A piaci szereplők által várt áprilisi inflációs adatok hosszú hónapok után először kellemes meglepetést okoztak, az előre becsült 10,5 százalékos éves áremelkedési ütem helyett 10,3 százalékos árindexet mutatott ki a Központi Statisztikai Hivatal. A kedvező május 11-ei hír azonban nem sok befolyást gyakorolt az állampapírpiac múlt heti történéseire. A piaci szereplők ugyanis egészen mással voltak elfoglalva, nevezetesen azzal, hogy hogyan tovább a forint nagy szabadságot adó kiszélesített lebegtetési sávja mellett. Május 4-e óta a hazai fizetőeszköz árfolyama a korábbi 4,5 százalék (plusz-mínusz 2,25 százalék) helyett egy 30 százalék (plusz-mínusz 15 százalék) széles sávban mozoghat. Ennek első következménye a forint közel 4 százalékos erősödése volt, a középárfolyamtól számított távolság átmenetileg a 6 százalékot is meghaladta (korábban jellemzően a 2,25 százalékos megengedett maximális távolság, vagyis az intervenciós pont közelében tartózkodott). A sávszélesítés rövid távon az állampapír-piaci árfolyamokra is rendkívül kedvező hatással volt, az ötéves hozamok például kevesebb mint két hét alatt 0,84 százalékponttal zuhantak. A piaci optimizmus több tényezőre volt visszavezethető. Az első az, hogy a forintfelértékelődés az importált infláció csökkenését idézi elő, az inflációs és kamatcsökkenési várakozások tehát egyszerre, sokkszerűen javultak. A második szempont az volt, hogy a külföldiek számára a forint erősödése a magyar befektetések - saját fizetőeszközükben kalkulált - hozamát jelentősen növeli. S ha igaz a jóslat, hogy a forint hosszú távon erősödő tendenciát mutat majd, még most - a szélesítés és a jelentős erősödés után - is érdemes Magyarországon (állampapírt is) vásárolni. A kérdés persze az, hogy a forintárfolyammal kapcsolatos várakozások meddig fejtenek ki pozitív hatást az állampapírpiacra. Bizonyára lesz olyan szint fizetőeszközünk árában, ami még a hosszú távon rendkívül optimistán gondolkozókat is vásárlásaik megállítására készteti (például a miatt a félelem miatt, hogy az erősödő forint esetleg egyensúlyi problémákhoz, az árfolyam korrekciójához vezet). Ennek eredménye pedig az árfolyam korrekciója, a forint legalábbis kismértékű gyengülése lesz. Az áresés révén elérkezik majd egy újabb sávba, ahol ismét megjelennek a vevők - a korrekció korrekciója révén újabb emelkedést eredményezve -, majd, talán egészen más okból, újabb gyengülés következhet be, és így tovább. A folyamat előbb vagy utóbb egy többé-kevésbé kiszámíthatatlan mozgássá alakulhat, amelynek során a hosszú távú trend valószínűleg a forint erősödésének irányába mutat. Árfolyamának mozgása az elmúlt hetek egyértelmű erősödéséből rövid távú imbolygássá válthat át, amelyet egyszerűen megnövekedett kockázatnak szoktunk nevezni. A kockázat pedig bizonyosan nincs jó hatással a termékek középtávú árfolyam-alakulására, még akkor sem, ha most ez a közvélekedés. Továbbra sem látni tisztán, miért lesz érdeke a külföldi befektetőknek az alacsonyabb hozamú, rövid futamidejű magyar állampapírokat tartani, amikor azokon már masszív, érvényesíthető nyereség képződött, s ráadásul a felvállalandó kockázatok is jóval magasabbak. (Ezen papíroknál a forint hosszú távra várt erősödése viszonylag kis szerepet játszik.) A szabadon lebegő forint rövid, kéthetes történetének első fele jelentős erősödést hozott, s magával húzta az állampapírpiacot is. A második hétre a forintpiacon már a stagnálás, kismértékű korrekció volt jellemző, és hasonló jelenségek mutatkoztak a kötvények árában is. Érdeklődéssel várhatjuk az első hetet, amikor a forint árfolyama gyengülni fog. Kishonti László