A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Korunk hőseinek kellene lennünk! Ez ugyanis az információ kora. A tudás kora. A "mi" malmunkra hajtják a vizet az infokommunikációs technológia (ikt) világának meghatározó trendjei is. A mobilitás, a kollaboráció vagy a felhősödés, amelynek révén a kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) számára is elérhetővé (és kívánatossá) válnak azok a megoldások, amelyek tegnap csak a nagyok kiváltságai voltak, hiszen méregdrága infrastrukturális beruházásokat igényeltek...

Mégsem állítható, hogy a magyar ikt-szektorban konjunktúra volna. Ha bármilyen szakmai összejövetelen megkérdezem a magyar it-vállalkozások vezetőit − és ebből a szempontból nagy az összhang a "multik" és a hazai kkv-k között −, mindannyian arról beszélnek, hogy az iparág itthon nem tudott élni azzal a növekedési potenciállal, amit a hasonló profilú cégek a világ fejlett gazdaságaiban − vagy akár a régió gyakran hasonló adottságú országaiban − profitra, hétköznapi eredményre tudtak váltani. Az elmúlt szűk évtized kihagyott ziccer volt a magyar ikt-szektor számára. Ezt a válság csak részben magyarázza, sőt meggyőződésem, hogy a gazdasági válság inkább afféle "lakmuszpapírpróba" volt. Az ugyanis, hogy egy iparág hogyan képes pozicionálni magát − a szabályozói oldal döntéshozói vagy az ügyfelek, elsősorban a cégvezetők előtt −, jól mutatja az adott szektor érdekérvényesítő képességét.

Nem ment át az üzenet

A magyar ikt-szektor pedig nem lehet elégedett azzal, amit a válság legnehezebb időszakában elért: sem az állam, sem a kkv-k számára nem sikerült meggyőzően átadnunk azt az üzenetet, hogy a válságkezelés leghatékonyabb módja épp az informatikai és kommunikációs területbe való beruházás, az it terén végrehajtott megújulás lenne − az a bizonyos "menekülés a jövőbe". Sok magyar kkv a válság hatásait kezelve elsőként sajnos épp az it-beruházásokat, -fejlesztéseket húzta ki a pénzügyi tervéből, ami végül kétszeresen is tovább súlyosbította a válságot: újabb, elvileg válságrezisztens ágazatot fertőzött meg a gazdasági krízissel (minket, ikt-vállalkozásokat), ráadásul korszerűtlenebbé, kevéssé versenyképessé tette, lemaradásra kárhoztatta a magyar kkv-k jelentős részét is.

Állítom, hogy az ördögi kör beindulása, bepörgése megakadályozható lett volna akkor, ha erősebb, tudatosabb érdekképviselete van a magyar ikt-szektornak. Olyan, amely határozottabb és meggyőzőbb stratégia mentén működik együtt a magyar állammal és kormányzattal is.

Egy − immár közel egy évtizedet felölelő − korszak lezárulta önmagában is indokolttá tehetné bármely iparági ernyőszervezet vezetésének megújulását. A válságtapasztalat azonban különösen paradigma- és vezetőváltást sürget az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) vezetésében. Emiatt döntöttem úgy, hogy megméretem magam az elnökségért folyó versenyben. Ismerem és elismerem az IVSZ elmúlt évtizedének számos eredményét. De látom azt is, hol szorul azonnali megújulásra a szervezet filozófiája és működése. És hiszek abban is, hogy jó csapattal, kellő szakmai támogatással képes lennénk végrehajtani ezt a szervezeti megújulást.

Változást, de hol és miben?

Az a régi dilemma, amelyben a magyar iparági szereplők a mai napig nem tudtak dűlőre jutni, nagyjából így foglalható össze: a nagy multinacionális vállalatok favorizálásán, idevonzásán keresztül fejlesszük-e a magyar ikt-szektor versenyképességét, vagy inkább a hazai, zömében kkv-k tudatos előtérbe tolásán keresztül.

Ez a vagy-vagy típusú dilemma határozta meg a szektor elmúlt évtizedeit és jellemezte sok szempontból az IVSZ vezetését, irányvonalát is. A gazdasági eredmények − különösen nemzetközi, de akár regionális összevetésben is − azonban arra utalnak, hogy a multipárti versus kkv-párti felfogás vetélkedése nem bizonyult kellően sikeres módszernek, illetve mára végleg kifulladt. Éppen ezért ajánlok szemléletváltást az iparágnak, illetve a szektort képviselő legtekintélyesebb szervezet tagjainak: a két fejlesztési felfogás versengésének folytatása helyett szövetséget a multinacionális hátterű nagyok és a magyar tulajdonban lévő, zömében kis- és középvállalkozások között. Szimbiotikus viszonyt, kölcsönösen előnyös "együttlétezést", hiszen az ikt-iparágban szerzett − immár két évtizednyi − tapasztalatom arra tanított meg, hogy ezek a vállalkozások sokkal inkább természetes szövetségesei, kiegészítői lehetnének egymásnak, semmint ellenfelei.

A nagyok piacot jelentenek a kkv-knak direkt és indirekt módon is: megrendelést a beszállítói körön keresztül, de piacra lépési lehetőséget is a globális kapcsolatoknak, szerződéseknek köszönhetően. A kisebb vállalkozások és a start-up-ok pedig innovációs képességet, túlbecsülhetetlen "helyismeretet", lokális tudást és az új kihívásokhoz gyorsan alkalmazkodni képes, rugalmas működésmódot hozhatnak egy új multi−kkv szövetségbe. Ennek az ökoszisztéma-alapú modellnek aktív szervezője és kormányzati lobbistája lehetne az általam elképzelt IVSZ.

A mindenkori kormányzattal kialakított kapcsolat ugyanis szintén olyan terület, ahol az IVSZ működése − annak alapfilozófiája és hatékonysága egyaránt − megújítható és javítható.

Ezt a kapcsolatot hosszú távú, a kormányváltásokkal szemben is "immunitást" élvező, széles szakmai konszenzuson alapuló stratégiai viszonnyá kell alakítani. Ennek érdekében aktívan − a korábbiaknál sokkal aktívabban és kezdeményezőbben − kell részt vennünk egy olyan Magyarország-jövőkép kialakításában, amelyben alapvető fontosságú a tudásgazdaság, illetve az információs társadalom (digitális "nyelvtudás", e-business-ismeretek, digitalizált közszolgáltatások) szerepe.

Meggyőződésem szerint az IVSZ-nek Magyarország digitális megújítási folyamatának minden fázisában aktívnak és megkerülhetetlennek kell lennie.

Annak kell lennie a tervezés fázisában: részt kell vennünk a közép-hosszú távú országkoncepció ikt-vonatkozású stratégiájának kidolgozásában.

Aktívnak kell maradnunk a "kivitelezés" fázisában: az IVSZ-nek kell minőségbiztosítania a digitális megújulás folyamatát, azaz a szakma saját standardjainak megfelelő vállalkozásoknak kell szállítaniuk az államnak azokat a megoldásokat, amelyek révén az államigazgatás, illetve az állam bizonyos közösségi funkciói "megreformálhatók".

Áttekinthetőséget, számonkérhetőséget!

Jelen kell lennünk az ellenőrzés fázisában, azaz mind a jogi, szabályozói környezet kialakításakor, mind a digitális közszolgáltatások működtetése során az IVSZ-nek törekednie kell a szakmai felügyelet, illetve általában a szakmai szempontok érvényesítésére.

Végül, de korántsem utolsósorban: aktívnak kell lennünk az érdekérvényesítés, illetve az iparági lobbi terén is. A szakma erős, de átláthatóan működő lobbistájává kell fejleszteni az IVSZ-t − ez az érdek-képviseleti-érdekérvényesítő munka nem tekinthető sikeresnek addig, amíg az iparági, szektoriális (közös) érdeket magán- vagy céges érdekek írják felül.

A hároméves elnöki programomat tíz, számon kérhető és mérhető pontba soroltam, aláhúzva ezzel, hogy nem a pozícióra, hanem a feladatra jelentkezem. Késznek és képesnek érzem magam arra, hogy − egy jó szakmai csapattal − végrehajtsuk a megújulás programját: új korszakot kezdjünk az IVSZ történetében.

Papp István, a Microsoft Magyarország Kft. vezetője

Kép: Napi Gazdaság, Völgyi Attila