A munkavállalónak joga van az esedékesség évében kivenni a szabadságait, mindenkinek jár 20 nap alapszabadság, mely pótszabadságokkal egészül ki, a munkavállaló életkora, gyermekei száma, valamint egyéb speciális körülmények függvényében – hangsúlyozta az Economxnak a Jog365 szakértője.

Sáfrány Írisz Zsófia szerint a munkáltató minden évben megállapítja, hogy az adott munkavállalónak hány nap szabadság jár, amelyet a munkavállaló, jó esetben, a bérkartonról havi szinten ellenőrizhet.

A munkáltató feladata a munkavállaló összes szabadságának kiadása az adott évben, ettől eltérő megállapodást ugyan köthetnek, ám ehhez a munkavállaló hozzájárulása is kell.

Ilyen esetben is legalább a tárgyévet követő év végéig ki kell adni a szabadságokat.

Jog a tizennégy egybefüggő napra

A munkavállalónak joga van arra, hogy a munkáltató a szabadságait úgy adja ki, hogy legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Erről a jogáról tárgyév elején a munkavállaló lemondhat.

A tizennégy napba beleszámítanak a pihenőnapok és a munkaszüneti napok is. Jellemzően azok szoktak lemondani erről a jogukról, akik maguknak oszthatják be a szabadságaikat és nem feltétlenül akarnak egyszerre sok szabadnapot felhasználni.

A munkáltatónak kötelessége szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni.

A pótszabadság kérdése

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara szerint a pótszabadság mértéke a munkavállaló életkorának függvényében a huszonötödik életévétől 2-3 évenként egy munkanappal emelkedik egészen a negyvenötödik életév betöltéséig, amikortól az alapszabadságon felül összesen tíz munkanap pótszabadság illeti meg a munkavállalót. A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az irányadó életkort betölti.

További pótszabadságra jogosult a tizenhat évesnél fiatalabb gyermeket nevelő munkavállaló, aki egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után pedig összesen hét munkanap pótszabadságra tarthat igényt.

Ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos, a pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő.

A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti.

Ugyancsak évenként öt munkanap pótszabadságra jogosult:

  • a fiatal munkavállaló is, akinek évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti,
  • a munkavégzéssel járó fokozott terhelés okán a föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállaló,
  • a megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló.

A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. Ennek számításánál a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Munkáltatónak, munkavállalónak egyaránt egyeztetni kell

Sáfrány Írisz Zsófia az Economxnak kiemelte: a szabadságokat a tárgyévben kiadottnak kell tekinteni, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

A munkáltatónak joga és kötelessége a szabadságok kiadása. Kötelessége, hogy ki kell adnia az összes adott időszakra járó szabadságot, és joga, hogy a kiadás időpontját elsődlegesen ő határozza meg.

A Munka törvénykönyve alapján a munkáltató évente hét munkanapra eső szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.

Ezen túlmenően a munkavállaló kérése szerint kell kiadni a gyermekek után járó pótszabadságokat is.

A munkavállalónak a saját maga által beosztott szabadságok időpontját, legalább a szabadság megkezdése előtt tizenöt nappal be kell jelentenie a munkáltatónak.

A munkavállalók is megállapodhatnak egymás közt

A munkáltatók egy része maga osztja be a munkavállalóik szabadságát, a hét munkanapon (és a gyermeki pótszabadságokon) túl oly módon, ahogy az a munkáltatónak megfelel. Sok munkáltató azonban hagyja, hogy a munkavállalók saját maguk osszák be egymás között, hogy ki mikor megy szabadságra.

Ilyen esetekben a munkáltató általában előre meg szokta határozni, hogy egy időben maximum hány munkavállaló lehet távol, ezen túlmenően viszont a foglalkoztatottaknak egymás között kell megegyezniük. Vita esetén a munkáltató dönt.

Sokszor hallani a munkavállalóktól, hogy bár elvileg akkor veheti ki a szabadságát, amikor szeretné, ez azonban mégsem lehetséges, mert a munkáltató, munkaerő hiányában is elvárja a munkavállalótól, hogy helyettesítéséről gondoskodjon.

A munkaszervezés elsődlegesen a munkáltató feladata.

Tehát a munkáltató feladata annak beosztása, hogy a szabadságon lévő munkavállaló munkáját hogyan osztja fel a többiek között. Amennyiben ezzel összefüggésben a munkavállalók nem tudnak önállóan megegyezni, kérni kell a munkáltató utasítását.

Mivel a szabadságok kiadása egy minimumkövetelménynek felel meg a jogszabályok alapján, amennyiben a munkáltató nem tesz eleget ezen kötelezettségének, a Foglalkoztatás-felügyeleti Hatósághoz érdemes fordulni kivizsgálásért – húzta alá végezetül a Jog365 szakértője.

Új szabadságtípusok 2023-tól

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara szerint új szabadság típusok születtek 2023-tól, az apasági szabadság és a szülői szabadság, amelyek nem minősülnek pótszabadságnak, és eltérő szabályok is vonatkoznak rájuk.

Az apasági szabadság alapján az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a munkavállaló akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal.

A szülői szabadság a munkavállalót gyermeke hároméves koráig illeti meg, mértéke összesen a gyermekenként a gyermek három éves koráig negyvennégy munkanap. A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a munkaviszony legalább egy éve fennálljon.

Az apasági és szülői szabadság tehát nem naptári évre vonatkozóan jár, azt az év közben kezdődött munkaviszony esetén nem kell ezért arányosítani.