Az egészségügyi rendszer jelen formájában fenntartatatlan, mert a források nem elégségesek, ezenkívül több időzített bomba is ketyeg - mondta előadásában a Napi egészségügyi konferenciáján Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász. A humánerőforrás bomba akár már év végén felrobbanhat, de ugyanilyen veszélyes az ellátórendszer struktúrájának átalakítása, a gyógyszerágazatra meghatározott célok teljesítése és tartós bomba a forrásteremtés és a forrásallokáció egyensúlytalansága. Bármelyik felrobbanása az egész rendszer bedőlését eredményezheti, amiről a szakember szerint nyíltan kell beszélni.
A humánerőforrás kérdést nem lehet részmegoldásokkal megoldani, mert vagy bérfeszültséget szül, vagy túl kevés és nem jelent valós megoldást - hangsúlyozta Kaló. Az erősen decentralizált ellátórendszerben egy központi akarat nehezen hajtható végre. Ki kell mondani, hogy a forráshiány és a minőség romlása dacára is rosszul használtunk fel mintegy 400 milliárdnyi uniós forrást, mert zöld mezős beruházásokkal kapacitást bővítettünk, a rendszer racionalizálása helyett, s most ezeket az intézményeket meg kellene tölteni, míg soknál a befejezés is kérdéses. Ha pedig ez nem sikerül 2013-ig, az uniós támogatás is elveszik.
Az államosítás ugyan egy lehetséges megoldás, de további bizonytalanságokat hoz rendszerbe, s egyelőre beláthatatlan költségekkel jár az átalakítás. Mindemellett kérdés, hogy milyen ösztönzők és hatáskörök lesznek a rendszerben. Ugyanakkor ez a folyamat magában hordozhtja a kapacitás redukcióját és a párhuzamosságok felszámolását. Lehet némi tartalék a központosított beszerzésben, de ennek mértéke nem túl nagy - hangsúlyozta az előadó.
A gyógyszerkassza csökkentése kapcsán kiemelte, nagy kérdés, hogyan lehet úgy megoldani a forráskivonást, hogy abba a rendszer szereplői ne haljanak bele. Megoldásként a forrásteremtés kínálkozik, a járulékfizetők számának növelése mellett minél több címkézett jövedelmet kellene az egészségügybe csorgatni. Kaló szerint ki kell mondani, hogy a szolgáltatási csomagot bizonyos területeken szűkíteni kell, a Széll Kálmán terv célja e nélkül nem megoldható.
Lehetne paradigmaváltást végrehajtani az egészslégügyben, de nem helyes azt mondtani, hogy a tartalékok megoldják a problémákat. A rendszer túlésének javítása vezéráldozatokkal jár, amelyben bizonyos betegségben szenvedőknek rosszabbak lesznek a lehetőségei, romlanak a túlélési esélyei - hangsúlyozta az előadó. Az új rendszert pedig a szereplők partneri viszonyaira kell alapozni - tette hozzá.