Néhány fontos részlet esetében árnyalta a magyar gazdaság növekedési szerkezetének képét a tegnap második olvasatban közölt részletes GDP-adat, amely a harmadik negyedévre év/év alapon 1,8 százalékos − az első közlésnél 0,1 százalékponttal erősebb − bővülést mutatott (az előző negyedévhez képest 0,9 százalékos volt a növekedés). A Központi Statisztikai Hivatal emellett új módszertan alapján számolta újra a GDP-változást visszamenőleg, ezért például 2010-ben nem 1,3 százalékos, hanem csak 1 százalékos volt a bővülés. A módszertani váltás alapvetően nem módosította a gazdasági trendekről alkotott képet, legfeljebb egy-két negyedévre lebontva súlyozta át az eddig ismert dinamikákat.

Tisztul a kép

A harmadik negyedév tisztulása főleg a termelési oldalt érinti: ezt nagyon erősen dinamizálta a mezőgazdaság − éves alapon 27,6 százalékos volt a bővülés −, amiben a bázishatások mellett az időjárás is közrejátszott. Az 1,8 százalékos növekedésből nagyjából 1,4 százalékot magyaráz az agrárium, vagyis ha kiszűrjük ezt a nagy súlyú, ám rendkívül volatilis mozgásokat előidézni képes komponenst, akkor a most beindult növekedés még gyöngécske. (Igaz, a tavalyi 1,7 százalékos visszaesésben is nagy szerepet játszott, hogy az aszály miatt összezuhant az agrártermelés.) Ha a hasonló gazdaságszerkezetű szomszédos országok növekedési ciklusaihoz hasonlítjuk a magyart, akkor nálunk a mezőgazdaság nagyobb súlya miatt ezek a kilengések erősebbek, ám az alaptrendek hasonlóbbak, mint azt egy-egy negyedévből kikövetkeztethetnénk.

A növekedés szerkezete tehát továbbra sem kiegyensúlyozott, ám az jó hír, hogy a termelési oldal más szektorai is tudtak nőni, vagyis alapvetően zajlik egy jó irányú szerkezeti eltolódás. Az pedig már a múlt heti beruházási adatból tudható volt, hogy 0,4 százalékos növekedésével az ipar is jól teljesített, ezen belül különösen a járműiparnak köszönhető feldolgozóipari 1,7 százalékos bővülés volt erős. De magához tért az építőipar is, noha a lakáspiacon továbbra sincs élénkülés. Visszafogottan járult hozzá a növekedéshez a nagy súlyú szolgáltatási szektor, ami utal egyfelől a belső kereslet gyengeségére, másfelől a néhány alágat sújtó ágazati különadók kedvezőtlen hatására. Emiatt esik továbbra is nagyot a pénzügyi vagy az ingatlanügyletekhez kapcsolódó szolgáltatási ág.

Gyenge a belső kereslet

A gyenge szolgáltatási adatokban összességében a növekedési szerkezet torzulásai jelentkeznek, amelyek a felhasználási oldalon még inkább meglátszanak. Az idei reálkereset-emelkedés ellenére a háztartások fogyasztása egyelőre stagnált, míg a megtermelt jövedelem nagyja az exportra, illetve beruházásokra ment, előbbi 6 százalékkal, utóbbi 8,2 százalékkal nőtt a bázisidőszakhoz képest. Ráadásul a beruházási szerkezet sem kiegyensúlyozott, hiszen abban aránytalanul nagy az állami, valamint uniós pénzekből finanszírozott felhasználás súlya (ez a választások után mérséklődhet). Az exportra termelő vállalatok erejére alapozott növekedés jól néz ki, ám a külső konjunktúra mozgásait ellensúlyozni képes hazai magánkereslet hiánya továbbra is a növekedési modell sérülékenységére mutat rá.

Javuló kilátások jövőre

A későbbiek szempontjából ez a fontos, mert bár mind a negyedik negyedévben, mind a jövő év egészében a növekedési iram gyorsulására lehet számítani, azt továbbra is nagymértékben a bázishatások és az egyszeri állami juttatások fogják magyarázni. A növekedés hosszú távú fenntarthatóságának szempontjából különösen érdekes lesz, hogy miként alakul annak szerkezete. A kormány a negyedik negyedévre 2,5 százalékos bővülést vár, ami azért nem irreális, mert a tavalyi recesszió mélypontja éppen a negyedik negyedévre esett, vagyis a bázis mélysége sokat segíthet. Idén ezzel elérhető, sőt talán meghaladható lesz az 1 százalékos ütem és jó esély van a jövőre tervezett 2 százalék elérésére is, hiszen a növekedés gerincét adó exportra érzékeny feldolgozóipar a kedvező konjunktúrának köszönhetően megtarthatja az iramot. Mindez fontos a költségvetési és az adósságpálya tervezhetősége szempontjából, ám a növekedés fenntarthatóságához az kellene, hogy a reáljövedelmek emelkedése elérje azt a szintet, ami a belső piac stabilizációjában és a munkavállalók mainál sokkal szélesebb köreinek fogyasztási erejében tud megnyilvánulni.

Szerző: Gerőcs Tamás