Magyarország az uniós csatlakozását követően elsőként, közel húsz éve igyekszik a 2001-es uniós, mézről, mézjelölésről szóló irányelvet módosítani, álláspontja szerint egyértelmű termelői és fogyasztói igény mutatkozik a mézkeverékeket alkotó mézek származási országainak pontos feltüntetésére.

Bross Péter szerint a jelenlegi uniós jogi környezet a vicc kategóriájába tartozik, hihetetlen, hogy a hosszú évek során nem sikerült tiszta helyzetet teremteni. A jelenlegi szabályok szerint, ha a vásárlók bemennek például egy szupermarketbe, egy adott üvegen csak annyi információt látnak, hogy az uniós és unión kívüli mézek keverékét tartalmazza – ennél több tájékoztatási kötelezettsége nincs a forgalmazónak. Ám ebből a fogyasztó szinte semmit sem tud meg, legfeljebb annyit, hogy a méz nem a Holdról, hanem a Földről származik.

Hetven százalék kínai, húsz ukrán, tíz százalék uniós

Ha sikerülne módosítani az uniós előírásokat, és az Európai Bizottság a mézkeverékek származás jelölésére vonatkozó előírásokat szigorítaná (erre ígéret van is, miszerint még 2023-ban megtörténhet), azaz a mézkeverék származási országait feltüntetnék, a következő keserű igazság derülni ki a fent említett adott üveg tartalmáról: hetven százalékban kínai, húsz százalékban ukrán, tíz százalékban uniós eredetű mézet tartalmaz a keverék.

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke hangsúlyozta, természetesen ebben az esetben is szabadon dönthet a fogyasztó, mondhatja, mégis megveszem ezt a keveréket, mert olcsóbb, mint a tiszta uniós eredetű termékhez. De a jogszabály előírása folytán a tiszta kép tudatában dönthet.

Az EU kijelölte a méhek útját

Az EU végrehajtó szerve útvonalakat határozott meg a méhek és más beporzók számára, hogy zavartalanul röpülhessenek Európa-szerte élelem és menedék után kutatva. A döntéshozók szerint erre van szükség, hogy megmentsék a növénytermesztés szempontjából létfontosságú rovarokat a kihalástól.

A mézjelölési szabályok szigorítása terén természetesen a nagy méztermelő országok a leghangosabbak: Magyarország, Spanyolország, Bulgária, Románia. Ezek az országok a termelésük kétharmadát exportálják, tehát a kétes eredetű és minőségű, főként harmadik országokból származó keverékek komoly veszélyt jelentenek rájuk. De általában komoly veszélyt jelentenek az összes európai méhészre, arról nem is szólva, hogy rontják a mézek iránti fogyasztói bizalmat is.

Idén januárban a magyar tárgyalódelegáció is ezt az álláspontot képviselte a Mezőgazdasági és Halászati Tanács ülésén, valamint azt is, hogy hiába beszélünk Európában a beporzók védelméről és írunk elő szabályokat ennek érdekében a mezőgazdasági termelés számára, ha az Európai Unió a másik oldalon nem védi meg saját méztermékeit és méhészeit.

A beporzás jelentősége

A méheknek azonban van a méz előállításánál is fontosabb tevékenységük: a megporzás. A méhek (vagy más rovarok) által elvégzett megporzás hiányában a táplálékul szolgáló növényeink hetvenöt százaléka egyáltalán nem hozna termést. Gyümölcsöskertjeink közismert fái, mint az alma, a körte, a meggy, a szilva, az őszibarack, a sárgabarack, a narancs, a citrom és mások, de éppúgy a zöldségeink is, mint a borsó, a bab, a paradicsom, a paprika, az uborka, a tök stb., mind megporzást igénylő növények.

Bross Péter a beporzás kapcsán kiemelte: olcsó mézet lehet importálni, de beporzást nem

A magyar tárgyalóbizottság is elmondta: ha a kétes eredetű és minőségű, harmadik országokból érkező, méznek nevezett termékek kiszorítják az európai mézet a piacokról, akkor azzal veszít a biodiverzitás, veszítenek a fogyasztók, és megfelelő jövedelem hiányában a méhcsaládokat fenntartó méhészek is befejezik tevékenységüket.