Hiába az idei rekord magas felvett diákszám, van olyan felsőoktatási intézmény az országban, ahol érdeklődés hiányában a természettudományos szakpárok egyikét sem indítják el idén ősszel a tanárképzésben. Ahogy a hazai pedagógusképzés fellegvárában, az ELTE-n is mindössze öten jelentkeztek kémiatanár szakra a mostani felvételi időszakban. Országos szinten pedig, az összes tanárképző intézményt nézve, mindössze egyvalaki jelentkezett idén kémia-fizika szakos tanárnak.

Azóta Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár egy Origónak adott interjúban igyekezett árnyalni a képet. Összesen 72 főt vettek fel kémiatanárnak, a lapnak ugyanakkor azt is elmondta, hogy az integrált természettudományi tanárszakra további 188 főt vettek fel.

A tanárhiány, illetve az, hogy a fiataloknak egyre kevésbé vonzó a pedagóguspálya, és azon belül is a természettudományos tárgyak oktatása, a Napi.hu-nak nyilatkozó szakértők szerint valójában nem magyar sajátosság, hanem egyenesen világjelenség. A tanári pálya presztízse globálisan, számos társadalomban egyre alacsonyabb: ugyanakkor a tendencia jóval erőteljesebb formában jelenik meg hazánkban. Lannert Judit oktatáskutató öt főbb okot jelölt meg a jelenség háttérben. 

1. Az anyagi megbecsülés hiánya

Akárhonnan is nézzük, öt éven át tíz félévet eltölteni az osztatlan hazai tanárképzésben, minden értelemben óriási befektetés. Ezt követően pedig, aki mindezt elvégezte, joggal várja a későbbiekben a pályán elhelyezkedve, hogy a tanári munkája kellő megélhetést biztosítson számára. (Ehhez képest a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg egy középiskolai tanár bruttó átlagos bére 454 598 forint, egy általános iskolai pedagógus pedig bruttó 390 952 forintot keres.)

Természettudományos érdeklődéssel és felkészültséggel ezek után ki ne választaná inkább az orvosi, a mérnöki, a kutatói pályát, sokkal magasabb presztízzsel és jóval kedvezőbb anyagi kilátásokkal?

2. Az élménypedagógia hiánya

Azon túl, hogy a pedagógusok anyagi megbecsülése jó ideje elmarad, szintén finanszírozási kérdés az oktatás körülményeinek minősége és színvonala. Vagyis mint Lannert Judit mondja, kellően felszerelt laborok és izgalmas kísérletek nélkül igazán nem fog menni a természettudományos oktatás: mindezek hiányában a fizika, a kémia, a környezet, a földrajt és a biológia a gyerekeket nem fogja érdekelni. Ehhez képest élménypedagógia helyett ma többnyire marad a kényszerű száraz és unalmas magolás.

Jó kérdés, hogy az a gyerek, akinek esetenként elavult módszerekkel igyekeznek lenyomni a torkán a tananyagot, mégis mitől szeretné meg a kémiát vagy a biológiát?

3. A kellő alapozás hiánya

Az általános iskolai alsós tanítók itthon többnyire remekül teljesítenek abban, hogy mesélnek a gyerekeknek és átadják a kellő irodalmi ismereteket, például sok verset mondanak, tanítanak. Ugyanakkor a kisiskolásokkal foglalkozó pedagógusok természettudományos ismeretei már nem egyszer ingatag lábakon állnak – állítja Lannert Judit. Így az alsós tanítók gyakran nem lépnek ki a mitikus, mesei világképből, és lépnek át a természet törvényeinek átadásába magyarázatába.

A Pisa-tesztek és a további kompetencia mérések nemzetközi összehasonlításában is az látszik, hogy a magyar gyerekek hagyományosan rosszul, gyengébben teljesítenek a természettudományos jellegű szövegek értelmezésében, ide sorolva a szöveges matematikai feladatokat. Főként azért, mert a felső tagozatos órákon a tudományos szövegértés szinte egyáltalán nem kerül a porondra. Szemben a külföldi pedagógiai gyakorlattal

– szól az oktatáskutató magyarázata.

Verset és prózai műveket még csak-csak megtanulnak elemezni a gyerekek, ám ha – joggal – nem értik a természettudományos szövegeket, csoda, ha már nullkilométernél elvesznek a jövő kémiatanárai?

4. Már eleve rengeteg tanárt igényel egy elaprózott rendszer

Az oktatáskutató úgy véli, a hazai oktatás sajátossága, hogy viszonylag sok tantárggyal és ennek megfelelően rengeteg pedagógussal működik. A Magyar Tudományos Akadémia pedig jó ideig ellenezte is, hogy egy egységes, úgynevezett science/tudomány tantárgyba olvadjon egybe a biológia, a földrajz, a fizikai és a kémia. Ezzel szemben Lannert Judit egyáltalán nem tartja ördögtől valónak, hogy felső tagozaton az egyetlen, cserébe átfogó természettudományos tárgy ez legyen.

Könnyen lehet, hogy érdeklődésüknek és továbbtanulási ambícióiknak megfelelően később is ráérnek egy-egy természettudományos tárgyra fókuszálni, szakosodni a gyerekek például már a gimnáziumokban?

5. Kevésbé a nők műfaja

A statisztikák és a felvételi adatok azt is egyértelműen megmutatják, hogy a természettudományos tárgyakat tanító tanárok elmaradásának a pályáról van egy jelentős gender vetülete. Vagyis bátran ki lehet jelenteni, hiszen ez a tapasztalat: pedagógusnak lenni, gyerekekkel foglalkozni máig jellemzően inkább a nők műfaja. Ahogy szintén ma is igaz, hogy a természettudományos pályák kevésbé csalogatják a nőket, és ezzel párhuzamosan kevésbé vonzzák és tartják meg őket berkeikben.

Mindezek fényében miért is csodálkozunk, ha a felvételi adatok alapján a természettudományokos szakokra ugyanannyi nő jelentkezik, mint férfi, csak épp nem az első helyen?

Így alakult idén a tanári szakra felvettek aránya

Az idei általános felsőoktatási felvételi eljárásban több mint 126 ezren adtak be a jelentkezésüket. A pótfelvételi adatok nélkül eddig a 126 449 felvételiző közül idén 94 785 diákot vettek fel: ezzel a felsőoktatásba felvett hallgatók száma 28 százalékkal nőtt a tavalyi évhez képest, ami az elmúlt tíz év legmagasabb száma. (A pótfelvételi ponthatárainak kihirdetésére várhatóan augusztus 28-án kerül sor.)

Tanárszakra idén 3432* főt vettek fel a tavaly 2664-hez képest, ami 29 százalékos növekedés. Tehát a teljes felvett létszámhoz képest 3,62 százalék a tanári szakra felvételt nyert hallgatók aránya.*: Cikkünk megjelenését követően a Belügyminisztérium által küldött számokkal frissítettük a tanárszakokra felvettek számát.

Össze fog-e így omlani a rendszer?

Az, hogy iskolákból hiányoznak tanárok, különösen fájóan a kémiát, fizikát, földrajzot és biológiát tanítók, már rég nem vidéki és a kisebb iskolákat érintő jelenség. A pedagógushiány mára utolérte a jó nevű budapesti gimnáziumokat is. Közülük egyedül talán még a raglistákat vezető elit gimnáziumok jelentenek kivételt. Ugyanakkor az állam egyre tudatosabban tesz arról, hogy a pedagógushiány valós számait azok teljességében egyre kevésbé lehessen megismerni – mondta el lapunknak Holtzer Péter, a Természettudományos Oktatásért Szabó Szabolcs Emlékére Közhasznú Alapítvány elnöke. Ennek ellenére máig nem omlott össze a rendszer, és a Napi.hu-nak nyilatkozó szakértők szerint egy darabig még nem is fog. Holtzer Péter szakmai tapasztalatai alapján gyűjtöttük össze az öt legfontosabb, egymást kölcsönösen támogató tényezőt, amelyek egyelőre valahogy mégis lehetővé teszik az iskolákban a természettudományos ismeretek átadását.

1. Már rég nem biztos, hogy a biológiatanár tanítja a biológiát

Számos hazai iskolában már jó ideje nincs külön földrajz, kémia, fizika és biológia tanár, hanem jobb esetben közülük az egyik szaktanár tartja ezeket a típusú órákat. Kevésbé szerencsés esetben az angoltanár. Vagy amennyiben a legrosszabb forgatókönyv érvényesül, már egyáltalán nincs például kémia óra az adott iskolában. Az iskolák és a tankerületek azonban egymás szövetségeseiként igyekeznek minden lehetséges eszközükkel leplezni ezeket a hiányosságokat.

No, igen, szülő és a diák pedig pontosan honnan is tudhatná, hogy a tanár valóban biológia szakon végzett-e annak idején a főiskolán?

2. Egyre alacsonyabb felvételi követelmények

Annyi belenyúlás szintén történik a rendszerbe, hogy évről-évre egyre puhulnak a felsőoktatásba bekerülés feltételei, és különösen igaz ez a pedagógusképző intézményekre. Számos tanári szakra már idén is viszonylag alacsony ponthatárokkal be lehetett kerülni. Míg a legnépszerűbb képzésekre, például a Semmelweis Egyetem általános orvosi karára 444 ponttól lehetett bejutni, a Corvinus nemzetközi gazdálkodás szakjára 480 ponttól, és az ELTE jogi karára pedig 477-től, addig

  • az ELTE tíz féléves osztatlan fizika-és matematikatanár szakján idén 314 volt a felvételi ponthatár;
  • ugyanitt a földrajz-történelemtanár szakpárra 310 ponttól lehetett bekerülni;
  • a biológia és kémia kombinációnál viszont már elég volt 305 pont ugyanitt;
  • a Debreceni Egyetemen 304 ponttal már be lehetett kerülni a szintén tíz féléves osztatlan tanári képzésre a biológia és a földrajz párost választva;
  • viszont ugyanitt, aki a biológia tanárit a magyar nyelv és irodalommal kombinálta, már a 233-as álomhatárt megugorva beiratkozhat;
  • Pécsett, aki természettudomány-környezettan szakos tanár szeretne lenni ezt az osztatlan képzést elvégezve, neki idén minimum 354 pontot kellett gyűjtenie a sikeres felvételihez.

Egy-egy rendkívül alacsonyra beállított ponthatár láttán óhatatlanul felmerül a kétely: az alacsony limit alacsony színvonalat feltételez, és az is bejut bizonyos tanári szakokra, akinek nem kellene?

3. Meglévő tanárokból új tanárok

Miközben jól kivehető trend, hogy a felvételizők összlétszámához képest viszonylag kevesen jelentkeznek az alapszakos tanárképzésre, elkezdett nőni azoknak a már pályán lévő pedagógusoknak a száma, akik a munka, a tanítás mellett képzik tovább magukat rövidebb távú tanári mesterképzéseken. Így szerez valaki például korábbi alsós tanítóként jogosultságot, hogy taníthasson felsőben is, vagy lesz angol szakos tanárból angol és kémia szakos pedagógus is.

Egyfelől ettől lesznek új tanárok a rendszerben, akik másfelől nem új tanárok…

4. Önmegvalósító mérnökökből új tanárok

Izgalmas vendégekkel telik meg az utóbbi időben a pedagógus gárda. Az elmúlt években nem egy pályaelhagyó, a szakmájában önmagát már megvalósító, csúcsra jutó vagy épp kiégő egykori gyógyszerész vagy mérnök mondja azt: elég az iparból, most már jöhet a közjó és persze a kiteljesedés. Egy jól látható rétegük ekkor több évtizedes szakmai tapasztalat és tudás birtokában beiratkozik egy tanárképzésre, jellemzően mesterképzésre, majd tanárnak áll egy hazai iskolában.

Tavaly már több ilyen negyvenes, ötvenes „pályaelhagyót” vettek fel kémia szakra, mint olyan alapszakost, aki egyből az érettségi után ment kémiatanárnak. Tény és való, hogy a karrierváltó vegyészmérnökből lett kémiatanárok óriási kincset jelentenek a magyar oktatás számára, a pedagógus korfa elöregedését azonban ők sem állítják meg.

5. Öt másik iskolában tanító utazó tanárok

Holtzer Péternek személyes ismerőse az utazó kémia tanár Nógrádban, aki a saját iskoláján kívül még három-hat másik iskolában is tanítja a kémiát. Kimegy, és a gyerekeknek hetente egyszer tömbösítve, összevontan megtartja a kémiaórákat. Miért? Mert egyfelől nem csak Nógrádban, az ország számos más pontján is ennyire égető a kémiatanár-hiány, másfelől az említett pedagógusnak is valahogy meg kell oldania, hogy kijöjjön a központilag meghatározott kötelező óraszáma.

Az ország jelentős részén az utazó tanárok miatt létezik még egyáltalán természettudományos oktatás a hazai iskolákban, egyedül Budapest és néhány nagyobb vidéki nagyváros jelent még ebben egyelőre kivételt. De meddig tartható fenn mindez?