„Én szeretek a magyar flow-ban lenni” – mondta Orbán Viktor a magyarságról. Úgy vélte, mindenkinek tisztáznia kell magában, hogy miként éli meg a magyarságát. Sokféleképpen lehet ugyanis magyarnak lenni, más kérdés, hogy magyarnak lenni nem a biológiai véletlen műve, hanem feladat, küldetés. Legalábbis ő így éli meg.
Azt akarjuk, hogy Magyarország gazdag, erős, biztonságos ország legyen – jelentette ki, rögtön az elején elismerve, hogy bizonyára ez „populistán, primitíven hangozhat”.
Ehhez viszont szerinte arra is szükség van, hogy minden ország adja meg a tiszteletet. A terv továbbra is működik, megvan, hogy szeretnék mindezt folytatni, ahogy fogalmazott:
ma az ország erősebb, gazdagabb és biztonságosabb, mint 13 éve volt, de még lehetne jobb, ennek a kitűzött célnak az eléréséhez kell még tíz év.
Orbán Viktor korábbi bon-mot-ja is szóba került egyfajta felvezetésként, miszerint a kétharmad áll, mint a cövek, ezt tovább értelmezve arra jutott, hogy egyfolytában áll, és még a végét sem látni.
Az elsősorban ideológiai fejtegetésre hangolt színpadi beszélgetésben a miniszterelnök azt ecsetelte, hogy jelenleg nagy viták vannak arról, hogy a kétharmad a magyar nemzet egységének garanciája-e. A miniszterelnök úgy látja, ezek a viták átmetszik a jobb és baloldal hagyományos választóvonalait. Ez a vita arról szól, természetellenes dolog-e egy demokráciában, ha egy politikai párt hosszú időn keresztül folyamatosan hatalmon van, vagy ennek semmi köze a demokrácia minőségéhez. Szerinte törvényszerűség, hogy előbb utóbb minden korszakban létrejön egy nagy nemzeti kormányzó párt, amely évtizedeken át meg is tudja tartani a hatalmat.
Orbán Viktor lát rokonságot a történelmi törvényszerűségek és a mostaniak között, nagy erőkkel kell megküzdenie Magyarországnak, az emberek ilyenkor ösztönösen az egység irányába rendeződnek össze, keresik azt a pártot, ami a nemzeti érdekek mentén szervezi magát. Hogy ez Magyarországon is így történt, azért szerinte a magyaroknak nem kell szégyenkezni.
Orbán Viktor szerint
azért kívánatosabb a mai Magyarország, mint a 2010 előtti, mert dolgozik egymillióval több ember, ráadásul „nem munkatáborokban”.
Kis szerénységgel úgy is mondhatnánk, hogy „igyekszünk nem rosszul vezetni az országot” – mondta a kormányfő. Úgy fogalmazott:
ez jól van összerakva, nem hibátlan, nem is hiszem, hogy valaha hibátlan lesz. De össze van rakva, a szekér jó irányba mutat.
Vannak is tervei, ezért kapják meg rendre a bizalmat – fűzte hozzá.
Orbán Viktor arra emlékeztetett, mikor a Római Birodalom megdőlt, akkor azt nem egy másik birodalom döntötte meg, hanem különböző törzsek, ezért Európában szükségszerűen nemzetek vannak, de mindig ott volt a Római Birodalom emléke is. A miniszterelnök szerint Európába történelme okán bele van építve a nemzetállamok koncepciója és a birodalmi koncepció is, ez a csata zajlik, „az összefogás fontos, de legyen nemzetállamok összefogásának rendje, ne birodalmi rend”.
Hozzátette: amíg az egyensúly fennáll a birodalmi és a nemzetállami gondolkodás között, addig jól működik a gépezet, amikor ez megbillen, akkor baj van. A baj ma abból van, hogy a britek kiléptek, és rögtön megjelent a jogállamisági eljárás, a gazdasági kormányzás, a konstrukció az egyensúlyi helyzetből a birodalmi irányba billent.
A választásnak az a tétje, hogy a harc színterét áttegyük Brüsszelbe. Ezt a csatát az Európai Parlamentben, a bizottságban, a tanácsban kell megnyerni. Helyre kell állítani az egyensúlyt, mert létrejön egy európai egyesült államok-szerű birodalom, amiben csak veszíthetünk.
Szó volt a háborúról is, a kormány ismert álláspontja mellett a miniszterelnök azt fejtegette, hogy szerinte a nyugati vezetők milyen hibákat követtek el, amikor lokalizálás helyett globalizálták a konfliktust. „Ha az eddigieket elmondom bármilyen nemzetközi fórumon, kifütyülnek, lehurrognak, „moral insanity” – érzékeltette a helyzetet Orbán. „Tilos ezekről beszélni” – tette hozzá. Szerinte azért szokás a magyarokat is úgymond diszkreditálni, hogy ne kelljen komolyan foglalkozni azzal, amit mondanak.