− Az elmúlt tíz évben az államigazgatásban dolgozott. Hogyan sikerült "túlélnie" a kormányváltásokat?
− A közigazgatás két részre osztható: van egy szakmai és egy politikai oldala. Én mindig a szakmai részhez tartoztam. A helyettes államtitkári poszt is ilyen. Sokakkal találkoztam, akik hozzám hasonlóan fogalmazóként kezdtek, majd főosztályvezető-helyettesi, osztályvezetői vagy akár főosztályvezetői posztokon dolgoztak ciklusokon át. A sajtóban gyakran megjelenő kép, mely szerint egy kormányváltásnál a közigazgatásban dolgozók nagy részét lecserélik, erősen túlzó, többnyire csak a felső vezetőket érintik a cserét, és még közülük sem valamennyit. Ebből a szempontból az én helyzetem sem speciális. Ez a mostani helyettes államtitkári poszt egy komoly szakmai kihívás. Bízom benne, hogy egészen más dolgokat érhetek el és tehetek meg, mint eddig.
− Az informatika szerepe, a kormányzati struktúrában betöltött helye is sokat változott ezen időszak alatt. Ezt hogyan élték meg?
− Nagyon sok váltáson esett át a terület. Mindig elfogadtuk, hogy a kormányzatnak nagy a mozgástere abban, hogy a szervezeti rendszert miként állítja fel. Ez egy adottság, ezért olyan fontos, hogy jól működő kapcsolatokat tudjunk kialakítani más kormányzati szervekkel. Minden egyes ciklusban szakmai munkát végeztem, elfogadtam az adott szervezetrendszer adta kereteket, olyan munkakapcsolatokat alakítottam ki, amelyekben tudtam dolgozni, és ez most is így van.
− A korábbi kormányzatoknál az informatika területéről több központban döntöttek, s ez ma sem látszik másként. A sok bába között azonban elveszhet a gyerek. A mai felállás ideális ön szerint?
− Az informatika azért jelenik meg nagyon sok területen, szervezetben, mert jellegéből adódóan horizontális. A közlekedés iránt például kevesebb szervezet érdeklődik, mert az egy jóval kompaktabb terület, az informatika viszont ma már mindenhol ott van, és pontosan ezért joggal érezheti magáénak a közigazgatás, az agrárterület vagy éppen egy központi irányító szervezet, mint annak idején a miniszterelnökség. Valójában egy kicsit az összes területhez tartozik, de szükség van az ezzel kapcsolatos tevékenységek koordinálására, különben szétcsúsznak a törekvések. Itt, a fejlesztési tárcánál ennek a koordinációnak a megvalósítására törekszünk. Az a feladatunk, hogy nyomon kövessük a fejlesztéseket, hogy azok ne haladjanak különböző irányba és ne alakuljanak ki párhuzamosságok.
− Korábban egy minisztérium volt felelős az informatika területéért, ma pedig egy államtitkárság. A szakma elég rosszul viseli, hogy az informatika veszít a súlyából. Ön hogyan éli ezt meg?
− Azt gondolom, hogy a terület presztízsét és jelentőségét nem ez mutatja meg, hanem az államtitkárságunk hatékonysága, szervezettsége, döntésképessége, fellépése, illetve hogy mekkora források fölött rendelkezhet. Lehetne önálló tárcát kialakítani, de nem ez dönti el, hogy mekkora súlya van az ágazatnak.
− Milyen feladatokat kapott a kinevezésekor?
− A feladatköröm leginkább a Nemzeti Infokommunikációs Stratégiából olvasható ki, amelynek én viszem az igazgatási-végrehajtási jellegű feladatait. Vályi-Nagy Vilmos, az infokommunikációért felelős államtitkár a stratégiai irányítás vezetője, én pedig azért vagyok felelős, hogy a mindennapokban működjenek, megvalósuljanak ezek a törekvések. Az alapvető területek abból a négy pillérből állnak, amelyeket a stratégiában is megfogalmazunk: infrastruktúra, kompetenciák, gazdaság, állam. És mindez digitálisan. Ha az infrastruktúrát vizsgáljuk, akkor az európai normákhoz képest is jó helyen állunk. Az alapszintű szélessáv tekintetében 2014-re gyakorlatilag 100 százalékos lefedettséget tudunk biztosítani. Fejlesztést igényel azonban az optikai hálózatok területe, célunk, hogy 2016-ra ne legyen optikával el nem ért település az országban. Az EU törekvései ma még utópiának tűnhetnek, főleg ha a vidék helyzetét nézzük, de 2020-ra nem tartjuk elérhetetlennek az Európai Bizottság dokumentumaiban kitűzött 30 mbites sávszélesség országos elérését sem.
− A távközlési cégek a különadók miatt visszafoghatják vagy kénytelenek visszafogni a fejlesztéseiket. Milyen eszközökkel lehet segíteni az EU célkitűzésének a megvalósítását?
− A kormányzati fejlesztések egyik kulcsa az uniós források felhasználása. A stratégia jelenleg a főbb célkitűzéseket, számokat és irányokat tartalmazza. Ehhez készül majd egy részletes intézkedési terv. Pályázatokkal mindenképpen tudjuk támogatni a fejlesztéseket, hogy olyan helyen is megjelenjenek, ahol támogatás hiányában, kizárólag a piaci érdekek figyelembevételével gazdaságilag nem érné meg. Nem vitatom, hogy a többletterhek némileg visszafoghatják a távközlési cégek fejlesztéseit, de azt gondolom, hogy pályázati források bevonásával ilyen környezetben is el lehet érni a kitűzött hálózatfejlesztési célokat. A részletes pályázati konstrukciók szakmai tervezése ugyan még előttünk áll, de egyre komolyabb erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy ez a konstrukció tényleg olyan legyen, amelyen keresztül elérhetővé válnak a kitűzött célok a rendelkezésre álló források keretei között.
− Az internetes mobilszélessáv elterjedtségében az utolsó helyre estünk az EU-ban. Ennek mi lehet az oka?
− Egy olyan árérzékeny piacon, mint a magyar, a mobilinternet drágának számít, jelentős részben tehát ennek tudható be, hogy a mobilinternet-penetrációban le vagyunk maradva. A fejlesztések − amelyeket támogat majd a digitális átállással felszabaduló 800 megahertzes frekvenciasáv elérhetővé tétele − hozzájárulhatnak ahhoz, hogy elfogadható árúvá váljon a mobilinternet. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezen a területen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rendelkezik kompetenciával mint autonóm szabályozó szerv.
− A digitális gazdaság helyzetét milyennek látja?
− Azt látjuk, hogy a kis- és a kifejezetten mikrovállalkozásoknál vannak problémák. Nem használják az internetet, webes jelenlétük pedig nagyon gyenge. Fontos feladat a motiváció növelése, az oktatás, a képzés pedig ugyanolyan fontos a mikrovállalkozásoknál, mint az állampolgároknál. A mikrovállalkozásoknak is lehetőséget kell adnunk arra, hogy képzésre, eszközökre pályázhassanak. Az elektronikus kereskedelemben viszont nagyon jók az eredmények. A szektor a válságban is tudott fejlődni, ennek ellenére meg kell vizsgálnunk az adminisztrációs akadályokat, hogy ha ilyenek akadályozzák a további fejlődést, akkor tudjunk rajtuk változtatni. Korábban például ilyen értelmetlen akadály volt az, hogy üzlethelyiséget kellett fenntartani az online kereskedőknek. Ez a kötelezettség már megszűnt. Még ebben a hónapban találkozni fogok az érdekképviseletekkel, ahol megvitatjuk, milyen problémáik, javaslataik vannak.
− A digitális kompetenciák területén mindig rossz volt a helyzet. Érez javulást?
− A kompetenciák területén van a legnagyobb lemaradás az EU-hoz képest. Sajnos 44 százalékos a digitális írástudatlanság a 15 év feletti korosztályban. Célunk, hogy ez a szám 2016-ra negyven százalék alá csökkenjen. Azoknak, akik az iskolarendszerben nem tanulják meg az informatikát, az időseknek, a vidéki kis falvakban és a mélyszegénységben élőknek nagyon fontos lenne, hogy használják az informatikai eszközöket és szolgáltatásokat, mert ez nagyon sokat segíthetne rajtuk, kinyílna számukra a világ. Képzési-motivációs programokat fogunk indítani, de már most is folyamatban vannak ilyen uniós pályázatok, gondoljunk a TÁMOP 2.1.2 pályázatra, amelynek keretében informatikai képzéseket támogatunk.
− Az e-Magyarország pontok érzésem szerint eltűntek, legalábbis Budapesten alig működhet ilyen helyiség. Elhalt ez a projekt?
− Ezek a pontok működnek. Több mint ezerötszáz e-Magyarország pont van az országban, amelyeket hetente 50-70 ezer fő látogat, főként a kis falvakban. Ezek üzemeltetése, fenntartása uniós forrásokból történik. Rengeteg e-tanácsadót képeztünk, akiknek a jelenléte érezhetően növelte a látogatottságot, hiszen szakmai segítséget is nyújtanak az érdeklődőknek.
− A digitális állam területén milyen teendőket lát?
− Ezen a téren is sok még a tennivaló, de az összehasonlítás, a lemaradás mértékének megítélése ebben a kérdésben jóval összetettebb. Minden uniós tagállam kicsit máshol, máshogyan valósítja meg ezeket a projekteket. Már most nagyon sok mindent el tudnak intézni az állampolgárok az interneten keresztül, lehetővé tettük az elektronikus fizetést az EFER projekt keretében, amely egyre több helyen és formában válik elérhetővé. Erősítenünk kell a hatóságok közötti elektronikus kommunikációt, hogy ez minél nagyobb mértékben automatizált legyen. Itt komoly fejlesztésekre van szükség, de ezek már folyamatban vannak. Ha az új, szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatásokat a megfelelő infrastruktúrával támogatjuk meg és ezzel egészen a járási szintig ellátjuk az intézményeket, akkor e téren komoly előrelépés várható az eddigiekhez képest.
− A Nemzeti Infokommunikációs Stratégia tervezete korrekten tárja fel a gondokat, jól határozza meg a fejlesztési irányokat. A gond csak az, hogy korábban sem ezzel volt a probléma, hanem a megvalósítással. Ön szerint lehet ebben változás?
− Egyes területeken komoly előrelépésről beszélhetünk, ilyen például az infrastruktúra, de valóban vannak olyan részei, mint például az előbb említett digitális kompetencia, ahol nem sikerült olyan mértékben előrelépni, mint ahogy szerettünk volna. Biztos, hogy a beavatkozási eszközök − pályázatok, szabályozás − megtervezésébe még komolyabb energiát kell fektetni. Nagyon összetett feladat ez, hadd mondjak egy példát. A természettudományokban adott paraméterek ismeretében ki lehet számítani, hogy ha meglököm a golyót, hol fog megállni. A társadalmi beavatkozások nem ilyenek. Rengeteg tényező van, nagyon sok mindent nem is láthatunk, a stratégia végrehajtása közben olyan új körülmények merülhetnek fel, amelyeket az eredeti intézkedés nem tud kezelni. Számos bizonytalansági faktor van, ezért folyamatosan felül kell vizsgálnunk a folyamatokat, és ha szükséges, akkor vagy a módszereken vagy az eszközökön vagy végső esetben akár a célon is változtatni kell. Egyet tudunk tehát csak tenni: folyamatosan ellenőrizzük a végrehajtást, hogy szükség esetén változtassunk az intézkedésen. Más tagállamok és az Európai Bizottság is ezt teszi.
− Nekem úgy tűnik, hogy az informatikai ipar, a szakma szervezeteinek a véleménye nem kap hangsúlyt a kormányzat tevékenységében. Jól látom ezt?
− Nem. Rendszeres egyeztetéseket folytatunk a szakma képviselőivel. A Nemzeti Infokommunikációs Stratégia tervezeténél is igyekeztünk figyelembe venni azokat a szakmai javaslatokat, amelyek rendszeresen beérkeztek az érdekképviseletektől. A napokban indult a stratégia társadalmi egyeztetése, bárki elküldheti az észrevételeit, ötleteit. Azokat a javaslatokat, amelyek szakmailag indokoltak, az össznemzeti érdekekkel és a kormányzat elképzeléseivel összhangban vannak, figyelembe fogjuk venni. A kormányzat és a szakma viszonya természetesen nem úgy nem működik, és korábban sem úgy működött, hogy az érdekképviselet kér valamit, és azt egy az egyben, változtatás nélkül megvalósítjuk. Csak egy konkrét példa az együttműködésre: a kormány az Informatikai Vállalkozások Szövetsége javaslatára kezdte el vizsgálni a fordított áfa bevezethetőségét. A fordított áfa egyébként az EU-ban is rendkívül összetett kérdésnek számít, folyamatosan változik a környezet, ezért sem lehet konkrét határidőt mondani, hogy mikortól tudjuk bevezetni. A nyílt forráskódú szoftverekkel kapcsolatban is folyamatosan egyeztettünk számos érdek-képviseleti szervezettel.
− A kormány 2010 környékén mintha tényleg csökkenteni szerette volna a függést a zárt forráskódú termékektől, aztán megtört a lendület, és megköttettek azok a szerződések, amelyeket korábban is megkötött minden kormányzat. Mi akadályozta a fordulatot?
− A jelenlegi kormány teljesen egyenrangúvá tette a nyílt forráskódú termékeket a Microsoft alkalmazásaival. Nagyon fontos, hogy drasztikus, évről évre nagyobb mértékű licencdíjcsökkentést tudtunk kiharcolni. Az oktatási intézményeket jelenleg segítenünk kell abban, hogy hozzájussanak a szükséges licencekhez. Azt viszont folyamatosan vizsgálni kell, hogy ezt miképpen lehet a leggazdaságosabban megtenni.
− A PRISM-botrány által felszínre hozott információk szerint a zárt forráskódú termékek használata jelentős kockázatot jelent. Ez nem ad egy újabb lökést a biztonságosabb szoftverekre váltáshoz?
− Ezeket a szoftvereket egyik pillanatról a másikra nem lehet lecserélni. Növelni szeretnénk a közszférában az informatikai biztonságra fordított figyelmet és persze a rá fordítható összeget is. Elkészült a kormányzat információbiztonsági stratégiája, kész az első törvényi szintű szabályozás. Felállt az az intézményrendszer, amelynek feladata lesz a tudatosság növelése, az ellenőrzés és adott esetben a szankcionálás. Egyrészt fontos, hogy csak olyan rendszereket használjanak a szervezetek, amelyek átestek biztonsági auditon. Másrészt, ha támadást észlelünk, szükség van olyan szervezetre, amelyhez lehet fordulni és hatékony segítséget tud nyújtani.
− A Nemzeti Infokommunikációs Stratégia tervezetéhez érkezett már visszajelzés?
− Még csak néhány napja nyilvános a tervezet, egyelőre nincs információm a visszajelzésekről. Lehetséges, hogy a szabadságolások miatt nem ez a legideálisabb időszak arra, hogy minden érdeklődő kifejthesse a véleményét, ezért ha a konzultáció idejének lejártáig, vagyis augusztus végéig nem érkezik be kellő számú és megfelelő szakmai tartalmú vélemény, elképzelhető, hogy meg fogjuk hosszabbítani az észrevételek fogadására szánt határidőt. Azért is különösen fontos számunkra az állampolgárok és a társadalmi szervezetek véleménye, mert a tervezet és a kiegészítések alapján készül el a tényleges stratégia és ez lesz az alapja különféle intézkedéseknek, jogszabályoknak.