Ma Magyarországon a lakosság a magánegészségügyben döntő részben, nagyjából 50-55 százalékban, zsebből fizet a szolgáltatásokért. Aki ott kezelteti magát, azzal számol, hogy egy drága, de jó minőségű beavatkozásért megéri milliókat fizetni, ha sokkal rövidebb lesz a várakozás, majd a rehabilitáció.

A tb-alapú ellátás minőségromlása helyzetbe hozza Magyarországon a magánegészségügyet.

Kapcsolódó

Ebből akár az is következhetne, hogy dübörög a szektor, amibe egyre több befolyásos magyar gazdasági szereplő fektet és amire kényszerűségből egyre nagyobb az igény, de a helyzet nem ilyen egyszerű – írja elemzésében a Telex. 

A magánegészségügy valóságos hullámvasúton ült az utóbbi években. Hosszú menetelés után egy időre veszteségbe fordult az ágazat, de most már talán látják a fényt az alagút végén.

A magyar magánegészségügyben 2022 végéig nagyjából ugyanaz a folyamat játszódott le, amely korábban a borászatoknál: a magyar gazdasági elitből egyre többen vásároltak magánegészségügyi céget. Mellettük, ha nem is túl nagy számban, de azért külföldi tőke is érkezett konszolidációs vagy növekedési céllal. Aztán jöttek a pofonok, és a borászati analógia még egy szempontból stimmelni látszott: sokan vállalkoztak, de kevesen értek el nyereséget, mind többen csak égették a pénzüket.

A költségek emelkedését (orvosbérek, elszálló rezsiárak) még a szolgáltatásidíj-emelések ellenére sem tudta az ágazat teljesen az ügyfelekre hárítani. Így csökkentek a marzsok, eltűnt az ágazat nyeresége.

Az egészségbiztosítási piac nő, de ma még elég kicsi, pedig akkor lenne olcsóbb a rendszer, ha nagyobb lenne a kockázatközösség, ám ebben nem állunk még jól. Az ágazatnak ugyan nagyon nagy a növekedési potenciálja, de még nincsenek jól kihasználva a nagy kapacitások, de a szektor tud növekedni és racionálisan koncentrálódni – vélik a szakértők.

Az ágazatban ez most a befektetés és nem az aratás időszaka.

A cikkben megszólaltatott szakemberek szerint lehet abban bízni, hogy ismét elindul a piac: nőnek a reálbérek, azaz jobb lesz a gazdasági helyzet, fejlődik a magánegészségügy finanszírozása, jobb lesz a biztosítási rendszer, és az is előfordulhat, hogy az állam a jövőben kénytelen lesz több szolgáltatást vásárolni. Az biztos azonban, hogy minél hosszabb lesz a kilábalás, annál több cég lesz, amelyik nem bírja majd a versenyt.

A helyzet komplexitásához hozzátartozik, hogy állam eddig inkább csökkentette a megrendeléseit, visszavett területeket. Erre volt példa a meddőségi ellátás államosítása, ilyen folyamatban lévő terv a képalkotó diagnosztika, és ilyen befulladt elképzelés volt a laborvizsgálatok állami központosítása.

Sok befolyásos gazdasági szereplő, köztük kormányközeliek is beszálltak már a szektorba. Ameddig azonban nincs nagy állami megrendelő, a klasszikus „NER-esedés” nem jellemző a magánegészségügyre. Ez az ágazat ugyanis túl sok befektetést, munkát és szakértelmet igényel, miközben kevesebb gyors jövedelmet ígér a csókos csoportoknak.

Kóka János, a Doktor24 alapítója Economx podcastjában azt mondta: ahhoz, hogy társadalmilag és gazdaságilag is fenntartható legyen a magyar egészségügyi rendszer, szükség lenne egy, vagy több valódi egészségbiztosítóra, olyan szereplőre, amelyik abban érdekelt, hogy megelőzze az emberek megbetegedését, illetve a kialakult betegségeket, gyorsan, hatékonyan gyógyítsa. Ma ezek közül egyik feltétel sem adott, leginkább ez segítette az elmúlt évtizedben a magánegészségügyi ellátás egyre gyorsuló térnyerését.