elmúlt években tapasztalatokat gyűjtöttek, hogy a hagyományos ellenőrzési elvektől eltérően hogyan tudnak érdemi vizsgálatokat végezni és ezáltal megállapításokat tenni ezen a területen, akár más ellenőrök, szakértők bevonásával − mondta Gódor Mihály, a KPMG szenior menedzsere. Ennek köszönhetően a kifejezetten formai megállapítások értéke abszolút értékben is jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. Az ellenőrzésekkor valamilyen nyilvántartással már szinte minden vállalkozás rendelkezik, most már az a kérdés, mi van ezekben. A tartalmi megállapítások mértéke így továbbra is minden évben jelentősen növekszik az előző évihez képest.

A módszerek finomodásával párhuzamosan a kérdések bonyolultabbá váltak. Már messze nem az a kérdés, hogy valamilyen időbeli határidőt betartott-e a társaság vagy sem. Az időszakosan vagy tartósan veszteségesen működő vállalkozások kezelése például különösen problémás − mondta Gódor. Sok esetben az adóhatóság akkor is nehezen fogadja el, hogy egy vállalkozás veszteséges, ha az adott időszakban az egész iparág rosszul teljesített.

Az adóhatóság számára az is gyanús jel szokott lenni, ha az adott magyar leányvállalat eredményessége jelentősen elmarad a cégcsoport által kimutatott eredménytől. Függetlenül attól, hogy az eltérés oka magyar sajátosság, vagy esetleg más, eltérő eredményességű tevékenységeket is végez az adott cégcsoport. Mindenképpen hasznos, ha a társaság a nyilvántartásában feltárja a veszteség okait, s ezeket, amennyire csak lehet, számszerűen is bemutatja.

Az olyan esetekre is ugrik a NAV, amikor az év végén a piacitól eltérő árakat kell kiigazítani − bizonyos struktúráknál ez előfordul. Az adóhatóság nemcsak a megfelelő transzferárkezelést kérdőjelezheti meg ebben az esetben, hanem a számviteli és áfakövetkezményeket is vizsgálhatja. Vitás pont lehet az adatbázis-keresések során kiválasztott vállalkozások köre. A nyilvántartások törvény által előírt elkészítési határideje és az ellenőrzés ideje közötti időszakban bekövetkezett változásokat sok esetben figyelembe veszi az adóhatóság és ennek fényében módosítja az esetleges piaci ártartományokat.

A nehezen körülhatárolható szolgáltatások esetében − mint például a menedzsmentszolgáltatás, jogdíjak elszámolása − egyre gyakrabban vizsgálja az adóhatóság az árképzésen, nyereségtartalmon túl a költségalapot is, illetve annak megfelelőségét, alátámasztottságát. Az ilyen, nehezen meghatározható ügyletek esetében leginkább az várható, hogy amikor költségalapú az árképzés, sokkal kevésbé lesz hangsúlyos a szolgáltatás nyereségtartalma. Ezt bizonyos feltételek fennállása esetében automatikusan piacinak veszi az adóhatóság, ezt alátámasztania sem kell majd a vállalkozásoknak. Sokkal komolyabban alá kell tudni támasztani azonban, hogy a szolgáltatás valóban megtörtént, valóban megfelelően allokálták a költségeket és valóban dokumentálható előnye származott ebből az azt igénybe vevő magyar vállalkozásnak.