Nem sok eredménye lesz az alaptörvény ötödik módosításának, már ami a költségvetési bevételek biztosítását és az extra adók kivetését illeti. A nemrégiben benyújtott szövegből kikerül ugyan az a passzus, amely felhatalmazza a kormányt különadók kivetésére, ha az Európai Bíróság, az Alkotmánybíróság vagy bármely más bíróság döntése miatt jelentős rés keletkezik a büdzsében, hasonló jogokat azonban mégis ad magának a kormány, csak éppen nem az alaptörvényben.
A felhatalmazás a gazdasági stabilitásról szóló törvénybe kerül − a módosítást ugyanaznap nyújtotta be a Nemzetgazdasági Minisztérium, amikor az alaptörvény-módosítás is az országgyűlés elé került. Az indoklás szerint az ilyen rendelkezésnek nincs helye az alaptörvényben − ezt már akkor hangoztatták a szakértők, amikor eredetileg odakerült.
Az új szöveg jóval megengedőbb az eredetinél. Az alaptörvény módosításával egy napon, október 10-én hatályba lépő rendelkezések szerint amíg az államadósság meghaladja a GDP 50 százalékát, ha az államot terhelő olyan közvetlen kiadás keletkezik, amelynek teljesítésére a költségvetési törvény keretein belül nem lehet forrást találni, a kormány javaslatot tehet fizetési kötelezettség megállapítására adók, illetékek formájában. Ez a verzió lazább a korábbinál, hiszen az adóemelést vagy új fizetnivaló bevezetését nem köti elmarasztaló bírósági ítélethez − az kapcsolódhat akár rossz gazdálkodáshoz vagy elszámolt, felborított költségvetéshez is.
Mindezek mellett az alaptörvényben marad az az Alkotmánybíróságot korlátozó passzus, amely szerint a költségvetést, adókat érintő szabályok csak az élethez és emberi méltósághoz, a személyes adatok védelméhez, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatók felül. Egészen addig, amíg az államadósság meghaladja a GDP 50 százalékát.
Ami a GDP 50 százalékát kitevő államadósságot illeti, elvileg az államnak egyáltalán nem szükséges ezt a szintet elérnie. A maastrichti kritériumok rendelkeznek ugyan az adósságról, ám annak a GDP 60 százalékának, illetve tartósan csökkenő szintűnek kell lennie. A kormányt nem "hajtja" az ötvenszázalékos szint alá kerülésben, hogy ezt követően megszűnik a lazább szabályalkotás, és szigorúbb lesz az alkotmánybírósági kontroll − vagyis a kabinetnek egy 55 százalékos szint lenne a legmegfelelőbb.