A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

A tervezett tranzakciós adóval kapcsolatos legfontosabb kérdés − amiről a három nagy érintett csoportból kettő fog nemsokára egyeztetni −, hogy mire vetik ki, vagyis kit fog sújtani: a bankokat vagy a lakossági számlatulajdonosokat. A tavaly decemberben a Bankszövetséggel kötött megállapodás szerint a kormány a pénzügyi közvetítő rendszert érintő minden szabályváltoztatásról szakmai fórumokon egyeztet a bankokkal. Az egyeztetésből kimaradó lakossági számlatulajdonosok tehát jó eséllyel érintettek lehetnek a költségvállalásban, közvetett vagy akár közvetlen formában. Utóbbira példa, ha a banki tranzakciós szolgáltatások − készpénzfelvétel, illetve számlautalás − után szednének be díjat. Ha ezzel a kormány a 2013-tól kifutó banki különadót tervezi pótolni, akkor ráadásul évi 100−120 milliárd forint bevételt kellene innen előteremteni, ami a lakossági tranzakciós díjak számottevő emelkedéséhez vezethetne.

Kapcsolódó

Egyelőre nem tudni, hogy a Bankszövetség és a kormány között mikor kezdődnek az egyeztetések, az biztos, hogy a bankok sem fogják megúszni a tranzakciós adó költségeit, bár itt a díjszabáson keresztül a lakosságra terhelhető közvetlen költségek helyett inkább az áttételes eredményhatások válhatnak számottevővé.

Állampapír-konkurencia a bankbetéteknek

Ebből a szempontból fontos, hogy milyen a gazdasági viszony a kormány és a bankok között. A banki különadó és a végtörlesztésekkel kapcsolatos egyoldalú szabályozói magatartás megterhelte a kapcsolatot az elmúlt másfél évben.

Ennél is fontosabb lehet azonban a magyar államháztartás helyzete, ahol a finanszírozási stratégiában egyre komolyabb szerepet szán a kormány a hazai megtakarítóknak. Fajsúlyos szereplőként jelenik meg abban a versenyben, amelyben hagyományosan a bankok uralják a terepet és amely a lakossági betétekért folyik.  A kormány közvetlen elérhetőséget kezdett kiépíteni ezekhez a megtakarításokhoz, és kedvező, a banki lekötött betétekhez hasonló, ám azoknál versenyképesebb konstrukcióval csábítja át a megtakarítókat a saját forgalmazásában lévő értékpapírszámlákra.

A banki tranzakciós adó bevezetése ezért csak részben szolgálja a kieső banki különadó pótlását, annál sokkal fontosabb szerepe lehet a hazai betétekért folyó versenyben, amiben a hitelintézeteknek a legnagyobb konkurenciát nem a külföldi bankok vagy a készpénzes fizetési forma jelentheti − mint erről az utóbbi napokban lehetett hallani −, hanem a Magyar Államkincstár. Ráadásul szűkülő tortán kell osztoznia egyre több szereplőnek, így a jövedelmezőség biztosan romlani fog az iparágban az alacsony banki kamatbevételen keresztül, hiszen a tetszhalott hitelpiacon nem lehet még drágábbá tenni a hitelezést, viszont a betétekért folyó versenyben a két számjegyű állampapírokkal kell versenyezniük a bankbetéteknek is.

Erre jön rá a tranzakciós adó, amit a bankok vagy egy az egyben lenyelnek költségként, vagy saját pozíciójukat ássák alá a megtakarítók szemében és tesznek ezzel egy szívességet az Államkincstárnak.