Kisautók

Ford Fiesta
Nem sokon múlt, hogy az év autója legyen az új Ford Fiesta, de a díj nélkül is ugyanolyan jól sikerült a Mazda2 alapjaira épülő kisautó. Elődjéhez képest nagy előrelépés történt a megjelenésében, ráadásul ötajtós karosszériával is közel olyan jól mutat, mint sportosabb háromajtósként. Az autó belül is szakított az unalmas formákkal, amivel elődjénél jobban megosztja a közönséget, de pont ennek köszönhetően válik szerethetőbb autó belőle. Cégautós szempontból irreleváns, hogy eddig még nem mutatták be a sportosnak szánt ST verziót, az sokkal fontosabb, hogy az Econetic kivitel már kapható. A 95 lóerős, 1,6 literes dízelmotorral szerelt változat amellett, hogy a takarékos kisautók mezőnyéből kiemelkedő vezetési élményt kínál, papíron kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint egy Toyota Prius − persze gázolajból.


Opel Corsa
Jelenleg késésben van az új Opel Corsa, amivel egy csapásra felértékelődik a közelmúltban megejtett modellfrissítés fontossága. A német kisautó utódja a legújabb hírek szerint csak 2013-ban érkezik, így valóban volt értelme kicsit megújítani a típust. A szükségesnél több időt és energiát nem fordították rá az Opelnél, így a változások kimerülnek a márka legfrissebb arculati elemeinek adoptálásában, a néhány új színben és egy-két, korábban nem választható extrában. Utóbbiak között szerepel az ötcolos kijelzővel szerelt navigációs rendszer és az USB csatlakozó, de a Corsához akár kormányfűtést is választhatunk, ami egyedülálló extra a kisautók kategóriájában. A Corsából két sportos változat is akad: a GSi, illetve az OPC modellek 150, valamint 192 lóerővel bírnak, ennek köszönhetően tényleg komoly meglepetést lehet velük okozni a többi közlekedőnek. Kár, hogy a többi benzinmotor nem választható turbótöltős kivitelben, így azok nyomatékossága elmarad a várakozásoktól és takarékosságban sem jeleskednek. Igaz, utóbbira ott az 1,3 literes dízelmotorral szerelt EcoFlex változat, amely start-stop rendszerének is köszönhetően vegyes használatban csupán 3,5 liter gázolajat éget el száz kilométeren.


Volkswagen Polo
Nem a kategória legizgalmasabb választása, ettől azonban még a legjobb kisautók között játszik a Volkswagen Polo. A tavalyi Év Autója díj nyertese sem megjelenésével, sem belső kialakításával nem sokkolja a közönséget, ellenben kellően tágas, minőséginek tűnő kisautóról beszélhetünk, amelyen elég nehéz fogást találni. Nem beszélve arról, hogy technikája − elsősorban hajtáslánca − a kategória legfejlettebbike. A Polóhoz ugyanis kétféle − egy 1,2 és egy 1,4 literes − turbós benzinmotor is rendelhető, ráadásul ezeket akár a hétfokozatú, dupla kuplungos automata váltóval is választhatják a vásárlók. A kulturált és takarékos benzinesek mellett persze a dízelek sem maradtak le a Polo motorpalettájáról. A kisebbik lökettérfogata mindössze 1,2 liter, amit ráadásul hatványozottan takarékos, BlueMotion kivitelben is lehet kérni, aminek mindössze 3,3 liter az átlagfogyasztása száz kilométeren. A magasabb műszaki színvonalat és a többségnél igényesebb kidolgozást a kasszánál kell megfizetni, kvalitásai fényében azonban így sem lehet túlárazottnak titulálni a Polót. Az opciós lista bátor pipálgatása azonban tényleg könnyen eredményez elrettentő végösszeget.



Kompaktok

Ford Focus
Már megérkeztek az első példányok a Ford kompaktjának legújabb változatából, népszerűségi szempontból értelemszerűen az még nem veheti fel a versenyt a Focus második generációjával. Kifutó modell dacára a mai napig sokat adnak el belőle és nemcsak az állami szervek, de a céges vásárlók körében is igen népszerű a típus. Ennek számos oka van: egyrészt a Focus − már csak korából fakadóan is − meglehetősen kiforrott konstrukció, másrészt számos különféle karosszériaváltozattal elérhető, hogy a motorokat ne is említsük. Az utódjánál látott látványos extrákat kénytelen nél­külözni, ezek több­ségére azonban az egyszeri autóvásárlónak nem is igen van szüksége. A tágas utastérre, a kényelmes ülésekre, a nagy csomagtartóra és a kellemes vezethetőségre annál inkább, ezek pedig mind a második generációs Focus sajátjai. A kifutó példányokat ráadásul az új modellhez képest kimondottan kedvező áron kínálja a Ford.


Opel Astra
Alapvetően meglepő lenne, a hazai autópiac ismeretében azonban mégsem csodálkozunk azon, hogy az Opel Astra még forgalmazott előző generációjából az év első négy hónapjában többet adtak el, mint az új modellből. Ennek oka persze nem az, hogy az Astra J-vel bármifajta gond lenne, hanem csupán az, hogy a korábbi modellt olcsóbban adja az Opel. A vásárlói trendtől függetlenül nem kidobott pénz a friss fejlesztésű Astrát választani, hiszen számos érv szól mellette. A legerősebb talán a modern, 1,4 literes, turbós benzinmotor, de nem elhanyagolható az ügyes futómű és a korábbinál érezhetően jobb minőségű utastér sem. Amennyiben a pénz kevésbé köti meg a kezünket, egészen elképesztő extrákat − egyebek mellett 19 colos könnyűfém kerekeket, állítható lengéscsillapítást, adaptív fényszórókat vagy táblafelismerő rendszert − is választhatunk az opciós listáról. A cégek szempontjából jó hír, hogy már a kombi kivitel is megérkezett a kereskedésekbe, az alaphelyzetben 500 literes rakterű kivitelért ráadásul csupán 200 ezer forint felárat kérnek az Opelnél.

Skoda Octavia
A Volkswagen-konszernhez tartozó márka modelljeit hagyományosan szereti a hazai vásárlóközönség, legyen szó akár magán-, akár céges vevőkről. A már kimondottan koros, idén hétéves Octavia esetében sincs ez másképp, sőt! A Golf alapjaira épülő ötajtós karosszériája ugyanis tökéletes az átlagember igényeihez: új korában is konzervatívnak számító vonalvezetése, tágas hátsó üléssora és a mezőnyből kiemelkedő poggyásztere szimpatikus választássá teszi. Az időközi modellfrissítéssel ráadásul megkapta az 1,2 és az 1,4 literes benzines turbómotorokat is, előbbi a kimondottan öreg és nem igazán takarékos 1,6 literest cserélte le. Az ötajtósként és kombiként is választható Octaviának a megszokottakon felül több különleges kivitele is van. Ezek közé tartozik a Scout, amelyet fekete lökhárítóiról és az átlagosnál nagyobb hasmagasságáról lehet a legkönnyebben felismerni. A négykerék-hajtású verziónál népszerűbbek a Dual modellek, amelyek benzin mellett cseppfolyós gázzal (lpg) is képesek haladni. A nagyságrendileg 350 ezer forint felárért kínált megoldás ellenben csak a 80 lóerős, 1,4-es motorhoz választható, ami így közel annyiba kerül, mint az 1,2 TSI, utóbbi pedig tapasztalataink szerint nagyságrenddel jobb vezethetőséget és hasonló fogyasztást kínál.



Középkategóriások

Ford Mondeo
A tavalyi modellfrissítés nem hozott látványos újdonságot a Ford középkategóriásának életében, mégis sok fontos változtatást eszközöltek rajta. A Mondeo alapjait amúgy is kár lett volna bántani: utastere a kategória egyik legtágasabbika, minőségével és megbízhatóságával nincsenek komoly gondok és motorválaszték, illetve felszereltségi opciók tekintetében sem szűkölködik.

Leginkább két dologra volt szüksége: erős és takarékos benzinmotorokra, illetve egy modern automata váltóra, a nyári frissítés alkalmával pedig mindkettőt meg is kapta. A kétliteres EcoBoost motor 203, illetve 240 lóerővel is választható, a nagyobb népszerűségnek azonban az 1,6-os EcoBoost örvend. Utóbbi 160 lóereje tökéletesen elegendő még egy ekkora autóba is, pláne akkor, ha a hatfokozatú kézi váltó helyett a PowerShift nevű dupla kuplungos automatával választják. A leggyengébb dízelmotor 115, a legerősebb kétszáz lóerős. A felfrissüléssel együtt az extralista is bővült: a megújult Mon­deóhoz már sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, holttérfigyelőt és tolatókamerát is lehet kérni.


Opel Insignia
Ez az autó valóban jóval több lett, mint a Vectra utódja, mind megjelenés, mind technika, mind pedig innováció szempontjából kijelölte az utat az elkövetkező évek Opeljei számára.

A németeknek bevallott célja volt az Insigniával a márka újrapozicionálása, ami hangzatos elképzelés, de csak a legritkább esetben sikeres. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban kijelenthető, hogy az Insignia igazán beváltotta a grandiózus reményeket. Először is a korábbi Opelekhez képest kimondottan egyedi és bátor vonalvezetést rajzoltak neki, ami nemcsak a külsőre, de a belsőre is igaz. Az Opel középkategóriásának személyre szabhatósága is példás: tucatnyi fényezés, könnyűfém felni és belső színösszeállítás között választhatnak a jövendőbeli tulajdonosok. Az igazán komoly meglepetés azonban az extralistát nézegetve érkezik. Az Insigniához ugyanis olyan extrákat is lehet rendelni, mint az út menti jelzőtáblákat felismerő Opel Eye vagy az állítható FlexRide futómű. Motorválaszték tekintetében is hatalmas a választék: az alapmodell 115 lóerejével szemben az OPC csúcsváltozat közel háromszor ilyen erős (325 lóerős). Utóbbi már alapáron összkerékhajtást kap, de bő félmillió forint felár ellenében több motorváltozathoz is elérhető ez az opció.

Volkswagen Passat
A legújabb Passat sokkal inkább tekinthető az előző generáció alapos frissítésének, mint teljesen új modellnek, ez azonban semmit sem von le érdemeiből. Főleg nem annak fényében, hogy az előző generáció is kora egyik legkedveltebb középkategóriása volt. A Volkswagen ennek megfelelően inkább csak továbbfejlesztette a korábbi technikát, de meglehetősen jó hatásfokkal. A motorok közt akad olyan, ami 18 százalékkal fogyaszt kevesebb üzemanyagot, mint korábban, de a start-stop rendszer is számos motorváltozathoz szériában jár. A turbós benzinmotorokat, a gazdaságos dízeleket és a hétfokozatú DSG váltót pedig már meg sem kell említeni.

Az összehasonlító tesztek konklúziója rendre az, hogy a Passat nem egy különösebben jellegzetes autó, de annyira jól teljesít minden tekintetben, hogy legtöbbször megnyeri az összehasonlításokat. A Volkswagen középkategóriása egy dologban mégis kiemelkedik a mezőnyből: a személyre szabhatóságban, illetve az extrákban. Utóbbiak közül ugyanis olyan tételek is rendelhetők a Passatba, mint a ráfutásos balesetet megakadályozó, illetve enyhítő rendszer, olyan parkolóautomatával szerelték, ami nemcsak párhuzamos, de akár merőleges parkolóhelyre is képes beállni. A legérdekesebb opció azonban a láblengetős csomagtérnyitás: ha mindkét kezünkben szatyrok vannak, akkor elég csak a hátsó lökhárító alatt meglengetni a lábunkat és magától kinyílik a csomagtérajtó.



Prémium autók

BMW 5
Az utolsó csavarig újratervezte nagyautóját a BMW. Az 5-ös sorozat legfrissebb generációja jóval konzervatívabb lett elődjénél, ez azonban nem okoz problémát a márka törzsvásárlóinak. Főleg azért nem, mert az 5-ös kimondottan harmonikus megjelenésű lett s technikailag a még viszonylag elérhető maximumot nyújtja. Ezt jól példázzák a motorok is. Már a leggyengébb kivitel, a kétliteres, 184 lóerős dízelmotorral szerelt változat is tökéletesen kielégíti egy, az átlagnál kicsit dinamikusabban vezető igényeit is, főleg ha a tulajdonos nem a hatfokozatú kézi, hanem a nyolc (!) sebességgel bíró automata váltóval kéri. A legerősebb dízel a 300 lóerő feletti 535d, míg benzinesből jelenleg a 407 lovas V8-as turbó a csúcs. Bármennyire is kecsegtetőnek tűnik sok száz lóerőt pakolni az 5-ös motorházteteje alá, valójában tényleg felesleges, hiszen a relatíve kisebb motorokkal is igazán élvezetesen vezethető, miközben elképesztően kevés üzemanyagot fogyaszt. A négyajtósként és kombiként is elérhető modellhez tényleg elképesztő mennyiségű extrát lehet rendelni. A hasznosak közé tartozik a távolságtartó tempomat, a pillanatnyi sebességet és a navigációs információkat a szélvédőre vetítő head-up display, az adaptív futómű vagy az éjjellátó készülék.

Volvo S60
Stratégiát váltott a Volvo, hiszen amíg korábban azt kommunikálták, hogy az ő autójukban egy komolyabb balesetkor sem történik súlyos személyi sérülés, addig most inkább az ütközés valószínűségét próbálják minden létező úton elkerülni. Ennek érdekében kerültek be olyan felszerelések az S60 második generációjába, mint a City Safety vagy a BLIS, melyek a ráfutásos balesetek valószínűségét hivatottak radikálisan csökkenteni.
Az XC60-ból már ismert aktív biztonsági fejlesztések persze csak a habot jelentik a tortán, valójában nem ezért választja a Volvo prémium középkategóriását az egyszeri vásárló. A kívül, de főleg belül tetszetős négyajtós hátul ugyan továbbra is a mezőny szűkösebb versenyzői közé tartozik, kellemes karaktere azonban hajlamos feledtetni a térkínálat hiányosságait. További jó hír, hogy az öthengeres dízelmotorok mellé turbós négyhengeres benzinesek is érkeztek, melyek a svédek szerint takarékosabbak hasonló teljesítményű elődeiknél. További újdonság, hogy amíg az előző S60-ból szigorú értelemben véve nem volt kombi kivitel, addig az újból van. A műszakilag igen hasonló és látványos megjelenésű V60 is komoly eladási sikereket érhet el.

Mercedes Benz E-osztály
Elődjéhez képest drasztikusan átalakult a Mercedes-Benz nagyautója. Az E-osztály persze továbbra is hű az idén 125 éves márka történelméhez, de tény, hogy nem lehet vaskalapossággal vádolni a stuttgartiakat. A visszafogott külsőn és az elegáns belsőn felül az E-osztályban is hasonló csúcstechnika lapul, mint konkurenseiben. Különbség, hogy itt nem 2, csupán 1,8 literes az alapmotor, igaz, a négyhengerest kis lökettérfogata ellenére sem kell lesajnálni. Az egység már alapesetben is 184 lóerős, az erősebb kivitel pedig már 204 lóerőt teljesít. A dízelek sem 2, hanem 2,2 literesek, ennek legerősebb változata 204 lóerős. Az extrák között akad közlekedési táblákat felismerő, illetve holttérfigyelő rendszer, veszély esetén képes magától vészfékezni és még éjjellátó készülékkel is felszerelhető. A három nagy német − az E-osztályon felül az Audi A6 és a BMW 5 − közül ráadásul ez az egyetlen olyan modell, ami kupé, mi több kabrió kivitelben is kapható. Apró szépséghiba, hogy ezek nevükkel ellentétben nem az E-, hanem a nála egy számmal kisebb C-osztály alapjaira épülnek.

Forrás: DataHouse