- A most megszavazott adócsomagban melyek azok a módosítások, amelyek bizakodásra adnak okot a jövőre nézve?
- Egy ilyet tudok mondani, ez a munkabérek közterhének csökkentése. Az nem nagyon tetszik, hogy az egész nullszaldós, mert tudjuk, hogy az elvonás a régióban magas. Kár, hogy nem sikerült akkora kiadáscsökkentést végrehajtani, amibe adócsökkentés is belefért volna. Az az elem, hogy a terhek inkább a fogyasztásra kerülnek és a bérek közterhe csökken, munkahelyeket tart meg. Erre konkrét példa is van, nem csak filozófia. Az adó nem alkalmas arra, hogy munkahelyeket hozzon létre, az támogatás és egyéb dolgok kérdése. De arra lehet alkalmas, hogy aki a válság túlélésére játszik, az megtartja az alkalmazottait. Azt tudjuk, hogy ennek a csökkentésnek az áfaemelés az ára. Összességében a járulékemelés az egyetlen érdemi lépés, a többi maszatolás.
- Az, hogy az áfát 2006-ban leszállították, most pedig visszaemelték, azt jelenti, hogy igazából nem történt semmi, vagy ez károkat is okozott?
- Nem sokkal azután, hogy a 25 százalékos kulcsot levitték húsz százalékra, a kedvezményes 15 százalékos kulcsot felemelték. Az kifejezetten szakmai hiba, ha az adón belül kívánnak a szociális rendszerre hatni, de a legrosszabb az, ha mindezt az árakat terhelő adókkal érnék el. Mert kenyeret mindenki eszik: én is és a turista is. Nem az áfában kell szociálpolitikát folytatni. Ez a konkrét, szociális környezet vizsgálata nélküli támogatás a világ legnagyobb ostobasága. És ebbe már korábban belefutott Magyarország. Egyébként az elmúlt négy évben 12 új adónem született, ami abszurditás. Ehhez képest már fel sem tűnik, hogy az áfát mozgatják föl-le. Ez a hektikus, hebrencs módszer nem működik. Persze az adómértéket nem szabad kőbe vésni, de ami az elmúlt években történt, az semmilyen előrelátást nem hordozott.
- A járulékok mértékének csökkentése arányosan mennyiben befolyásolhatja a foglalkoztatási hajlandóságot?
- A legalitás-illegalitás közti különbség a közteher miatt van. Nem hiszek abban, hogy a legális foglalkoztatás terhei oly mértékben csökkenhetnek, hogy aki ma el tudja azt titkolni, hirtelen kijön a napfényre. Az adófizetési hajlandóságot két dolog határozza meg. Az egyikben nagyon rosszul állunk, ez a polgártudat. A magyar kulturális hagyomány arról szól, hogy "ezeknek" nem adunk, mindegy, hogy labanc, török, orosz, illetve most jobb- vagy baloldali. Ez nemzedékek múlva sem változik még, ezt kellene erősíteni, például azzal, hogy látszik, mire költik az adót. Annak idején készítettünk az adóhivatalnál diagramokat, hogy száz forintból mennyi megy egészségügyre, nyugdíjra, mert a költségvetési törvényen senki sem ismeri ki magát.
A másik: tetszik, nem tetszik, ki kell kényszeríteni az adófizetést. Erre a magyar jogrend nem nagyon alkalmas, ez nemcsak az adóra, hanem általában a közösséggel kapcsolatos kötelezettségre igaz. A jogtudatunk nagyon erős lett, a kötelezettségeink viszont nem kaptak hangsúlyt. Az adó a közösség ügye, és ez egyáltalán nem derül most ki.
Jövőre erősödik a progresszivitás
- Már körvonalazódik a 2010-es adójavaslatok köre. Fennáll annak a veszélye, hogy még egy olyan logikus lépés sem bírja majd ki sokáig, mint a sávhatár jelentős kitolása révén adódó kvázilineáris kulcs?
- A lineáris kulcs társadalmilag igazságtalan. Ha megnézzük, tőlünk nyugatra nincs lineáris adó - Izlandot most ne számítsuk ide, az sok minden más dolog miatt is kivétel. Tőlünk keletre van lineáris adó, de Oroszországban már gondolkodnak a visszaállításán, és Romániában sem vált be annyira. A szlovák egy másik példa, ott az állam azért tudott adót csökkenteni, mert a nyugdíjak kisebbek, mint Magyarországon, családi pótlék nincs, a munkanélküli-segély fele a magyarnak.
- Romániában miért gondolkodnak ezen?
- Rájöttek arra, ha valaki keres például tízmilliárd forintot és annak a 16 százalékát fizeti be, a másik pedig a minimálbér után fizeti be a 16 százalékot, az nem ugyanaz. Progresszióra szükség van, az más dolog, hogy ma Magyarországon a progresszió túlzó, és a 2010-es változások még inkább megnövelik. Mert a 32 százalék lényegében 41 százalék lesz a bruttósítás miatt, vagyis ez adóemelés lesz. A munkaviszonyos átlagjövedelemnél játszanak majd az adójóváírással, hogy ez a kör jól járjon. De arra, hogy ötmillió forint fölött már 40 százalékos lesz az szja a régi modellre vetítve, és megmarad a különadó is, nagyon sokan összevonják a szemöldöküket. Mint ahogyan arra is, hogy a nyugdíjjárulék a munkavállaló esetében maximált, de a munkáltatói oldalról nem. Az rendben van, hogy a társadalombiztosítás nem lehet fifty-fifty, de ez nem mehet a végtelenségig. Az pedig óriási és reális veszély, hogy ezek az emberek adott esetben kivonulhatnak innen a cégeikkel, vagyonukkal együtt. A jelenlegi abnormitást csökkenteni kell, hogy a személyi jövedelemadó 80 százalékát 1,1 millió ember fizeti. Ezen az új rendszer még szigorít is.
- Mi volna a megoldás?
- Mérsékelni kell az átlagos adószintet, ami most 43-44 százalék - miközben Szlovákiában 33, Csehországban, Lengyelországban 36 százalék. Ennek nyilván kiadáscsökkentés az ára. Ezen belül a különadókat meg kellene szüntetni. A járulékcsökkentéssel kapcsolatban a dupla minimálbéres plafon eltörlése jó irány, 15-20 millió forintnál azonban a munkáltatói oldalon is meg kellene állnia a járulékfizetésnek, mert nem áll arányban a későbbi járadékokkal. Azokat az embereket, akik a top 100-ban benne vannak - vagy nem tudni róluk, de ott lenne a helyük -, ez kifejezetten zavarja. Ezeknek az embereknek a kedvüket kell keresni, nem beléjük rúgni. Ezek az emberek ugyanis általában az üzleti világ döntéshozatali pozícióiban vannak. Az ő döntésükön múlhat sok tízezer munkahely léte vagy elvesztése. Persze kontrollálni kell, ahol csalni próbálnak.
Óriási erőfeszítés kellene a fehérítésre
- Lenne egyáltalán pozitív hozadéka a jövő évi adócsomagnak?
- A bruttósítást ostobaságnak tartom. Az adóalap szempontjából bonyolítás, hisz nem ugyanaz az adó- és a járulékalap. Lenne egy másik megoldás is: ha a bruttó bér 127 forint, majd összevonom egy közös alapba az összes járulékot és adót, és a munkavállaló kap nettó ötven forintot. Utóbbi előnye az lenne, hogy összevonhatók a járulékok. Az adónemek számát jelentősen, tíz-tizenkettővel csökkenteni kéne, az evát, ekhót meg kellene szüntetni azonnal. Az adószint csökkentését elsősorban a munkabér terheinek mérséklésével kell elérni. Emellett óriási erőfeszítéseket kellene fordítani a fehérítésre. A felderítés és beszedés szigorítása alapvetően fontos, a felszámolások és cégeltűnések tömege tarthatatlan. Meg lehet csinálni, hogy egy órán belül céget jegyezzünk be, de akkor találják is meg, aki ellógott. A kettő összefügg. A szabadság és szabadosság két dolog.
- Van értelme ilyen ingatag politikai támogatottság mellett ingatlanadó bevezetésével foglalkozni?
- A politikai helyzetet nem érinteném. A szakmai szempontok szerint az általános, értékalapú ingatlanadó feltétlenül szükséges. A mai rendszer teljesen igazságtalan. Nyolcszáz településen van ingatlanadó: ha aranyból van a csap és kacsalábon forog a száz négyzetméter, akkor is annyi, mint egy düledező épület után. A vagyonadóztatásnak külön társadalmi megfontolása is van, hiszen egy ingatlanhoz kapcsolódik közösségi kiadás: út, közművek, tömegközlekedés satöbbi. A magyar adórendszerben a vagyonadóztatás aránya egy-kettő, más államokban hét-nyolc százalék. Hibás az az ellenérv, hogy adózott jövedelemből van a vagyon, mert a kenyér áfáját is adózott jövedelemből fizetem, ráadásul a világ fejlett részén mindenhol adóztatják az adózott jövedelemből származó vagyont. Én csak úgy vezetném be egyébként, hogy azt vagy az szja-ból vagy a társasági adóból le lehessen írni, vagyis átcsoportosítással. Felelőtlenség azonban úgy bevezetni, hogy az nem átrendezés, csak egy plusz adó.
Az Ab nem segít az adótudatosság
kialakításában
- Az ombudsman nemrégiben ismét az Alkotmánybírósághoz fordult a vagyongyarapodási vizsgálatokat illetően. Ennek milyen következménye lehet, hiszen az Ab egyszer már rendjén valónak találta a vizsgálatokat?
- Az Alkotmánybíróság határozatai adókérdésekben is kiszámíthatatlanok. Vagyonosodási vizsgálatok egyébként 1972 óta folynak, vagyis a dolog egyáltalán nem új, szakmai szempontok alapján a szabályozás megfelelő. Arra nem vennék mérget, hogy az adóhivatal eljárása minden esetben helytálló, de ez minden hatósági eljárásra igaz lehet. Az ilyen ügyekben minden döntés megtámadható a bíróság előtt. A közvélemény támogatni fogja ezeket a vizsgálatokat, ha elmagyarázzák, hogy miről szólnak.
- Az Ab az elmúlt az években több olyan határozatot is hozott, amelyek adószigorításokkal voltak kapcsolatban, és mindig a törvényhozót marasztalta el. Ez milyen hatást gyakorolhat a törvényhozási szándékokra?
- A törvényhozási szándékokat gúzsba kötik ezek a határozatok. Visszautalnék arra, amit korábban mondtam: a jogállamiságot magasabb szintűnek gondolják, mint amilyen érett és amilyen helyzetben van a magyar társadalom. Az adó a közösség ügye, aki adót csal, az a közösséget sérti meg. A számon kérhetőség szempontjából az Ab olyan cövekeket vert le, ami ezt az elvet gátolja. Magyarország elég nagy adózatlan gazdasággal rendelkező ország, minden ötödik forint adózatlan, a hasonló arány Európában minden tizedik. Sem a polgári tudat kialakulását, sem az adók beszedését nem segítik ezek a döntések. Az Ab-határozatok nélkül jobb és hatékonyabb adóellenőrzési rendszert lehetne a társadalomnak adni, mint az Alkotmánybírósággal. Ezzel együtt természetesen az Ab döntéseit tudomásul kell venni, még akkor is, ha azok egy részével nem értek egyet.