Rezsicsökkentés az egyik, Varga-csomag a másik oldalon. A média egyik fele sikerről beszél a különösen nehéz világgazdasági környezetben − idézve a magyar miniszterelnököt, aki legutóbb Brüsszelben prezentálta a hazai gazdaságpolitika sikereit −, a másik fele azonban világvégét vizionál és az elmúlt évek hibás, unortodoxnak nevezett ökonómiai rendszerét teszi felelőssé az ország bajaiért. Kapkodjuk a fejünket és már-már azt sem tudjuk, hogy jól érezzük-e magunkat vagy − jó magyar szokás szerint − panaszkodjunk.
E helyzetben érdemes tükröt tartani magunk elé és belenézni. A kérdés csupán az, mi lehet a valódi tükör, hiszen görbéből van elég. Ha a német gazdaság köhög, Magyarország már tüdőgyulladásban szenved − fogalmaz André Kostolany, a magyar származású tőzsdeguru −, ezért tűnhet célravezető megoldásnak azon német vállalatokat megkérdezni, melyek naponta találkoznak a magyar valósággal. Én ezt tettem és kollégáimmal együtt csaknem harminc, német anyavállalattal rendelkező magyarországi céget kérdeztem meg.
Otthon érzik magukat Magyarországon
A német tulajdonú cégek nem egyszerűen jól, hanem bizonyos szempontból otthon érzik magukat Magyarországon. Ennek oka, hogy a német ipar "krémje" hozta gyártása egy részét Magyarországra az elmúlt két évtizedben. A nagy cégek farvizén aztán további beszállítók érkeztek, és ezzel kialakult egy olyan mikroklíma, amelyben mind a megrendelő, mind pedig a beszállító otthon érzi magát. Ilyen tendenciák elsősorban az autóiparban, valamint az elektronikai iparban és a gyógyszergyártásban figyelhetők meg. Ha e cégek ragaszkodnak Magyarországhoz, az további cégek befektetéseit is idevonzza.
Magyarország beruházási szempontból kedvező célpont Európában. A központi földrajzi elhelyezkedés mellett a fejlett infrastruktúra optimális feltételeket biztosít. Sokat számít a vevőkhöz való közelség, valamint az alacsony szállítási költség és rövid határidő is. Ám a konkurencia nem alszik, és ezt a pozíciót már nem lehet csupán a jónak számító magyar munkaerővel és a régióban legjobbnak számító infrastruktúrával megőrizni: a nyereséges működés feltételeiben is versenyképesnek kell lenni. E versenyben az adók fontos szerepet játszanak: csak jó adópolitikával lehet elérni, hogy a régióbeli beruházások jelentős része Magyarországon valósuljon meg, valamint a már letelepült vállalatok itt is maradjanak.
A kiszámíthatóság hiánya a fő probléma
A magyar kormány a kétezres évek elején felismerte, hogy regionális verseny alakult ki, meg is kezdte a szomszédok sikereinek elemzését, de egy-egy területet emelt ki és nem sikerült az adózási környezetet összességében egyértelműen a többi elé rakni. A sikeres lengyelországi speciális gazdasági övezetekre, ahol a befektetők különleges adóelőnyöket élveznek, a mai napig nem igazán válaszolt Magyarország. Összességében azonban a legtöbb adózási területen Magyarország fenntartotta vonzerejét, így a mindenkori magyar kormányok viszonylagos rendszerességgel képesek presztízsprojekteket mutatni a közvéleménynek.
Az adótükörbe nézve tehát nem lehet rémisztő képről beszélni, ám az sem lenne helyes, ha nem vennénk észre a számos aggasztó részletet. Sok kicsi szarkaláb és egy óriási ránc, a kiszámíthatóság hiánya zavarja az összképet. Ez utóbbi az a téma, ahol a Magyarország mellett leginkább elkötelezett német vállalatok adózási szakértői is elkomorulnak és panaszkodnak. Az elmúlt három hónapban nem volt egyetlen olyan megbeszélésem sem a nagy német konszernek döntéshozóival, ahol a hosszú távú kiszámíthatóság elsődlegessége ne került volna elő. Még az adóigazgatók is − akiknek napjainkban az adott konszern úgynevezett effektív adókulcsának csökkentése a legfontosabb feladatuk − egyhangúan erősítették meg, hogy az adórendszer megbízhatósága és kiszámíthatósága fontosabb, mint maga az adókulcs. Természetesen Magyarország sem alkalmazhat a régióban jellemző átlagos adóterhelésnél lényegesen magasabb adókulcsokat, de még a legalacsonyabb adókulcsok sem elegendők a befektetőknek, ha a múltbeli tapasztalatok az adótörvények folyamatos módosításáról szólnak. Ez ugyanis zavarólag hat az olyan nagyberuházások elindítására, amelyek csak hosszabb időtávon térülnek meg. Magyarország a megbízhatóság területén, sajnos, az elmúlt évek folyamatos adótörvény-változtatásai miatt jelentéktelennek nem mondható hátrányban van.
Megzavarodnak és máshová mennek a befektetők
A panaszáradat legfontosabb elemei közé tartozik, hogy az elmúlt évtizedben az áfát egyszer csökkentette, majd kétszer emelte a kormány. A különadók megjelenése, majd eltörlése az energiaszolgáltatók és a távközlési cégek esetében kalkulálhatatlanná tette a működést, ráadásul e szektorokat további adók egyidejű bevezetése is próbára tette. A cafeteriánál is cikcakk-futást rendezett a fiskális politika, akárcsak a sportegyesületek nagyvonalú támogatási programjának hullámvasútra emlékeztető íve is komolyan megtépázta az adózók idegeit. Emellett az elmúlt néhány évben egy sor új adónemet is bevezettek: pénzügyi vállalkozások különadója, tranzakciós illeték, távközlési adó, közművezetékek adója, energiaszolgáltatók adója, biztosítási adó, baleseti adó, népegészségügyi termékadó − a sok új adónemnek a nevét is alig lehet megjegyezni. A sok apró változtatás miatt a rendszer áttekinthetősége megszűnik, ami végül ahhoz vezet, hogy a lehetséges befektetők beruházási döntéseikben megzavarva adott esetben egy másik helyszín mellett döntenek.
A magyar adórendszert ismerő német befektetők szerint a probléma megoldását nem feltétlenül az új adónemek megszüntetése jelenti. Egyes előírásokat, melyek röviddel ezelőtt kerültek a törvények szövegébe és káros hatásuk vitathatatlan − például az elhatárolt veszteségek felhasználásának időbeli eltolása −, szívesen eltörölnének, de fontosabbnak tartják, hogy a meglévő szabályok hosszú időre változatlanok maradjanak. A német cégek még emlékeznek arra, hogy 12 évvel ezelőtt az Orbán-kormány két évre szóló adótörvényeket fogadott el. Hasonló intézkedést ma is szívesen fogadnának a befektetők.
Egy örökzöld téma az effektív adókulcs, amelyet egy beruházás megvalósítása előtt elsőként számolnak ki. Ennek során valamennyi adó − beleértve a társasági, az iparűzési, a forgalmi adót, a vámokat, egyes konszerneknél még a személyi jövedelemadót (szja) és a társadalombiztosítási járulékot is − figyelembe vesznek. Végső soron annak van döntő jelentősége, hogy a beruházás helyszínén a nyereség milyen mértékű adók és egyéb járulékok megfizetése mellett fizethető ki osztalék formájában. Ebben az összefüggésben a magyar kormány általában azt kommunikálja, hogy a társasági adó 10, illetve 19 százalék, amiből a kedvezmény 80 százalék (így az effektív adó 2, illetve 3,8 százalék), van még az "elhanyagolható" (2 százalék) iparűzési adó és a nemzetközileg versenyképes 16 százalékos szja a dolgozóknak. E számokat és az áfát alapul véve a befektető arra a következtetésre juthat, hogy az effektív adókulcs 50 százalék fölött van. Ez nagyon magas − lenne. Valójában ennél kevesebbet kell fizetnie, de ezt csak akkor tudja, ha alapos helyismerettel rendelkezik. Éppen ezért a kormányzat okosan járna el, ha "lefordítaná" a befektetők nyelvére az adótörvényeket. Vagyis effektív adókulccsal érvelne a gazdasági szereplőknek. Ahogy ugyanis Nixon amerikai elnök mondta, "az adóztatást sose tudjuk népszerűvé tenni, de legalább érthetővé tehetjük".
Lambert Zoltán, a WTS Klient Adótanácsadó Kft. partnere