Az Economx információi szerint az igazságügyi szakpszichológus a bíró kirendelésére a következő kérdéseket vizsgálja alapvetően. Melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére, felmerül-e valamelyikük esetében alkalmatlansági ok, érzelmileg melyikükhöz kötődik jobban a gyermek, testvérek esetében indokolt-e a szétválasztásuk, vagy milyen az érzelmi viszonya a gyermeknek az esetleges új házastárshoz, élettárshoz…

A Polgári törvénykönyv szerint a bíróságnak kell döntenie közös szülői felügyelet elrendelése esetén arról, hogy a hétköznapokban a szülők hogyan gyakorolják a közös felügyeletet. Váltott gondoskodás akkor rendelhető el, ha a bíróság meggyőződik arról, hogy ez szolgálja a gyermek érdekét és a szülők életviszonyai is lehetővé teszik ezt.

Ha a bíróság szerint a közös szülői felügyelet esetén nem adottak a váltott gondoskodás feltételei (például a szülők távol laknak egymástól) a bíróságnak rendelkezni kell arról, hogy a gyermek melyik szülő háztartásában nevelkedik, valamint szabályozza a másik szülővel való kapcsolattartást, és döntenie kell a gyermek tartásáról is. Bármelyik megoldást választja a bíróság, a gyermek lakóhelyét ki kell jelölnie, ami váltott gondoskodás esetén is csak az egyik szülő lakóhelye lehet.

Természetesen a szülők egymással is megállapodhatnak arról, hogy a gyakorlatban miképp működjön az egész.

Ideális eset: bíróságon kívüli megállapodás

Gazdik Dóra, tanácsadó szakpszichológus az Economx megkeresésére elmondta: válás előtt közös felügyeleti jogot gyakorolnak a szülők a gyermek felett. Válás után ez megmaradhat, vagy lehet kizárólagos felügyeleti jog az egyik fél számára. Utóbbi esetén dokumentumban van rögzítve, milyen nagyobb kérdésekben kell mégis kikérni a másik fél véleményét, vagy kell tájékoztatni (például a gyermek lakóhelyének változása, iskolaváltás, ország elhagyása).

Ha a bíróság eltiltja a szülőt a gyermektől a szülő bántalmazó viselkedése miatt, ezen jogok sem illetik meg. Ez egyetlen esetben sem automatikus, mindig külön eljárásban tárgyalja a bíróság.

Ideális esetben a szülők bíróságon kívüli állapodnak meg egymással. Bármely feltételben megegyezhetnek egymás között, ez lehetővé tesz egy rugalmas gyermek elhelyezési és láthatási rendszert.

Ha a szülők nem tudnak egymás között megállapodni, a bíró saját bírói tapasztalata és az igazságügyi szakértői véleményben leírtak alapján dönt a gyermekek elhelyezéséről és a láthatásról. Kizárólag igazságügyi szakpszichológus írhat igazságügyi szakértői véleményt, ezért nem javasolt a szülőknek másféle szakértelmű pszichológushoz vinni a gyermeket vagy akár magánúton igazságügyi szakértőhöz.

Pszichés szempontból két tényező befolyásolja az elvált szülők gyermekének mentális jólétét

1) A vele lakó szülő pszichés állapota, kiegyensúlyozottsága.

2) Tudjon találkozni az elköltöző szülővel rendszeres, tervezhető időközönkéntének mentális jólétét.

Kevés szülőt nyilvánítanak alkalmatlannak

Az igazságügyi szakpszichológus interjút készít mindkét szülővel, klinikai tesztekkel vizsgálja személyiségük struktúráját. A gyerekeket külön-külön és együtt is megvizsgálhatja, vezetett beszélgetést folytatnak a tárgykörben, illetve velük is felvesz különféle teszteket.

Azt fontos tudni, hogy az igazságügyi szakértők igen kisszámú esetben nyilvánítják a szülőt alkalmatlannak, komoly patológiának vagy előzetes bűncselekménynek/abúzus gyanújának kell lennie ehhez a háttérben. Törekvés van arra, legalább (a gyermekjóléti szolgálat által) felügyelt láthatása legyen a szülőnek.

Kétféle vélemény, harmadik szakértő lép a képbe

A másik szülő megtámadhatja a véleményt, és megnézetheti másik igazságügyi szakpszichológussal a gyermeket. Ha kétféle vélemény születik, harmadik szakértő ad ajánlást.

A testvérkérdés

A gyermekek együtt mozgatása inkább kisebb korban szokás, illetve amikor nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Nagyobb gyerekek (10-12 évtől felfelé) esetében a bíró erőteljesebben figyelembe veszi a gyermek véleményét, különösen, ha az igazságügyi szakértő nem említ erős befolyásolást az egyik oldalról, így könnyen elképzelhető, hogy az egyik gyermek az egyik, a másik a másik szülőnél nevelkedik.

Az, hogy a szülőnek új párja van, jogi értelemben nem jelenhet meg, mint hátráltató tényező. Pszichés értelemben nem szerencsés a gyermeket azonnal egy alakuló párkapcsolattal terhelni a válás folyamata közben, vagy közvetlenül utána.

A gyerek könnyebben alkalmazkodik a heti rendszerhez

Sokféle gyakorlat van arra, kinél hány napot töltsön a gyermek. A korábbiakban sokkal gyakoribb volt, hogy az egyik szülőnél volt a gyermek, a másik rendszeres időközönként elvihette láthatásra. Most már jóval tudatosabbak a szülők, nagyobb szerepet vállalnának a gyermek életében, azonban a válás okozta alapkonfliktust sokszor tovább hevíti a kérdés, kinél mennyit legyen a gyermek.

A legtöbb esetben Gazdig Dóra nem ajánlja a 2-3 naponta való váltást, túl hektikus a legtöbb gyermek számára, és a szülők szoros együttműködését követeli, ami a válás krízise után keveseknél megy zökkenőmentesen.

Könnyebben alkalmazkodnak a heti rendszerhez, számukra az jobban keretezi az időt, a két nevelési stílushoz, szabályrendszerhez is könnyebben alkalmazkodnak így.

A heti váltás gyakoribban kivitelezhető, ennek feltétele az, hogy a gyermeknek mindkét helyen lehessen állandó helye, ami változatlan marad, mikorra visszatér, illetve a szülők egymással való együttműködési szintje jó legyen, a praktikus teendőket ugyanis ez esetben sokkal inkább meg kell osztaniuk.

Tanácsos pár hónapos próbaidőszak után megkérdezni a gyermek környezetében lévő fontosabb felnőtteket, az óvodapedagógust, a pedagógust, mit tapasztalnak a gyermeknél, a gyakorlatban hogyan válik be az új rendszer.

Skandináv megoldás

Elsősorban a skandináv országokban alkalmaznak egy újfajta koncepciót, ami Magyarországon egyelőre kevésbé ismert.

Eszerint nem a gyerekek vándorolnak egyik szülőtől a másikig, hanem egyazon házban vannak a szülők heti váltásban a gyerekekkel, tehát a gyerekek ott laknak, a szülők közül pedig mindig az egyik él ott velük.

Így a gyerekek rendelkezésre áll egy saját hely saját állandó tárgyakkal, a szülők pedig egyenlő arányban vehetik ki a részüket a gyermeknevelésből. Az egyre növekvő számú mozaikcsalád miatt ez viszonylag nehezen kialakítható, de egy működő modell, ami a gyermek érdekét szolgálja.

Elvált szülők egy háztartásban?

Megjelent egy olyan gyakorlat is, hogy az elvált szülők továbbra is egy háztartásban maradnak, bár a válás ki van mondva, a gyermek tud róla, illetve hogy az elköltöző szülő visszajár takarítani, főzni, segíteni, és ez a mindennapok része. Ez összezavarja a gyerekeket, akik főleg agresszióval, elhúzódással reagálhatnak erre.

Az afeletti gyászmunka, hogy a család az előző egységében megszűnik létezni, úgy tud elindulni, ha a terek és a keretek világosak, és a szülők hetekkel, hónapokkal a válás után nem jelennek meg rendszeresen a korábban megszokott térben.

A gyerekek számára nem az a legfontosabb, hogy mértani pontossággal legyen kimondva, mikor kinél van, hanem hogy mindkét szülővel tölthessen minőségi időt, és egyik fél fontos programjáról vagy jelentős napjáról se maradjon le.

A gyermeknek tehát egyszerre van szüksége a tiszta, tervezhető keretekre és az észszerűség határain belül mozgó rugalmasságra – hangsúlyozta végezetül a tanácsadó szakpszichológus.