Nagy fordulat jöhet az egészségügyben - Ugrásra készen állnak a magánrendelők

A Primus vezetőjeként mit gondol a hazai magánegészségügyi ellátás helyzetéről? Mi a legnagyobb kihívás a magánrendelőkben?

Két nehezebb éven van túl a szektor, nem jól alakult 2022-es és 2023-as év sem, de 2024-ben már a többség optimista. Az infláció alábbhagyott, és talán már a szereplők nagy része nem azzal van elfoglalva, hogy hogyan csökkentse a költségeit. Ami pedig a kihívásokat illeti, most elég sok szabályozás átalakul például egyelőre nem lehet tudni, hogy mi lesz a foglalkozás-egészségügy sorsa, az ügyfelek az érintett Primus tagokat is bombázzák a kérdéseikkel, amire egyenlőre nincsenek válaszok. Lehet pozitív, de káros is egy új szabályrendszer. De közben hallunk arról, hogy jöhet a szektorsemleges finanszírozás, és esetleg a vállalatok vállalhatnak nagyobb szerepet a munkavállalók egészsége terén.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Hogyan alakultak az árak a magánrendelőkben a mindenféle válság által sújtott utóbbi néhány évben?

A magas infláció és a gyengülő forint miatt mindenki árat emelt. Leginkább azt láttuk, hogy tavaly és tavalyelőtt is a saját zsebből történő fizetés torpant meg, az egészségbiztosítás és a vállalti finanszírozás dinamikája megmaradt, és a vállalati finanszírozást is megtartották a cégek. A fekvőbetegellátásban az ügyfelek kivártak, a járóbeteg-ellátásra ez nem volt jellemző.

A betegek 30-40 ezer forintot még csak-csak kifizettek, de a drágább műtéteket, ha tudták elhalasztották, több százezer forintos vagy több millió forintos beavatkozásokat tavaly még nem vállaltak be.

De ezekre a beavatkozásokra ugyanakkor valószínűleg 2024-ben sort kerítenek a páciensek.

Az orvosok, ápolók hány százaléka ingázik az állami és a magánszektor között?

Nincsenek pontos adataink, de Budapesten a nagy magánszolgáltatóknál a járóbetegellátásban jellemzően főállásban dolgoznak a szakdolgozók és az orvosok egy része is. A fekvőbeteg-ellátásban jellemzőbb a keveredés, Budapesten kívül pedig a járóbeteg-ellátásban is ingáznak a két szektor között a szakdolgozók és az orvosok is.

Lancz Róbert
Kép: Economx / Hartl Nagy Tamás

Ha már említette a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok átalakítását. Egy multi megengedheti magának, hogy ezeket az orvosi vizsgálatokat eltörölje?

Nem, de nem is látunk ilyen szándékot. Viszont a feszítettebb költségvetésű kis-és közepes vállalkozások ezt hamarabb el fogják engedni. A szolgáltatók nagy része készül valamilyen alternatívával, biztosítás vagy egészségkártya formájában. Ugyanakkor a munkaerőpiacon a munkavállalók részéről is óriási az elvárás, hogy a cég biztosítson számára valamilyen egészségügyi szűrővizsgálatot, de az is jó lenne, ha ehhez társulna valamilyen állami ösztönző, például egy adókedvezmény. Egyébként az üzemorvosi vizsgálatok kötelezőségének eltörlése nem minden munkakörre vonatkozik majd, továbbra is lesznek olyan foglalkozások, ahol előírás lesz a kötelező orvosi vizsgálat. Szeptember 1-től lép életbe a jogszabály, de még a végrehajtási rendeletre vár a szektor.

Jelenleg négymillió felett van a foglalkoztatottak száma Magyarországon, csak a Doktor24 valamivel több mint 180 ezer munkavállalót lát el.

Optimisták vagyunk, hogy a nagyvállalatok a jövőben is megtartják a munkaegészségügyi vizsgálatokat, mert az egészségmegőrzés a munkaadónak és a munkavállalónak is érdeke.

Legutóbb Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a Kórházszövetség konferenciáján azt mondta, hogy már csak egy kormányzati döntés kell ahhoz, hogy mely magánszolgáltatókat engedik be közellátásba.

Egyelőre konkrétumok nincsenek, úgy tudjuk, hogy előkészítő munkák zajlanak. Az ügyfelek és a magánszolgáltatók számára az lenne az ideális, ha a magánrendelők valamilyen minőségi indikátor alapján tudnának az állami egészségügyi ellátásban szerepet vállalni, akár járóbetegellátás, a képalkotó diagnosztikai ellátások, akár a várólistás műtétek esetében. A Doktor24 egyébként ma is végez a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) általi finanszírozott ellátást, ortopédiai műtéteket például térd-és csípőprotézis esetében, valamint gyerekgyógyászati járóbetegellátást is biztosítunk. Ma egyébként a magánszolgáltatók tisztán csak úgynevezett HBCS-pont alapú NEAK-finanszírozást kapnak, bértámogatást nem, ha olyan ellátást végeznek, amiről az állami egészségbiztosítóval megállapodtak. Pedig – ahogyan a kórházak esetében- a kettő csak együtt értelmezhető, a kizárólag pontalapú ellátás súlyos veszteség jelent.

Milyen ellátások esetében valósulhat meg a két szektor közötti együttműködés?

Én azt gondolom, hogy a legtöbb típusú ellátás esetében segítséget tud adni a magánszektor az állami egészségügy számára. A labordiagnosztikában és a képalkotó diagnosztikában illetve a kórházi várólisták csökkentése terén komoly várakozásaink vannak. Földrajzilag is lehetnek egyenlőtlenségek a betegellátásban, hiszen egy-egy régióban bizonyos szakmákban a közellátás képes megoldani a betegek ellátását úgy, hogy ne sérüljön a betegbiztonság, bizonyos régiókban pedig nem.

A magánellátóknak ezek szerint vannak szabad kapacitásai, hogy bizonyos egészségügyi ellátásokat átvállaljanak az állami szektortól.

Igen vannak. A nagy szolgáltatók jelentős kapacitásokat építettek ki. A magán- és a közellátás a munkaszervezés szempontjából nagyon különbözik egymástól. A magánrendelők az egy páciensre jutó időt sokkal jobban kihasználják, mint államiak. Ennek az az oka, hogy magánellátók rugalmasabbak, használják a legújabb digitális technológiát és hatékonyabban szervezik meg a betegek ellátását.

A Takács Péter által felvázolt együttműködés újra oszthatja a magánegészségügyi piacot? Lesznek, akik majd tovább nőnek és lesznek, akik lemaradnak?

Szerintem képesség alapon döntenek majd, hogy ki, milyen ellátásokat vállal át az állami egészségügytől. Az állami megrendelő akkor tud egy szolgáltatóval partnerséget kötni, ha látja a képességet arra, hogy az megfelelő kapacitással és színvonalon ki tudja szolgálni a betegeket.

Óhatatlanul ez egy picit alakíthatja, tovább koszolidálhatja a szektort, mert a kisebbek, nehezen tudnak majd az állami egészségüggyel együttműködni.

A nagyobb szolgáltatók vagy az egy-egy szakmára specializálódott szakmai központok kaphatnak nagyobb szerepet. Jelenleg jogszabályi, szakmai és üzleti korlátai is van annak, hogy egy magánrendelő milyen ellátást biztosíthat. A komplex onkológiai ellátások koponyaüregi, vagy a komoly szívsebészeti beavatkozások egyelőre biztosan nem jelennek meg a magánkórházakban.

Ha megszületik a megállapodás, akkor mennyi időn belül tud reagálni erre a magánszektor?

A magánegészségügy gyakorlatilag azonnal képes az állami szektor betegeit is ellátni, az állami oldalon pedig a szükség indokolja, hogy minél előbb lépjenek, hogy a betegeknek egy-egy vizsgálatra ne kelljen akár hónapokat is, műtétre pedig akár éveket is várniuk.

Nem régen jelent meg egy jogszabály, hogy a magán- és a közellátás között járkáló beteg esetében a magánellátóknak a jövőben kötelessége lesz helytállnia az általa okozott szövődményért. Eddig nem vállalt felelősséget a magánellátás?

A minőségi magánellátók üdvözlik ezt a jogszabály pontosítást. Ilyen probléma az ellátások legfeljebb pár ezrelékénél fordul csak elő. A magánszolgáltatóknak eddig is rendelkezni kellett egy háttérintézményi szerződéssel, vagyis a fekvőbetegellátást biztosító magánkórházaknak egy állami kórházzal vagy egy másik magánszolgáltatóval kellett szerződnie, amiért általában egy havi fix díjat fizettek. Mostantól bizonyos esetekben egy szövődmény összes költségét a magánellátónak kell állnia.

Merre tart a hazai magánegészségügy? Lehet további felvásárlásokra, új piaci szereplők belépésére számítani?

Most egy picit megtorpant a szektor, nagyobb akvizíciókról nincs információm. A legutóbbi tavaly októberi bejelentés a Duna Medical Center esetében is egy speciális dolog, mert a török befektető nem megvette, hanem átvette üzemeltetését az intézménynek.