Kovács Zoltán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára Magyarország soros uniós elnökségéről tartott előadást az Economx szakmai konferenciáján, a Business Talks '24-en.
Mint mondta, a kormány elsődleges célja pedig, hogy a kontinens megbillent versenyképességéről konzervatív, kereszténydemokrata, pragmatikus és megújulást jelentő formában folyjon diskurzus. Az uniós források kapcsán pedig kiemelte, még további fél milliárd euró érkezik Magyarországra, ugyanakkor négyéves csúszásban vannak vele, nagyságrendileg pedig 21,8 milliárd euró jár Magyarországnak. A politikussal az előadása után beszélgettünk. Interjú.
Van itt egy ellentmondás. Egy olyan ország lesz az EU soros elnöke, amellyel szemben jogállamisági eljárás zajlik, és amely miniszterelnöke szerint egyedül áll szemben a huszonhat háborúpárti uniós tagállammal.
Kiváló alkalom ez, hogy belülről változtassuk meg az Európai Uniót, és egyúttal a saját szempontjainkat is megjelenítsük. Ugyanakkor az elmúlt tizennégy év politikai, szervezési tapasztalatának a birtokában Magyarország egyrészt magabiztosan áll az elnökség elé, hiszen felkészültek vagyunk, másrészt pedig tudjuk a dolgunkat és segíteni fogjuk az unió működését, különös tekintettel arra, hogy a lehetőleg fontos, a valóban problémás ügyekkel foglalkozzunk. Ellentmondásról inkább az uniós források kapcsán beszélhetünk. Az Európai Unió kitalált egy teljesen transzparens, ellenőrizhető, jól működő és objektív feltételrendszert arra, hogy hogyan kell a forrásokat szétosztani. Ehhez képest, megkerülve a szerződéseket, újabb és újabb olyan szempontokat hoznak fel, amelyek nyilvánvalóan politikailag motiváltak, betarthatatlanok, nem objektívek, és kiválóan alkalmasak arra, amire most használják is őket. A magyarok és a lengyelek után most épp a szlovákokat próbálják megrendszabályozni így. Ezzel a politikai játszmával, boszorkányüldözéssel nem az a legnagyobb baj, hogy gyengíti az európai közösséget, hanem az, hogy a gyorsan változó világunkban, amelyben az Európai Uniónak helyt kellene állnia, az unió egészének versenyképességét veszélyezteti. Az EU-nak inkább gyorsabbá, hatékonyabbá kellene tennie a források kiosztását, hogy a nemzeti gazdaságok a lehető leggyorsabban tudjanak reagálni a világjárvány óta beköszöntött problémákra, a háború és az energiaválság kérdéseire, és a globális versenyképességi kihívássorozatra. Mert Európa egyre markánsabban lemarad.
Gazdasági konferencián vagyunk, tegyük félre a különböző politikai álláspontokat, és nézzük a forrásokat. Mit tud ígérni a leendő magyar elnökség a hazai kkv-szektornak, a nemzeti bajnokainknak, a magyar vállalkozásoknak?
Egyrészt jegyezzük meg, az európai parlamenti választások átszínezhetik ezt a politikai játszmát. Új Bizottság alakul, a forrásokhoz való hozzáférés pedig technikai kérdéssé válhat. Másrészt a 2013-óta működő szisztémánk eredményeként az uniós források mellett mindig vannak hazai társfinanszírozások is. Jövőre pedig visszatérünk a növekedési pályára, ami tovább javíthatja a hitelezési feltételeinket is. A források szétosztását illetően is vannak konkrét terveink. A gazdaságfejlesztési infokommunikáció részesedése 23,1 százalék lesz, környezetvédelemre, energetikára több mint 20 százalék, oktatási, egészségügyi és szociális fejlesztésre pedig közel 19 százalék jut majd. Ez a hatvan százalék biztosítja a gazdaságpolitikai célkitűzéseink alapját.
Ehhez kapcsolódnak a már itt lévő, vagy érkező nemzetközi befektetések. A Mercedestől, az Auditól kezdve a Boschon át, egészen a BMW-ig, a BYD-ig, vagy épp a CATL-ig ez egy nagyon komoly kutatás-fejlesztési bázis, amelyben ezrével vesznek részt magyar mérnökök, illetve magas hozzáadott értéket előállítani képes hazai vállalkozások is.
A magyar költségvetés beterjesztésének őszi időpontját az amerikai elnökválasztással magyarázták. De mitől lesz jobb a magyar gazdaságnak, ha Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke?
Azzal, ha valóban sikerül békét teremtenie Ukrajnában és a Közel-Keleten is. Ha nincs háború, az Magyarországnak jó. A konnektivitás stratégiája nem egy üres lózung, hanem egy 80-85 százalékban exportorientált termelői struktúrájú ország alapvető érdeke. Hazánknak újra kelet és nyugat találkozási pontjának kell lennie, technológiai, kereskedelmi és tudományos értelemben. Ez kvázi örökölt adottságunk, nekünk erre kell koncentrálni, ezt kell fejleszteni.
Az EU soros elnökeként van tervük a Kína és az Egyesült Államok közötti nagyhatalmi tevékenység enyhítésére, illetve a háromoldalú kapcsolatok kiépítésére?
A Fudan Egyetemmel kapcsolatos politikai lózungok megmutatták, mennyire kilóg az a bizonyos lóláb, hiszen az Egyesült Államok évtizedekig szoros partneri viszonyban volt a pekingi rezsimmel, amikor viszont Magyarország versenyképességi szempontból stratégiai lépésekre szánja el magát, azt viszont megpróbálják ellehetetleníteni. Hogy idehaza ehhez asszisztálnak, azt politikai szempontból nevezhetjük érdekességnek, de egy biztos, ma Kína és a kínai gazdaság a világ egyik leginnovatívabb gazdasága. Bizonyos területeken fényévekkel megelőzve az Egyesült Államokat és az Európai Uniót. Miért ne lehetne együttműködni Kínával? Például az akkumulátor-, vagy elektromos autógyártás terén. A józan ész is azt diktálja, hogy a vezető iparágak befektetőivel együtt kell működni.
Hogyan lehet a kínai kapcsolatot európai uniós szintre emelni?
Be kell látni, a mesterséges intelligencia, az 5G, a 6G, vagy a chipgyártás terén messze került Európa a világ élvonalától. Amikor a magyar konnektivitásról beszélünk, az tulajdonképpen az EU lényege volt. Az európai fölény korábban a belső és a külső versenyképességből fakadt. Mára viszont Európa Kína és az Egyesült Államok mögé szorult. Rendkívül nehézkessé vált a szabályozási körülmények megteremtése, illetve a rendelkezésre álló források elosztása. Arról zajlik a vita, hogy milyen újabb szabályozásokra van szükség. De nem további kontrollra, hanem lehetőségekre, befektetésekre lenne szükség. A szabályozás megöli a versenyt és az innovációt, főleg, ha sok van belőle és értelmetlen. A magyar elnökség idején beszélünk ezekről a kérdésekről, és bemutatjuk a magyar utat. Meggyőződésünk, hogy ezzel hozzájárulunk az európai versenyképességhez és egyszersmind az unió lemaradásnak csökkentéséhez is. Miért lenne érdeke Európának bárkitől is függeni?!