Egy európai oligarchia együttműködése fogja meghatározni az Európai Unió politikai irányvonalát a jövőben, mindazokat, akik ezen a körön kívül vannak, igyekeznek kiszorítani és megkérdőjelezni európaiságukat – írta az európai uniós ügyekért felelős miniszter a közösségi oldalán.
Bóka János posztjában emlékeztetett, Ursula von der Leyen az európai parlamenti választásokon legnagyobb veszteséget szenvedett liberálisok és zöldek szavazataival lett bizottsági elnök, és kategorikusan elutasította a politikai együttműködést az európai parlamenti választásokon megerősödött jobboldali frakciókkal, az ECR-ral és a Patriótákkal.
Ez azt mutatja, hogy a Európai Bizottságnak rendkívül sérülékeny lesz a politikai platformja az elkövetkező öt évben
– írta.
Bóka János szerint, a korábbi, még Jean-Claude Juncker által vezetett bizottság folyamatát tekintve politikai, az első von der Leyen-bizottság pedig geopolitikai bizottság volt.
Vélekedése szerint a most megválasztott, második von der Leyen-testület egyfajta pártpolitikai bizottsággá alakult át, mivel az újraválasztott bizottsági elnök a beszédében jól meghatározhatóan megjelölt bizonyos politikai erőket, akikkel nem kíván együttműködni és akikkel szemben politizálni kíván az elkövetkező öt évben. A bizottsági elnök programja és az Európai Unió politikája ezzel a belpolitikai színezetűvé válás és a föderalizmus irányába mutat.
A miniszter megemlítette, hogy Ursula von der Leyen az európai rendőri együttműködési szervből, az Europolból egy európai nyomozóhatóságot, a Frontexből pedig egy európai határőrséget akar létrehozni, amelyekkel egy „európai demokrácia pajzs” kialakítását tervezi, ami gyakorlatilag egy információs műveleteket végző európai titkosszolgálat alapjait fekteti le.
Ezek mind olyan elemek, amik egy rendkívül erős föderalista törekvésnek tekinthetők, amelyek nem feltétlenül élvezik a tagállamok támogatását.
Bóka János bejegyzésében azt írta, Ursula von der Leyen uniós forrásokkal kapcsolatos elképzelései teljhatalmat biztosítanának az Európai Bizottságnak az uniós források kezelése fölött és felszámolnák az eddigi, program és projekt alapú uniós költségvetési rendszert. Ehelyett politika alapú költségvetést akar, amely nagyon komoly reformprogramokhoz és politikai előfeltételekhez kötne minden uniós forráshoz való hozzáférést.