Virág Barnabás, MNB

A bankok a válságot megelőző időszakban a rövid távú jövedelmezőségre fókuszálva erős kockázati versenyt folytattak, miközben kevésbé törődtek a csak hosszabb távon potenciálisan felmerülő kockázatokkal. Az adósságfék-szabályozás éppen az, hogy prudens mederbe terelje a bankok hitelpolitikáját és megakadályozza, hogy a háztartások ismét erejükön felül eladósodjanak.

Az adósságfék hitelezést gátló szerepét taglaló állítások, arra utalnak, hogy a bankok döntéseiben még ma is fellelhetők prociklikus, rövid távú szempontok. A szabályozás összességében elősegíti, hogy a prudens szempontok mentén kihelyezett hitelek hosszú távon támogassák a gazdaság fenntartható növekedését.

Miért fontos az MNB-nek a szabályozás?

Az MNB év elejével hatályba lépett új adósságfék szabályozása alapvetően két pillérre épül. Egyrészt a hitel nagyságának és fedezet értékének egymáshoz képesti viszonyára, a hitelfedezeti mutatóra (hfm), másrészt pedig az ügyfeleket érdemben megóvó, a túlzott törlesztési terheknek gátat szabó jövedelemarányos törlesztőrészlet mutatóra (jtm). Ez utóbbit minden új, 200 ezer forintot meghaladó hitel felvételekor vizsgálni kell, továbbá figyelembe kell venni az ügyfél minden már fennálló hitelszerződéséhez kapcsolódó törlesztési terhét is.

Rendelkezésre álló jövedelemként csak az igazolt, legális nettó jövedelem számítható be. A 2015. január 1. után felvett új forinthiteleknél a jtm nem haladhatja meg az 50 százalékot, a magasabb jövedelmű ügyfelek esetében (400 ezer forint nettó jövedelem vagy afelett) pedig a 60 százalékot. A jövedelmek és az adósságterhek több adóstárs esetében összevontan kezelendők.

Az új szabályokkal kapcsolatban azonban egy félreértést - ami még Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója által az 53. miskolci közgazdász vándorgyűlésen tartott nyitóelőadásában is elhangzott - érdemes már a legelején közölni: hibás - állítás szerint az MNB adósságfék-szabályozása korlátozza a növekedési lehetőségeket.

Az MNB ezt több szempontból is cáfolja. Az intézkedések célja éppen a hosszú távon fenntartható hitelezés biztosítása és ezen keresztül a fenntartható növekedés támogatása. A válság keserű tapasztalatai egyértelműen megmutatták, hogy a gyors - jórészt lakossági - hitelkiáramlásnak rövid távon ugyan lehetnek átmeneti keresletélénkítő hatásai, de a hitelezési buborék túlfutása tartósan visszaveti egy-egy ország hosszú távú növekedési képességét. Emellett a rövid távú megfigyelések is arra utalnak, hogy a lakossági hitelpiac elfogadta az új szabályozást, ami így nem okozott indokolatlan kereslet szűkülést.

Empirikus vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy a hitelfelvevők nemteljesítési kockázata jelentősen mértékben függ a jövedelemhez mért törlesztési tehertől. Ezen felül lényegesen befolyásolja a háztartások kockázati profilját az eladósodottságuk szintje, tehát hiteleiknek a száma és teljes összege, de egyúttal függ a hitelfelvétel devizanemétől, az egy háztartásban élő keresők számától és az összesített jövedelmük szintjétől is.

A válság során korábban soha nem látott szintekre emelkedtek a banki nemteljesítő állományok. Ezáltal növekedtek a banki veszteségek, szűkítve a bankok hitelezési aktivitását, valamint súlyos szociális feszültségeket okozva az érintett adósok egzisztenciális bizonytalansága miatt. Ezek mind-mind aláássák a gazdaság hosszú távú fenntartható növekedését, olyan nem kívánt hatásokat eredményezve, amelyek megelőzése összességében kisebb áldozatokkal jár, mint a kockázatok felépülésével és realizálódásával járó össztársadalmi költségek.

Az MNB e kockázatok megelőzésére és a hiteladósok megóvására alkotta meg az adósságfék-szabályozást, amelynek eszközeivel biztosítja a kockázatvállalás tolerálható szintjét. A célja tehát nem a "növekedés" korlátozása, épp ellenkezőleg, a jövőbeli növekedési áldozatok mérséklése, a hitelezés egészséges szintjének és ezen keresztül a gazdaság fenntartható növekedésének támogatása.

Az eszközrendszer tehát elsősorban preventív célokat szolgál, és nem az azonnali a vagy rövid távú korlátozást szeretné elérni. Az alábbiakban röviden áttekintjük, hogyan reagált a lakossági hitelpiac a szabályozás bevezetésére.

Kevesebb lett-e az új hitelek volumene 2015-ben az intézkedések hatására?

A hitelezési folyamatok egyik fontos indikátora a hitelezés bruttó volumene, amely azt mutatja meg, hogy egy adott időszakban mekkora mértékben szerződtek új hitelek felvételére a gazdaság szereplői - esetünkben a háztartások és a hitelintézetek. Idén júliussal bezárólag megállapítható, hogy a fogyasztási hitelek volumene összességében a tavalyival megegyezően alakul - eltérő lefutással, de gyorsuló dinamikával. A lakáscélú hitelezést továbbá a referencia időszakit folyamatosan meghaladó új kihelyezési volumen jellemzi.

Forrás: MNB

Az aggregált adatok értékelése mellett lehetőségünk nyílik ügyletszintű adatok vizsgálatára is, ezek közül is hasznos információval szolgálhat a jtm-re vonatkozó közvetlen adatszolgáltatás. A beérkező banki adatok alapján a következő megállapításokra juthatunk:

  • a 2015 első felében megkötött hitelszerződések alacsony hányadát jellemezte a szabályozási korláthoz közeli érték,
  • a sokaság döntő része a korlát(ok)tól távol, az 5-40 százalék között tartományban helyezkedik el: a megkötött ügyletek csaknem 90 százaléka legfeljebb 45 százalékos jtm-mel rendelkezik
  • azon ügyletek aránya pedig, amelyek az általános korlát közelében, a 45-50 százalékos sávban helyezkednek el, mindössze 8 százalék.
Forrás: MNB

A hfm-korlátok kapcsán hasonló megállapítás tehető a jelzáloghitelek esetében. Bár hitelfedezeti arányra vonatkozó előírások korábban is érvényben voltak, itt is az figyelhető meg, hogy (hasonlóan 2014-es és 2013-as új szerződésekhez) a hitelfelvevő sokaság jelentős része akkora mutatóval rendelkezik, amely az effektív szabályozási korláttól nagyobb mértékben elmarad.

Forrás: MNB

Hatásosnak tekinthető az MNB szabályozási törekvése?

Mindezek alapján elmondható: az adósságfék szabályozás teljesítette azon elvárást, hogy ne okozzon azonnali visszaesést az éledező háztartási hitelpiacon, ugyanakkor effektív gátakat szab annak, hogy az egészséges hitelezésből túlzott eladósodás alakuljon ki a jövőben.

Előretekintve további kérdés azonban, hogy ezt kellő hatékonysággal el tudja-e látni, illetve hogy szükséges-e a feltételek egyfajta alkalmazkodása a változó környezethez - például a jövedelmi szintek hosszabb távú növekedésével. Amennyiben az MNB a paraméterek finomhangolásának szükségességét tapasztalja, úgy azt felelős hatóságként a kívánt célok elérése érdekében kész lesz módosítani.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa.