Csütörtökön, május 17-én lesz fél éve, hogy a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztérium egyoldalas közleményben tudatta: "Az IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében megkezdjük a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről". A hír bombaként robbant, a gazdaságpolitikai irányváltás lehetőségére mindenki felkapta a fejét. Három nappal korábban ugyanis a tárcavezető a parlamentben még azt mondta, hogy "ez a hárombetűs intézmény mélyen ellenez minden olyan intézkedést, ami kihozza a bankok csapdájából az embereket. Így hát nem rá, hanem ellene hangoljuk a gazdaságpolitikát ".

A török módit követjük?

Akkoriban az optimisták többsége elérhetőnek tartotta, hogy néhány héten, de legalábbis néhány hónapon belül lesz - valamilyen típusú - hitelmegállapodás. Maga az NGM is úgy fogalmazott a bejelentés másnapján, hogy "az új megállapodás várhatóan a jövő év első hónapjaiban köttetik meg". Csupán néhány szkeptikus elemző mondta azt a hír hallatán, hogy ne legyenek illúzióink, a bejelentéssel a magyar kabinet - török módra - valószínűleg csak időt akar nyerni, hogy minél tovább kitartson a piaci alapú adósságfinanszírozás, sőt lehetőség szerint soha ne kelljen a magyar gazdaságpolitika mozgásterét bármilyen módon szűkítő szerződést aláírni a washingtoni székhelyű szervezettel.

Elhúzódott a nekifutás

Majd telt-múlt az idő és valami mindig hátráltatta, hogy elkezdődjenek a hivatalos magyar-IMF tárgyalások. A fő akadályt az Európai Bizottság (EB) jelentette, amelynek áldása nélkül - lévén Magyarország az EU tagja - nem lehet az EU/IMF-hitelről érdemben alkudozni. Majd - főleg a jegybanktörvényről folytatott éles vita után - Brüsszel 2012. április 25-én szabad utat adott a hiteltárgyalások megkezdéséhez, pontosabban az EB úgy értékelte, hogy " Magyarország megfelelő intézkedéseket tett és kötelezettségeket vállalt ahhoz, hogy megindulhassanak a tárgyalások az elővigyázatossági fizetésimérleg-támogatás ügyében", a testület azt is leszögezte, hogy "mielőtt a tárgyalások befejeződnek, az EB elvárja, hogy a kötelezettségvállalások teljes mértékben megvalósuljanak.", valamint a folyamatokat "nagyon-nagyon nagy figyelemmel" követik.

Új műsorhoz új férfiak kellenek?

Majd a múlt héten két fontos személyi változás is kiderült. Egyrészt Christoph Rosenberget Tanosz Arvanitisz váltotta az IMF magyar misszióvezetői posztján április 30-tól. A szakember legutóbb, 2010-től az ukrajnai missziót vezette. A cserének két különböző interpretációja lehetséges: az új tárgyaló hozzászokott a kelet-európai, balkáni tárgyalási stílushoz, ezért Budapesttel is könnyen szót érthet, vagy pedig a Valutaalap megengedőbbé vált, ezért egy, a rugalmasabb álláspontot könnyebben elfogadó embert kerestek.

Másrészt Orbán Viktor kormányfő pénteken végre nyilvánosságra hozta, hogy június 1-jétől Varga Mihály lesz Fellegi Tamás utódja, így tárca nélküli miniszterként magyar részről ő vezeti majd a tárgyalásokat. A váltás régóta esedékes volt, hiszen Fellegi - miután távozott a fejlesztési tárca éléről - tavaly december 15-e óta magányos harcosként állta a pofonokat, amelyek a látványos időhúzás miatt érték Magyarországot. Miután a mór megtette kötelességét, most a mór el. Pontosabban átadja a helyet egy másik mórnak: Varga ugyanis 1990 óta fideszes képviselő, jelenleg is a Fidesz gazdaságpolitikáért felelős alelnöke, kipróbált volt pénzügyminiszter, Orbán egyik legmegbízhatóbb embere.

Főtárgyalóként Varga feladata várhatóan kettős lesz: egyrészt postásként és közgazdászként közvetíteni az IMF/EU és Orbán között, másrészt az alkuban érvényesíteni a kormány prioritásait. Ha pedig az élet, a véletlenek sorozata, a csillagok állása, a nemzetközi konjunktúra újbóli beindulása vagy a kormány szerencséje (a nem kívánt törlendő) úgy hozza, hogy újabb fél év múlva sem születik meg a megállapodás, lesz egy ember, akit ezért meg lehet dicsérni vagy le lehet cserélni.

Az a fontos ugyanis, hogy a növekedésfetisiszta és megszorítások nélkül is eredményes magyar gazdaságpolitika atyja, Matolcsy György, aki pozíciójából adódóan a legfontosabb ember ebben az ország bőrére menő játszmában, biztosan a helyén maradjon. Ha esik, ha fúj.

A szerző a Napi Gazdaság lapszerkesztője