− A nyáron több szó esett arról, hogy a kormány mérlegeli a külgazdasági szakdiplomata-hálózat újabb átszervezését, és az irányítása is átkerülhet az ön felügyelete alá. Megszületett az ezzel kapcsolatos döntés?
− Ez főleg a sajtót foglalkoztatta, jelenleg a nemzetgazdasági tárcánál van a hálózat felügyelete. A külgazdasági szakterület egy részét valóban átszerveztük, és így jelenleg a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. (MNKH Zrt.) tulajdonosi jogait a Miniszterelnökség külgazdaságért felelős államtitkára gyakorolja, és irányítja a Nemzeti Külgazdasági Hivatalt (HITA) is. A külgazdaság-fejlesztési tevékenység jelenleginél mélyebb integrációja egyelőre nincsen napirenden.

− Honnan lehet tudni, ha eljött a felülvizsgálat ideje?
− Jelenleg szerintem nincs szükség a rendszer bolygatására. Több tapasztalatot kell gyűjtenünk a rendszer jelenlegi működéséről.

− Mit tart a legfontosabb elérendő célnak a külgazdaság fejlesztése terén?
− A következő évben időarányosan előre kellene lépni az exportszerkezet megváltoztatásával kapcsolatos célkitűzés − miszerint 2018-ra a kivitel harmada EU-n kívüli országokkal bonyolódjon − megvalósítása terén. Ehhez jó kapcsolatokat kell felépíteni a keleti nyitás célországaival.

− Eddig milyen tapasztalatai, eredményei vannak a kereskedőházas rendszernek?
− Jelenleg három ház működik: Bakuban, Asztanában és Moszkvában. Ezek magántulajdonban vannak, így ezek kereskedelmi forgalmáról, a kereskedőházakkal kapcsolatban álló cégekről a tulajdonosok tudnak tájékoztatást adni. Az MNKH Zrt. pedig elindította azon kft.-k bejegyzését, amelyek ezeket a viszonylati kereskedőházakat az állam részéről is képviselik. Nem tartanám ésszerűnek, hogy ahol már magán-kereskedőházak vannak, még az állam is egy teljesen külön rendszert tartson fenn. Én együttműködésben gondolkodom, ezt a kereskedőház működéséről szóló kormányrendelet és az MNKH üzleti terve is lehetővé teszi. Ha azzal gyarapítjuk az állami vagyont, hogy tulajdonrészt szerzünk ezekben a társaságokban, akkor ezzel eredményesen tudjuk a magyar exportot is segíteni.

− Ezek szerint a tulajdonrészszerzésről már döntött a kormány?
− A vonatkozó kormányhatározat legalábbis mindezt nem zárja ki. Már hosszabb ideje tárgyalunk a három kereskedőházzal. Ha sikerül üzletileg és a nemzetgazdasági érdek szempontjából is ésszerű megoldásról, vételárról, működési mechanizmusról, menedzsmentjog-elosztásról megállapodni, akkor tető alá fogjuk hozni a megegyezést. Ha ez nem sikerül, más megoldást keresünk. Szerintem a legjobb konstrukció az, ha együtt tudunk működni olyan magyar tulajdonú vállalatokkal, amelyek az adott relációkban már sikeresek voltak, olyan helyi céggel, amelynek az elfogadottsága, a referenciái a helyi üzleti szereplőkben bizalmat keltenek. Azt várjuk el, hogy az adott ország felé jelentősen nőjön a kivitel, lehetőleg olyan exportszerkezet mellett, hogy abban a magyar tulajdonú vállalatok súlya a legnagyobb legyen.

− Miért érné meg a magánházaknak, hogy társtulajdonosuk legyen az állam?
− Ezekben az országokban az állam szerepe fontos, sokkal nagyobb a bizalom azon cégekkel szemben, amelyekben egy állami szereplő bizonyos mértékig szerepet vállal. Szerintem a részben vagy egészben állami tulajdonú kereskedőház ezekben az országokban nagyobb forgalmat tud bonyolítani a tisztán piaci versenytársakhoz képest. Nem véletlen, hogy a célországokkal intenzív gazdasági vegyesbizottsági tevékenység is zajlik, mert a gazdasági együttműködés akkor tud eredményes lenni, ha állami alapra épül.

− Ezek szerint az állami szerepvállalás egyfajta garanciát, jótállást jelent a partnerország cégeinek?
− Nincs szó effektív garanciavállalásról, de a bizalmat kétségtelenül növeli.

− Mekkora összeget szánna az ügyletre az állam?
− Egyelőre a tárgyalási pozíciónk biztosítása érdekében ezt még nem tudom megmondani, de mindenképpen a nemzetgazdasági érdekeket a legjobban érvényesítő megoldást szeretnénk.

− Azt lehet mondani, hogy milliárdos nagyságrendű tételről beszélünk?
− Nem hinném.

− Van-e kitűzött határidő, ameddig tető alá lehet hozni az egyezséget?
− A saját célkitűzésem az, hogy 2013 végére megnyissuk a pekingi, az abu-dzabi, és a rijádi házat is. Jövőre szeretnénk a magyar külgazdasági terjeszkedést Afrikában is kereskedőházakkal támogatni. Kezdetben főként az észak-afrikai országokban gondolkodunk, szerintünk volna erre kereslet. Tunéziával tudnánk növelni a külkereskedelmünket, és Algéria is biztatónak látszik. Emellett, ha Egyiptom − a harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerünk Afrikában − a politikai stabilizálódás útján öles léptekkel tudna haladni, akkor az ottani kereskedelmi kapcsolataink is bővülhetnének. Líbia jelenleg nincs napirenden. Emellett a tervek szerint 2015-ben a dél-amerikai országokban hoznánk létre kereskedőházakat.

− Hány új házban gondolkodnak?
− Néhány új kereskedőház létesítését fontolgatjuk, de alapvetően az idei működési tapasztalatok határozzák meg, hogy mennyi kapacitásunk van újak nyitására. Ésszerű döntéseket fogunk hozni.

− Mely ágazatokban lát esélyt, hogy érdemben növelhető legyen a kivitel a kereskedőházi rendszer révén?
− Relációtól függetlenül a mezőgazdaság és élelmiszeripar ilyen terület, de nemcsak a termények és termékek, hanem a technológiák értékesítése is perspektivikus. A gépipart és az orvosi műszerek piacát is ilyennek látom, ahol a magyar termékeket, know-how-t nagyon keresik.

− Milyen szempontok alapján választják ki a kereskedőházak vezetését, szakembereit?
− Ez alapvetően az MNKH Zrt. kompetenciája. Mindenesetre indítunk egy képzési programot a Nemzeti Külgazdasági Szövetség által ajánlott, a kereskedőház és a HITA közreműködésével kiválasztott külkereskedelmi szakemberek bevonásával. Őket egy idén ősszel induló, a hazai exportképes kis- és középvállalatok külpiacra lépését segítő programban való részvételre kérjük majd fel. A szakembereket kiközvetítenénk olyan vállalkozásokhoz, ahol a megfelelő gyártási kapacitás, termék rendelkezésre áll, de a külpiaci érvényesüléshez szükséges tapasztalat, külkereskedő nincs. A szakemberek fizetéséhez pedig a nemzeti kereskedőház valamilyen hozzájárulást adna. Cserébe a cégnél dolgozva tanácsokat adnának a szükséges tennivalókhoz, projekteket indítanának, illetve kinevelnék a saját utánpótlásukat. Nagyjából 2500-3000 exportképes terméket és szolgáltatást kínáló cég van, de még nem tudjuk, hogy hányan igényelnék ezt a fajta segítséget. A részleteket, beleértve a költségigényt is, szeptember végéig kell kidolgoznia az MNKH Zrt.-nek.

− Terveznek-e újabb vállalati exportképességet javító támogatást?
− A HITA jelenlegi programjain túl nem. A külgazdasági hivatalnak csak az idén 200, a külpiaci érvényesülést segítő szakmai programja van. Tavaly 222, kereskedelemfejlesztést segítő programot bonyolított le a hivatal a keleti nyitás országaiban − ezeken 2274 magyar vállalat vett részt. A cégek saját bevallása szerint a részvételnek köszönhetően várhatóan 339,487 millió euró exportnövekedésre számítanak 1−3 éven belül.
Emellett együttműködünk a kereskedelmi és iparkamarákkal is, és folyamatosan keressük az együttműködő partnereket a magyar cégek számára, két- és többoldalú üzleti fórumokat szervezünk miniszterelnöki látogatásokhoz, gazdasági vegyes bizottsági ülésekhez kapcsolódóan. Az Eximbank hitelei is rendelkezésre állnak: 2012. június és 2013 júliusa között 477,6 millió eurónyi hitelkihelyezés valósult meg, és mintegy 443 millió eurónyi hitel még folyósításra vár.

− A beruházási döntéseknél nem rontja Magyarország esélyeit az adóterhelés jelentős növekedése, a szektoriális különadók, tranzakciós adó, útdíj bevezetése?
− Az elmúlt évben rekordot döntött − elérve a 10,5 milliárd eurót − a magyarországi működőtőke-befektetés összege. Az adórendszer átalakítása − mint az arányos adózás és a társasági adó csökkentése − előnyös a termelő és kapcsolódó szolgáltató szektor számára. Az eddig megkötött harminc stratégiai megállapodás aláírása óta a partnereink 3700 új munkahely létesítését jelentették be. A HITA pedig közel száz olyan projektet kezel, amelyek magyarországi beruházási szándékhoz kapcsolódó támogatási csomagok összeállítását célozzák. Magyarország egyre közelebb kerül ahhoz a céljához, hogy Európa termelési központja legyen, és ehhez egyre-másra születnek a vállalati döntések. A kis- és középvállalkozások fejlődésének kulcsa, hogy be tudjanak kapcsolódni egy-egy multinacionális vállalat beszállítói hálózatába − ezt külön támogatják a stratégiai megállapodások is.

− Hol tart a kínai fejlesztési források felhasználása?
− Két fejlesztési forrás nyílt meg: az egyik egy 10 milliárd dolláros keret, és a közép-európai jelentőségű infra­strukturális fejlesztések megvalósítására fordítható. Együttműködünk a szerb kormánnyal, hogy a Budapest−-Belgrád vasútvonal 3,5-4 milliárd dollárba kerülő felújítása bekerüljön ebbe a programba. Még számos feladat van, amíg eredményes pályázatot tudunk beadni erre a forrásra, többek között el kell készíteni a projekt megvalósíthatósági tanulmányát, ami elég időigényes lesz. A szerb és a magyar vasúttársaságok már többször egyeztettek ez ügyben, közös munkacsoport végzi az előkészületeket.

− Mikorra készülhet el a tanulmány, és forrásszerzés esetén mikor indulhatna a felújítás?
− Az elkészítéséhez jelenleg forrásokat keresünk, a létrejötte viszonylag hosszú időt, akár egy évet is igénybe vehet. A Budapestet délről elkerülő vasúti gyűrű (V0) esetében a magyar és a kínai fejlesztési bankok bank- és pénzügytechnikai kérdésekről tárgyalnak. A megvalósíthatósági tanulmányt a kínai fél rendelkezésére bocsátottuk, remélhetőleg a pénzügyi-szakmai feltételek hamarosan adottak lesznek ahhoz, hogy konkrétumokról is tudjunk tárgyalni. Mindenesetre aláírtuk az infrastrukturális keretmegállapodásunkat, és remélhetőleg előre tudunk lépni. A Huaweijel már létrejött a stratégiai megállapodásunk, a HITA együttműködési megállapodásról tárgyal a ZTE-vel, a Wanhuával pedig a különböző fejlesztési projektjeiről egyeztet. Miskolcon pedig megnyílt a harmadik magyarországi Konfucius Intézet, amely a hosszabb távú együttműködés megalapozásában segíthet.

− Horvátország uniós csatlakozása milyen lehetőségeket jelent rövid távon a magyar vállalkozások számára?
− Az, hogy a horvát csatlakozási tárgyalásokat sikerült a magyar elnökség ideje alatt lezárni, mindenképp növeli a bizalmat irányunkban a szomszéd országban. Az idén a horvátok 600 millió eurós befektetés ösztönzési támogatást hívhatnak le az uniótól, és ha fejleszteni szeretnének, akkor a már eddig is jó referenciával bíró magyar cégek jó pozícióból indulhatnak ennek elnyerésére is. Elsősorban infrastruktúra-, környezetvédelmi és vízgazdálkodás-fejlesztési programok esetében kínálkoznak lehetőségek. Magyarország egyébként a negyedik legnagyobb befektető Horvátországban − az elmúlt 20 évben 2,5 milliárd eurónyi magyar invesztíció valósult meg −, és a nyolcadik legfontosabb kereskedelmi partner is egyben.

− Hogyan hat a két ország kapcsolatára a Mol leányvállalatával kapcsolatban kirobbant botrány?
− Ez egy vállalati ügy, semmilyen módon nem befolyásolja sem a két miniszterelnök személyes, sem pedig a két ország közötti államközi és gazdasági kapcsolatokat.