Az európaiak egyszer már leszavazták az ukrán társulást, akkor a Fidesz volt csalódott

Orbán Viktor alaposan felkavarta az állóvizet azzal, hogy tegnap este egyrészt megvétózta Ukrajna uniós szintű katonai segélyezését, másrészt bejelentette azt is, hogy

az ukrán-kérdésről megkérdezi a magyar választópolgárokat.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Nem szeretném, hogyha az emberek feje fölött születne erről döntés, úgyhogy arra jutottam itt a vita végén, hogy kezdeményezni fogunk egy véleménynyilvánító szavazást Ukrajna európai uniós tagságáról. Úgy fogjuk lebonyolítani, mint a nemzeti konzultációkat szoktuk, gyorsan és egyszerűen. Aztán meglátjuk

– jelentette ki a kormányfő késő este, hozzátette: a kormányzatnak tudnia kell, hogy a magyar emberek milyen mértékig hajlandóak áldozatot vállalni Ukrajna támogatásáért.

Az uniós állampolgárok megkérdezése Ukrajnával kapcsolatban azonban nem magyar találmány, igaz, csak egyetlen alkalommal volt erre példa. Bár az anno olyannyira nem sült el jól, hogy

az elutasító eredmény ismeretében a Fidesz és az Orbán-kormány csalódottságának adott hangot.

Majdnem kilenc évvel ezelőtt, 2016. április 6-án (amúgy akkor már két éve zajlott a fegyveres konfliktus Ukrajna területén) jelentős fölénnyel győztek az Európai Unió és az Ukrajna közötti társulási szerződés ellenzői az egyezmény ratifikálásáról kiírt hollandiai népszavazáson. A holland szavazók 61,1 százaléka elutasította a megállapodást, míg 38,9 százalékuk támogatta. A szavazásra jogosultak 32,2 százaléka járult akkor az urnák elé, így érvényesnek számított a társulási szerződésről szóló referendum.

Bár az EU és Ukrajna között 2014-ben létrejött társulási szerződés részének számító szabadkereskedelmi megállapodás 2016. január 1-jén ideiglenesen életbe lépett, az egyezményt ratifikálnia kellett az Európai Unió mind a huszonnyolc tagállamának. A társulási egyezménynek a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok mellett a politikai párbeszéd erősítése is a célja volt.

Kritikusai már akkor is az uniós piacokat elárasztó ukrán agrártermékek miatt óvták a kontinenst. Mindenesetre Viktor Janukovics volt ukrán elnök 2013-ban nem volt hajlandó aláírni a megállapodást, és ez váltotta ki a forradalmat a kijevi Majdan téren, valamint a következő évben Janukovics bukását is.

Tüntetés a Majdan-téren 2014. február 20-án Kijevben

Kép: Getty Images/ Jeff J Mitchell

Ugyanakkor az Orbán Viktor által belengetett véleménynyilvánító szavazáshoz hasonlóan a holland állampolgárok véleménynyilvánításának sem volt kötelező érvénye, az akkori kommentárok szerint az eredmény azt mutatta, hogy

a hollandok nem szeretnék, hogy Ukrajna tagja legyen az Európai Uniónak.

Jellemző, hogy Mark Rutte akkori holland miniszterelnök (aki jelenleg a NATO-t vezeti) a szavazás eredményének ismerete előtt még úgy nyilatkozott, kormánya nem hagyná figyelmen kívül, ha érvényes referendumon győznének a nem szavazatok. Elmondta, ebben az esetben felülvizsgálnák az egyezmény ratifikálásáról szóló döntést.

Ennek megfelelően, már a szavazás eredményének ismeretében Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke leszögezte:

csalódást keltő a hollandiai népszavazás eredménye az ukrán társulási szerződés ügyében, ugyanakkor Magyarország elkötelezett Ukrajna európai közeledése mellett.

Emellett hangsúlyozta, hogy

Ukrajna európai közeledése olyan célkitűzés, amelyet az ukránok a vérükkel fizettek és fizetnek meg ma is.

Magyarország elkötelezett a folyamat támogatása mellett – idézte a kormánypárti politikust az MTI. Hozzátette: a kárpátaljai magyarok érdeke is, hogy Ukrajna európai közeledése folytatódjon.

Mark Rutte a 2016-os NATO-csúcstalálkozón

Kép: Getty Images / Jaap Arriens

„Olyan megoldásra van szükség, ami egyszerre elégíti ki az uniós, a holland és az ukrán érdekeket is. Van ilyen megoldás, de folyamatos és intenzív egyeztetéseket kell folytatni azért, hogy a társulási megállapodás jóváhagyása összeurópai szinten megtörténjen és folytatódhasson Ukrajna európai közeledésének folyamata" – emelte ki a kormánypárti politikus.

Ha van elkötelezettség amellett, hogy ne szolgáltassuk ki Ukrajnát Oroszország kénye-kedvének, és hogy ne kapjon Európa részéről is pofont, akkor megoldást fogunk találni az előállt helyzetre

– fogalmazott Németh Zsolt.

Bocskor Andrea, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője akkor még tovább ment, és hatalmas csalódásnak nevezte az Európai Unió és az Ukrajna közötti társulási szerződésről kiírt holland népszavazás eredményét, a megállapodás ratifikálását elutasító referendum szerinte azt mutatta, hogy

Európa egyre kevésbé érzékeny az ukrán helyzetre, és ez az ukrajnai reformokra is rossz hatással lehet.

Az sem meglepő, hogy a magyarhoz hasonló álláspontot fogalmazott meg Petro Porosenko akkori ukrán elnök is, aki szerint az EU-ukrán társulási egyezményről tartott hollandiai népszavazás szervezőinek valódi célja az volt, hogy

támadást intézzenek Európa egysége, az európai értékek kiterjesztése ellen.

Bocskor Andrea, a FIDESZ-KDNP képviselője az Európai Parlament plenáris ülésén

Kép: MTI / Koszticsák Szilárd

Végül garanciát kapott Európa, csak nem azt, amit most szeretne

A referendum után több mint fél éves tárgyalássorozatot követően a holland kormány decemberben törvénytervezetet fogadott el az EU-Ukrajna szerződés ratifikálásáról, miután Mark Rutte kérésére határozatot fogadtak el az uniós állam- és kormányfők az év utolsó, decemberi csúcstalálkozójukon.

A 2016-os határozatban a holland közvélemény megnyugtatása érdekében világosan kimondták:

a szerződéssel Ukrajna nem válik EU-tagjelölt országgá, és ez később sem szolgálhat ilyen döntés alapjául;
kitértek arra is, az egyezmény nem jelenti azt, hogy az uniónak biztonsági garanciákat vagy bármiféle katonai támogatást kellene nyújtania Ukrajnának.

Mint írták, a megállapodás nem vezet az ukrán állampolgárok szabad uniós tartózkodásához vagy munkavállalásához, és arra nézve sem tartalmaz semmilyen kötelezettségvállalást, hogy az EU további pénzügyi támogatást nyújtson Kijevnek.

Természetesen, a 2025. március 6-án Orbán Viktor által bejelentett, szintén nem ügydöntő referendum már Oroszország háborújának megkezdése után merült fel, ugyanakkor a biztonsági garanciák megadásának európai elutasítása látványos és tragikus következményekkel járt Ukrajnában.