Több szakember és hivatalos forrás sincs tisztában azzal, hogy - az amerikai szenátus jóváhagyásának hiányában - máig nem lépett hatályba a 2010-ben megkötött amerikai-magyar kettős adóztatási egyezmény, ezért továbbra is a korábbi, az 1979-es adóegyezmény rendelkezéseit kell alkalmazni - áll a Mazars legfrissebb jelentésében. A vezető könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat szerint a Magyarországon 2010-ben ratifikált egyezmény kálváriájának oka Randal "Rand" Paul republikánus szenátor, aki négy éve minden kétoldalú amerikai adóegyezmény szenátusi megerősítését megakadályozza.

A kétoldalú egyezmény ratifikálását egyetlen személy akadályozza: Rand Paul republikánus szenátor, aki Kentucky állam képviseletében 2010. január 3. óta tagja a szenátusnak. Az 51 éves szemészorvos - aki a Kentucky Adófizetők Szövetségének alapítójaként húsz éve harcol az amerikai adózók adóterheinek növekedése ellen - úgy véli, hogy az új adóegyezmények információcserére vonatkozó szabályai túl nagy szabadságot adnának az amerikai adóhivatalnak, hogy az más országok adóhatóságainak bevonásával az amerikai adófizetők külföldi jövedelme és vagyona után nyomozzon.

A szenátor szerint ehhez megalapozott gyanú és konkrét bizonyítékok szükségesek, és nem tartja elfogadhatónak az olyan általános információgyűjtést, amelyben külföldi adóhatóságok automatikusan vagy tömegesen szolgáltatnak információt amerikai állampolgárok helyi érdekeltségeiről. Ezért aztán Paul szenátor azt is kifejezetten ellenzi, hogy Magyarország vagy bármely más európai ország - a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény részeként - lehetővé tegye az ilyen jellegű adatcserét" - magyarázta Szmicsek Sándor a Mazars szakértője.

Rand Paul egyszemélyes háborúja - ami nemcsak az amerikai-magyar, de gyakorlatilag az összes, 2010 januárja óta a szenátus elé került kettős adóztatási egyezmény - köztük a svájcit és a luxemburgit is - a nemzetközi szerződésekre vonatkozó szenátusi ratifikációs folyamat egyik formalitását használja ki rendkívüli sikerrel. Nemzetközi egyezményeknél ugyanis a szenátus joga a már megszavazott törvényjavaslat elnöki aláírásának jóváhagyása.

Ha a szenátus külügyi bizottsága támogatja az egyezményt, akkor azt vita nélküli szóbeli szavazásra kerül, feltéve, ha annak megtárgyalásával minden szenátor egyetért. Azaz külön kell szavazni arról, hogy a szenátus napirendre tűzze az egyezményről szóló szavazást.

Bár a szenátus korábbi hasonló szavazásai formálisak voltak, hiszen a jóváhagyás nem volt kétséges, ez a gyakorlat gyökeresen megváltozott azon a napon, amikor Rand Paul szenátor lett. Amíg ugyanis az egyezmény elfogadásához elegendő a sima többség, az egyezményről szóló szavazás napirendre tűzéséhez a szenátus egyhangú jóváhagyása szükséges.
Rand Paul pedig immár négy éve nem szavazza meg, hogy az egyezményekről szóló szavazást napirendre vegyék.

A megkötött, de nem ratifikált kétoldalú adóegyezmények elfogadása - és különösen a Paul szenátor által obstruált passzusa - hosszabb távon valóban jelentős változást hozhatna a kétoldalú adóügyi információcserében. Az amerikai adófizetők külföldi érdekeltségeinek feltérképezése ugyanis évek óta az amerikai igazságügyi minisztérium és az amerikai adóhatóság, az IRS vesszőparipája: több éve vizsgálják például az amerikaiak Svájcban elhelyezett befektetéseit, és ezekben a svájci bankok felelősségét.