− Milyen hatásokkal szembesül a privátbanki szektor az elmúlt időszak adóváltozásai nyomán?

− Szabó Sándor (Sz. S.): Több korábbi kormányzati lépés − a tbsz és a nyesz − nagyban segítette a pénzügyi tudatosságot, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a különadók, az eho vagy a tranzakciós illeték nem teszik könnyebbé az életünket. Az ügyfelek ugyan értik, hogy ez nem a privátbanktól függ, ennek ellenére nem mindig veszik jó néven az ebből eredő árazási kérdéseket. A költségek növekedésével az ügyfelek kissé tudatosabbá váltak, és bár a költségek korábban nem voltak meghatározók egy-egy tárgyaláson, ma már a top 3 szempont közé kerültek.

− Haás Péter (H. P.): Fontos megjegyezni, hogy a privátbanki értékajánlat központi elemét jelentő befektetési tanácsadás és portfólióépítés keretei között egyértelmű igény a befektetéseket terhelő adóvonzatok optimalizálása. Éppen ezért a változásokra egy privátbanknak mindig felkészült tanácsadással és esetlegesen termékfejlesztésekkel kell reagálnia. A költségtudatosság erősödése valóban jellemző, azt azonban látni kell, hogy az itthoni privátbanki költségstruktúra jelentősen eltér a nemzetközi gyakorlattól, a fajsúlyos értékajánlati elemeknél jóval alacsonyabb szintet jelent annál.

− Milyen változásokat észlelnek a befektetési szokásokban?

− Sz. S.: Az egyik legfontosabb idei történés a kamatszint drasztikus csökkentése. Korábban sok szolgáltatónál nagyobb volt a betétek szerepe − bár a K&H-nál akkor sem volt meghatározó, 10-15 százalék körüli részarányt jelentett −, az ügyfelek azonban mára inkább a befektetési alapok irányába indultak el − a kockázatvállalás erősödése idei fejlemény.

− H. P.: A historikus mélyponton lévő kamatszintek igen komoly likviditásbőséget generáltak a világban, ami radikálisan megváltoztatta a befektetési szokásokat. A befektetők egyre inkább kockázatvállalók lettek, igen komoly kockázati étvágy alakult ki világszerte, emellett a pénzpiaci eszközök iránti kereslet drasztikusan csökkent. Ezek a tendenciák a magyar vagyonos piacon is visszaköszönnek, az OTP Private Bankingnél kezelt vagyon esetében például a betéti arány a 2008-as 60 százalék körüli csúcsról 30 százalék alá csökkent mostanra, vagyis a korábban betétsúlyos attitűd kezd oldódni, bár a kockázati profilok ezzel együtt még nem változnak ilyen látványosan. Úgy gondolom, hogy a mostani alacsony kamatkörnyezet, a forint volatilis mozgása igen komoly nyitottságot teremtett az ügyfélkörben a klasszikus befektetési portfólióépítés és -diverzifikálás irányába. A privátbanki szektornak felelőssége, hogy ezt a lehetőséget okosan kihasználja. Most történelmi pillanat kínálkozik arra, hogy a befektetési portfóliókezelés terén piaci áttörést érjünk el. Ehhez mindenekelőtt komoly ügyfél-edukációs munkára van szükség.

− Mindez milyen változásokat hoz a szolgáltatásban, illetve a piac egészében?

− Sz. S.: Kisebb hullámok korábban is voltak, a mostani trend azonban már egy-másfél éve tart, ráadásul a kamatkülönbségek eltűnésével sokkal könnyebb az anyacégek eurós termékeit "magyarra fordítani". Az ügyféltudatosságban kiemelt a kommunikáció jelentősége, a partnerek is jobban elvárják a proaktivitást és a rendszerességet. Új lehetőségeket a vagyontervezés jelenthet a szolgáltatóknak, ehhez azonban még szabályozói lépések, illetve a belső feltételek megteremtése is szükséges. A nemzetközi szabályozói környezet változása alapján is kényszer, hogy ebbe az irányba menjenek el a szolgáltatók.

− H. P.: Nemcsak nálunk, hanem nemzetközileg is egyértelmű trend a vagyonkezelésben az abszolút hozam koncepciójának térnyerése, ami egyértelműen a 2008-as válság egyik tartós következménye. Mindez megfigyelhető a hazai privátbanki piacon és a befektetésialap-piacon is egyaránt. Ezen belül azt várom, hogy a diszkrecionális portfóliókezelés iránti kereslet is élénkül, aminek igencsak van tere a hazai piacon. Az itthoni privátbanki piacon ugyanis a portfóliókezelés tekintetében a tanácsadás alapú szolgáltatás a legjellemzőbb, amikor lényegében az ügyfél dönt mindenről. A diszkrecionális vagyon- vagy portfóliókezelés mélyebb bizalmat kíván, hiszen itt bizonyos keretek között a szolgáltató hozza meg a döntéseket. Utóbbi 5 százalékos vagy ez alatti penetrációja itthon alacsonyabb, mint akár Nyugaton (ahol ez 20−40 százalék), akár a régióban (ahol 10 százalék körüli). A generációkon átívelő vagyonmenedzsment mérföldköve pedig a jövőre hatályba lépő új Ptk. lehet.

− Hogyan alakulhat át a privátbanki szolgáltatók árbevételi modellje?

− Sz. S.: Árbevételi nyomást jelent, hogy a margin nyilvánvalóan nem ugyanaz háromszázalékos kamatkörnyezetben, mint volt nyolc százaléknál, erre a tudatos portfólióépítés és termékfejlesztés lehet a válasz. A K&H-nál a 40-40-20-as szabályt követjük a hosszú, a rövid-közép távú, illetve a nagyon rövid, szatellit típusú elemek megoszlásában, ami egyensúlyt biztosít a stabil jövedelembázis és az extra hozam között. Az idei első félév ideális piaci körülményeket hozott, ennek hatását azonban nem érdemes túlbecsülni, és jövőre sem számítunk könnyű évre.

− H. P.: Valóban a kamatmarzsok drasztikus összeesése jelentősen rombolja a hazai privátbankok jövedelmezőségét. Ezt a vagyonszerkezet átalakításával lehet tompítani, de sajnos ezen kívül is látványos mind a hazai, mind a nemzetközi privátbanki piacokon a bevételi marzsok szűkülése. Emiatt a jövedelmezőségi pálya fenntartásához elengedhetetlen a költségoldali alkalmazkodás is. Ez pedig óriási kihívás, hiszen a színvonalból a privátbanki szegmensben engedni nem lehet − ennek pedig több szolgáltató látványosan nem tud megfelelni.

Szerző: Leszák Tamás