A kormány, miközben folyamatosan egyeztet az érintettekkel − bankokkal, biztosítókkal −, illetve módosítgatja a még ki sem hirdetett telekomadó-jogszabályt, most az isten adta néphez fordul és megérdeklődi: mit szeretne? Azt, hogy tőle vegyenek el ismét többet, vagy a "közteherviselés" elve alapján továbbra is azok a szektorok kapjanak külön adóterhet, amelyektől egyszer már kért és kapott − igaz, "szuronyok" árnyékában felajánlott − segítséget a kabinet a költségvetési helyzet stabilizálására.

Most tekintsünk el attól az alapellentéttől, hogy a fenti szektorok a közteherviselés terén a jó oldalon állnak − adó- és járulékterheiket rendre fizették, nem kaptak jelentős beruházásaik után adókedvezményt, stb. Hogy van bűnük is, nem vitatható: a múltban drágán mérték a hitelt, a biztosítást, a lebeszélt perceket. Pontosabban úgy mérték, ahogy azt a piac és a szabályozók megengedték.

Az ember tavaly decemberben már úgy gondolta, végre eljön a közteherviselés a felelősök között is: az állam és a bankok kiegyeztek abban, hogy közös áldozatvállalással segítik a devizahiteleseket. (Hogy az állami felajánlás épp a banki különadó egy részéről történő lemondásban öltött testet, most szintén ne feszegessük.)

Viszont azóta a kormány ráébredt, hogy ég a ház. Brüsszelbe még EU-konform megoldást postázott a szél(l): fogyasztási típusú adókat/illetékeket vetnének ki bizonyos szolgáltatásokra. Tiszta sor, ezt a fogyasztó fizeti.

De ezt Magyarországon nem lehet kormányzati szintre emelni. (Bár az adótervek kapcsán talán nincs messze a korábban vagyonadó szükségességéről beszélő, s ezért a kampány idején ejtett Mádi László rehabilitációja sem.) Így azután a beterjesztett javaslatok megfordultak és így maradhatott az a blődli például a telekomadóban, hogy az első 10 perc fogyasztói csevej után nem kell adót fizetnie a mobilszolgáltatónak.

A kormány most a visszaküldött válaszok borítékolhatóan 90 százalékos támogatottságával igazolja majd, hogy a tömegek akaratát közvetítve mondja fel a korábbi megállapodásokat, ígéreteit. A polgár oldaláról nincs ezzel baj. De a nép nem közgazdász, nem tudja, hogy a bizalom megingása mit jelent majd a finanszírozásban, a beruházásokban..., a költségvetés jövőjében. Ezért nem szoktak ilyen kérdéseket népszavazásra feltenni, ezért akadályozza minden jogállam az ilyenfajta könnyű legitimitást.

A szerző a Napi Gazdaság főmunkatársa