A biztosítási adóval kapcsolatban azzal, hogy a nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy jövőre megszűnik az idén kivetett baleseti adó egy pillanat alatt lehullt a korábban is csak nagy jóindulattal a rendszert takaró lepel, amely azzal tette indokolttá a kgfb-re vetülő 30 százalékos sarcot, hogy (teljesen félreértelmezett) tanulmányok szerint a személyi sérüléses közúti balesetek költségei aránytalan terhet raknak az (egészségügyi) költségvetésre. Vagy 2013-tól javul ugrásszerűen a baleseti statisztika, vagy a kabinet most már a korábbi érvek látszatának fenntartására sem figyel.

A baleseti adóval kapcsolatos másik miniszteri tévhit, hogy az adó bevezetése példátlan versenyt okozott, hiszen az átlagdíjak nemhogy emelkedtek, hanem csökkentek is a piacon. Milyen kár, hogy a baleseti adó épp az ügyfeleket ütötte el attól, hogy idén (még) élvezhessék az - egyébként teljesen esztelen - díjverseny kedvező hatásait: ha nem kellene 30 százalékos "pótdíjat" fizetni baleseti adó címén, akkor az autósok pont ennyivel magasabb ügyfélelőnyt élvezhetnének a kgfb díj esetében. (Ne feledjük el, az új adó bejelentésekor már jórészt készen álltak az idei kgfb díjkalkulációk.)

A kormány az öngondoskodást bünteti

De a biztosítási adó legalapvetőbb gondja, hogy a kormány fogyasztásnak minősíti a vagyonvédelmet, azt, hogy az ember öngondoskodási hajlama érvényre jut. Az ember a vagyonának biztosításakor nem beszerez, nem növeli értékeit, hanem lényegében leveszi a társadalomról a róla történő gondoskodás (egy részének) költségeit. E tekintetben tehát a méltányosság és a közteherviselés hangsúlyozása épp az ellenkező irányú döntéshozatalt tenne érthetővé.

Nem áll sokkal jobban a kormányzat a banki tranzakciós adóval kapcsolatban sem. Akkor ugyanis, amikor Matolcsy György arról beszél, hogy Parragh László kamarai elnök véleményét magáévá téve a kormányzat eldöntötte, hogy az 5 millió forint feletti vállalati pénzmozgásokat ezentúl kötelező elektronikus útra terelni, nehogy a cégek megkerüljék a tranzakciós adót, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány is az ügyfelekkel fizettetné meg a terhet. Ezek után hiába hangsúlyozta többször a miniszter, hogy az illeték alanya (befizetője) a bank, s felesleges volt az az oldalvágás is, hogy a bankszövetség akarja az emberekre terhelni ezt a költséget - főleg azért, mert a mai átutalási díjtételek mellett aligha lenne más út, hiszen az átlagos jutalék az adó szintjén áll. Abban természetesen igaza van Matolcsy Györgynek, hogy a banki üzletpolitika számos hitelintézetet rávisz majd arra, hogy az illetéket lenyelje, de ez tényleg a verseny és nem a kormány kompetenciája.

Az állam futtatná fel a hitelezést

Meglehetősen furcsa érvelés volt, hogy a bankrendszer 2005 óta a devizahitelezés beindulásától egyre kevésbé vett részt a gazdaság fejlődésében, s a miniszter most, a tavaly decemberben aláírt növekedési paktumtól várja, hogy a bankok újra nekidurálják magukat és hitelezni fognak. Egyrészt a paktumhoz kapcsolt egyetlen eddig ismert konkrétum, a hitelezés növekedését elősegítő bankadó-kedvezmény olyan szintű hitelezés-felfutás esetén érhetné el a jövőre még a rendszerben maradó 60 milliárdos fél-bankadó bevétel szintjét, amely a jelen gazdálkodási környezet mellett messze kimerítené a felelőtlen hitelezés kritériumait - arról nem is beszélve, hogy érdemi beruházási hiteligény nincs is a hazai piacon.

Persze a kormányzatnak van B-terve: ha a bankok nem hajlandóak hitelezni és tovább vonják ki a forrásokat Magyarországról (e tekintetben persze kérdéses az Erste, a Raiffeisen és az MKB tőkeemeléseinek értékelése), akkor majd mi magunk megoldjuk: állami tőkéből megerősítjük a kisbankokat (nem kell nagy képzelőerő, hogy a Takarékbank, a Gránit és a Széchenyi Bank ott lesz a listán), s emellett az immár NGM irányítás alatt álló Eximbank-Mehib kettős is aktívan segíti majd a vállalkozásokat.

De hogy lesz itt trendforduló?

A kormány e tekintetben csak arról feledkezik meg, hogy a finanszírozást a bankrendszer a klasszikus szabályok szerint nem saját tőkéből, hanem ügyfélforrásból oldja meg. Márpedig ha tényleg az a veszély, hogy a külföldi bankok akár 3000 milliárd forintnyi forrást (külföldi betétesek pénzét) vonnak ki Magyarországról, akkor bizony a nemzetgazdasági miniszter által vázoltak mégsem lesznek elegek a fogyasztási trendfordulóhoz.

A szerző a Napi Gazdaság főmunkatársa