Amint arról beszámoltunk, Matolcsy György levélben kérte Algirdas Semeta adóügyi biztost, hogy az Európai Bizottság mihamarabb tegyen javaslatot a luxuscikkek forgalmi adójának normál kulcsúnál magasabb adóztatására. A magyar kormány fontolóra venné egy, a hatályos adókulcsnál magasabb, 35 százalékos áfa-kulcs bevezetésének lehetőségét bizonyos termékek esetében, ha erre a Tanács közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló irányelvében foglaltak lehetőséget adnának.

Az NGM közleménye a továbbiakban részletezi, hogy ez mennyire jól jönne a komoly költségvetési gondokkal küzdő tagállamoknak, s mennyire nem okozna gondot még egy kulcs, hiszen a tagállamok eleve alkalmaznak kedvezményes kulcsokat, ami nem torzítja a versenyt.

A nem torzult versenyre jó példa, hogy Luxemburg az átmeneti szabályozás szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezései következtében a műsorszóró és távközlési cégek Mekkája lett, mivel igen alacsony áfakulcsot állapított meg, s a szolgáltatásoknál hosszú évekig a nyújtás helye határozta meg a fizetést. Most, hogy már a felhasználás helye számít, Luxemburg néhány éves átmeneti időt kapott arra, hogy felkészüljön cégei esetleges tömeges kivonulására.

De sebaj, nem torzít. Mert nem is ez a képtelenség a javaslatban. Az is csak külön adalék, hogy ha egy állam szeretne extra adóbevételeket, akkor miért nem oldja meg azt maga? Miért nem talál ki magának adókat, miért nem emeli fel az szja-t a társasági adó kulcsát? Elvégre, ha arra volt energia, hogy azokat leszállítsa a világ egyik legalacsonyabb szintjére, akkor technikailag vissza is csinálhatja, az az unióban sokakat nem érdekel, hogy a közvélemény kutatók szerint ez hány százalékponttal veti vissza a kormánypártok népszerűségét. Miért kell az uniótól kérni, hogy tegye lehetővé az adóemelést? Ahhoz képest, hogy eddig Orbán Viktor mereven elutasított minden közösködést adófronton - konkrétan az egységes társasági adóalap ötletét - most némileg megmagyarázhatatlan az összeurópai áfaemelés utáni vágy.

De sebaj, közösködjünk. De arra hivatkozva, hogy azonnal meg kell segíteni az uniós tagállamokat? Miközben az unióban az számít gyorsnak, ami tíz év alatt összehozható? Az európai bankadó ötlete például már 2009-ben felmerült, ám azóta sem kerültek sokkal közelebb a megvalósításhoz az uniós pénzügyminiszterek. Bár most éppen ismét tárgyalnak róla. Hogy mégis jó lenne.

Az áfa kérdése ennél is érzékenyebb, Magyarországon a GDP tizedének felel meg ez az adónem, s a többi tagállam számára is kiemelkedően fontos bevételi forrás. Ebből következően nehezen várható el az Ecofintól, hogy egy efféle - ezerszer felemlegetett - hatástanulmány nélküli, ad hoc jellegű ötleteket széles körben támogasson vagy elfogadjon. Sokan emlékezhetnek a magas hozzáadott értékű szolgáltatások (bicikliszerviz, fodrász) áfájának csökkentésének ügyére. Több régi tagállam kapott ilyet, az újak (akkor még tízek) viszont nem. A csatlakozás óta folyt a harc ezért a kedvezményért. Magánpech, hogy mire megkaptuk, Veres János megszorításokat hirdetett meg - de elvi lehetőség máig van arra, hogy a fodrász csak öt százalék áfát számoljon fel.

Összességében még ha valahogyan közös megállapodásra is jutnának a tagállamok a kérdésben, az reálisan nem következhet be az idén. De még jövőre sem, sőt alapvetően az volna logikus, ha alapból a következő költségvetési ciklusra tolnák az ügyet, hiszen ez alapvető módosítás lenne a irányelvben - ez 2014. Addigra viszont egy uniós tudor szerint már túl is leszünk a válságon.