Benedek Miklós Budapesten született 1946. szeptember 28-án. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Édesapja Benedek Tibor színész, fiai közül Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó 2020-ban halt meg, másik fia, Benedek Albert író, fordító. Fanyar humora, elegáns stílusa, fegyelmezettsége minden szerepében összetéveszthetetlenné tette a játékát – írja az Index.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1969-ben végzett, majd a Nemzeti Színház tagja lett. 1983-tól a Katona József Színházhoz szerződött, ahol 2003-ig játszott. 2003-tól újra a Nemzeti Színház társulatát erősítette, ahonnan 2009-ben elbocsátották. 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja volt. 1992–2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanított. A legendás Budapesti Orfeum című zenés darab szellemi atyja.
Játszott a Fényes szelek, a Rosszemberek, a Sztálin menyasszonya, a Presszó, a Sorstalanság, a Hyppolit, a lakáj és a De kik azok a Lumnitzer nővérek? című filmekben, és ő volt Fritz Teufel hangja a Macskafogóban.
Állandó partnere és barátja, Szacsvay László szerint ő volt az az ember, akivel a legjobban lehet hallgatni. Órákon keresztül, miközben persze mindent megbeszéltek, szemvillanásokkal és félszavakkal.
Ehhez kell még három sör. Neki egy, ugye, nekem mindig egy kicsit több kellett
– mondta a születésnapi interjúban. Úgy vélte, a színészetet nem nagyon lehet tanítani. Talán csak mozogni, beszélni, meg olyan „kis” külsőségeket, mint bejönni a színpadra, kimenni a színpadról, és ami a kettő közé esik, ahogy Kellér Dezső mondta.
Benedek Miklós az utóbbi időben sokat betegeskedett, az előadásait is le kellett mondani. Ritkán beszélt arról a fájdalomról, amit a fia elvesztése okozott számára, és minden bizonnyal soha nem tudta feldolgozni a halálát.