A német kormánypolitikusok nem fogadták pozitívan a javaslatot, mondván, jogi és etikai akadályai is lehetnének annak, ha az állam bizonyos jövedelmi helyzethez mérten kötelezné az állampolgárait arra, hogy kölcsönt nyújtsanak neki. Az ellenzéki pártok körében sem volt egyöntetűen népszerű a javaslat, ők viszont azt nehezményezték, hogy minek fizessen még kamatot is az állam, és törlessze lejáratkor az összeget, ha azt a felső jövedelműektől vette el. Akkor inkább legyen helyette emelt jövedelem- vagy vagyonadó.

Holott a javaslat egyik vitathatatlan előnye éppen az, hogy könnyebb mögötte politikai kompromisszumot kialakítani, mint például a vagyonadó bevezetése mögött.

Magyarország helyzete elég különleges ebből a szempontból, hiszen államháztartási kérdésekben szinte lehetetlen politikai kompromisszumot kötni. Márpedig a költségvetést övező temérdek kockázat miatt lebegtetheti meg például az IMF is a szent tehénnek számító vagyonadó bevezetését, ami ellen a magyar kormány minden bizonnyal foggal-körömmel küzdeni fog. A kötelező kötvény bevezetése viszont akár még egy jó kompromisszumos megoldás is lehetne, hiszen nem adóelvonás vagy nemzetközi kölcsön formájában stabilizálná az állam finanszírozását, hanem belföldi megtakarítóktól kért kölcsönön keresztül.

A DIW tanulmánya azzal számolt, hogy ha a német lakosság leggazdagabb nyolc százalékának vagyonából 10 százalékot elvonnának, azzal 2300 milliárd eurót lehetne mobilizálni.
Az ötlet lényege, hogy vagyon − akár például ingatlan − alapján állapítsák meg, kinek lenne kötelező ilyen típusú adósságleveleket vásárolni. A feltételek − így a futamidő és a kamat − kialakításánál is lehetne, makrogazdasági feltételek alapján, rugalmas kondíciókat előre meghatározva kialakítani. Például csak gazdasági visszaesés idején kellene ilyen államkötvényeket vásárolni, de amikor az ország kikerül a recesszióból és beindul az államháztartási alkalmazkodás, akkor inflációhoz kötött kamatfelár mellett törleszthetné az állam a tartozását. Két célra lehetne így egyszerre "lőni": az állam stabilabb finanszírozást tudna kialakítani, ráadásul hazai megtakarításokból. Emellett a társadalom integritását még erősítené is azzal, hogy adóelvonás nélkül bírná rá a magasabb jövedelműeket a recesszió költségeihez való nagyobb arányú hozzájárulásra. Ötlet tehát már van − és nem is unortodox.