Összesen 131 esetben ítéltek el 12-14 év közötti gyermeket Magyarországon 2013 óta – közölte a Népszava érdeklődésére az Országos Bírósági Hivatal (OBH). 2013 nyara óta büntethető ez a korosztály, akkor csökkentették le a korhatárt 12 évre bizonyos bűncselekmények elkövetése esetén.
Ilyen bűncselekmény például:
- az erős felindulásban elkövetett emberölés;
- a testi sértés, a rablás;
- a kifosztás;
- vagy a terrorcselekmény.
Ezek esetében is csak akkor büntethető a 12-14 éves korú gyerek, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.
Az OBH adatai alapján az érintett gyerekek többségét rablás és kifosztás miatt ítélték el. Összesen 123 alkalommal született ítélet ilyen bűncselekmények miatt. A második legtöbb esetben hivatalos és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak miatt született ítélet, hat alkalommal. 2021-ben egy, tavaly öt ilyen eset volt.
Emberölésért csak 2022-ben ítéltek el 12-14 éves fiatalokat, összesen két alkalommal.
A legtöbbször, 88 alkalommal javítóintézeti nevelésre kötelezték a gyerekeket.
Ezek a számok önmagukban és az összes jogerősen befejezett büntetőeljárás számához viszonyítva is nagyon alacsonyak – mondta el Krámer Lili, a Magyar Helsinki Bizottság büntető igazságszolgáltatás program kutatója és projektkoordinátora.
A szakértő szerint a számok nem igazolják a törvény bevezetésének szükségességét, és a nemzetközi, valamint hazai, a gyermekek jogaival foglalkozó civil szervezetek sem támogatják ezt a szigort. E helyett valamilyen megoldást kellene arra találni, amennyiben 14 év alatti gyermek súlyos bűncselekményt követ el.
A büntetőjogi felelősség alsó határának leszállítása helyett a gyermekvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztése indokoltabb és hatékonyabb megoldás lenne.
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja az, hogy a pszichés és szociális problémák kezelésére nem a büntető igazságszolgáltatás a legalkalmasabb eszköz. A szervezet azzal érvel, hogy a veszélyeztetett gyermekek ellátására megfelelően finanszírozott és jól képzett, megbecsült szakemberekkel működtetett gyermekjóléti alapellátást és gyermekvédelmi rendszert kell fenntartani olyan módon, hogy csak minél kevesebb gyermek kerüljön a javítóintézetek látókörébe.