− Hogyan látja összességében a magyar piac kilátásait?

− Szerintem Magyarországon nagyon jó lehetőségek vannak, példaként említhetem az OTP Bankot, mely ugyan nehézségekkel szembesült a magyar bankszektor terhei miatt, az orosz és ukrán leányvállalatai azonban egyre jobb számokat hoznak, így szerintünk a jövőben jól teljesíthet a cég.

− Az OTP esetében időről időre felvetődik, hogy újabb piacokra lépne be a bank, a menedzsment célországokat is említett már. Várnak komolyabb akvizíciókat a közeljövőben?

− Én azt gondolom, hogy az OTP elmúlt években mutatott gyengélkedése elsősorban a kormányzati politikának, nem pedig a menedzsment képességeinek volt köszönhető, szóval én bízom a menedzsmentben, hogy meg fogja találni a jó áron kínálkozó lehetőségeket. Egy akvizíció jó áron nagyon kedvező hatással lehet egy cég értékelésére, azonban egy rosszul végrehajtott terjeszkedés legalább ekkora károkat tud okozni.

 

Kép: Reuters

− Ha csak az akvizíció időzítését nézzük, jelenleg megfelelő a pillanat a terjeszkedésre a feltörekvő bankpiacokon?

− Az elmúlt három évben nem lehetett egy kalap alá venni a feltörekvő piacokat, láttunk kimondottan olcsó és drága piacokat is. Néha egy felvásárlás olcsón megvalósítható, máskor mélyebben a zsebbe kell nyúlni. A cégvezetés dolga, hogy ebben a rendszerben megtalálja a legideálisabb megoldást.

− Néhány magyar cégben az államnak is tulajdonrésze van, elég csak a legnagyobb kapitalizációjú Molt említeni. Mi a véleménye az állam szerepéről a tőzsdéken?

− A kormány egyik feladata, hogy a költségvetést rendbe tegye, ehhez néha a tőzsdei vállalatokat is terhelnie kell. Én azt gondolom, hogy egy cégvezetőnek a legfontosabb a kiszámítható környezet, Magyarországról az utóbbi három évben ezt nem lehetett elmondani.

− Vagyis a kormányok politikai kockázatot jelentenek Kelet-Közép-Európában a részvénypiacokra?

− Politikai kockázatokat és egyben politikai lehetőségeket is jelentenek a kormányok. Például Magyarország mellé állíthatjuk Lengyelországot, ahol az erőteljes privatizációval a lengyel kormány az utóbbi években nagyban hozzájárult a varsói tőzsde fejlődéséhez.

− Ha már itt tartunk, mi a véleménye a privatizációról? A lengyel kormány körében népszerű elképzelés a tőzsdére vinni állami vállalatokat, Magyarországon viszont mintha szitokszó lenne a magánosítás.

− Minden országnak jól működő cégekre van szüksége, jó vállalatirányítási gyakorlattal és menedzsmenttel. Néhány helyen ezt a kormány is biztosítani tudja, és ez a legfontosabb a tőkepiacok számára. Vagyis legyen szó bármelyik országról, a legfontosabb nem az, kik a tulajdonosai a tőzsdei cégeknek, hanem az, hogy ezek értékes, jól működő cégek legyenek és segítsék a gazdaságot.

− Hogy értékeli a régió részvénypiaci kilátásait?

− Minden országnak meg kell találnia a maga növekedési útját, csak így tud a régió is fejlődni. A kihívás például Magyarország előtt, hogy az Európai Unión belül a legnagyobb az export részesedése a GDP-ben, így ha Európában nincs növekedés, akkor a magyar piac is nagyon nehezen tud előre lépni.

− Sokak szerint a magyar piac egyik nagy problémája, hogy nincsenek vonzó új részvénybevezetések. Mivel lehetne több céget Budapestre vonzani?

− Szerintem Lengyelországban például nagyon sikeres volt a magán-nyugdíjpénztári rendszer, a pénztárak komoly szereplői voltak a tőkepiacnak is. Magyarországon éppen ez a probléma: azért van kevés új bevezetés, mert néhány éve, a magánpénztárak megszűnése óta hiányzik egy fontos befektetői réteg. A kihívás így most az, hogy a külföldi befektetők szemében vonzóbbá tegyék Budapestet, hogy ők befektessenek a magyar piacon és pótolják a kieső keresletet.

− Az elmúlt években bevezetett válságadók mostanra szinte minden tőzsdei céget érintenek Budapesten. Mire számít ezeknek a terheknek a megszüntetése után?

− Magyarország nehéz helyzetben van, hiszen a költségvetést rendben kell tartani, az adósság pedig továbbra is magas. Éppen ezért nehezen tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, mely szerint ezek a válságadók valaha is jelentősen csökkennek.

− Vagyis örökre fennmaradnak ezek a különadók?

− Vagy legalábbis hosszú ideig. Amíg a magyar költségvetés alapvető problémái nem oldódnak meg, nehezen elképzelhető, hogy a kormány lemondana ezekről a bevételi forrásokról.