A modernizálódó világunkban társadalmakra már hosszú ideje jellemző a szekularizáció, a vallás csökkenő jelentősége, írja Tóth Géza egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa az elemzésében. Míg 2001-ben a népszámláláskor még csak a népesség 10,8 százaléka, 2022-ben már 40,1 százaléka nem válaszolt a vallásra vonatkozó kérdésre.
Kitért arra is, hogy 2001 és 2022 között Magyarország népessége 595 ezer fővel csökkent. Ugyanekkor a katolikus válaszadók együttes száma több mint 2,6 millió fővel, a reformátusoké több mint 678 ezer fővel, az evangélikusoké 128 ezer fővel, míg az izraelitáké több mint 5 ezer fővel lett kevesebb.
Tóth Géza vallásossággal kapcsolatos több mint 120 oldalas tanulmánya a népszámlálások során a vallással kapcsolatos kérdésekre adott válaszokat vetette össze felekezetek szerint és területi összehasonlításban is.
Majdnem megfeleződött a vallásosak aránya
Európára és a fejlett országokra is a vallástól való elfordulás jellemző. A folyamat Magyarországon is tetten érhető, amire egyértelmű bizonyítékkal szolgálnak a legutóbbi három népszámlálás eredményei. Tóth Géza szerint a demográfiai erózió, az időskori halálozások túlnyomóan a vallását hagyományosan gyakorló közösséget érinti.
Úgy véli, hogy a 2001 és 2022 között végbement közel 6 százalékos népességcsökkenés nem indokolja, hogy:
- a katolikusok 48 százalékos;
- a reformátusok 41 százalékos;
- az evangélikusok 42 százalékos;
- illetve az izraeliták 40 százalékos csökkenését.
A vallási közösséghez, felekezethez nem tartozók száma nagyságrendileg a 2001-es, 1,5 milliós szinten áll 2022-ben is.
A népszámlálás során a vallási kötődését megnevezők száma 4,2 millió volt 2022-ben, ami a teljes népesség 43,7 százaléka, a kérdésre válaszolók 73,1 százalékát teszi ki. Ugyanakkor a 2001–es népszámlálás során a vallási kötődésről nyilatkozók száma még 7,6 millió fő volt. A közel 3,4 millió fős csökkenés együtt jár a vallási kötődéssel nem rendelkezők gyors növekedésével, majd stagnálásával.
Nem volt kötelező válaszolni
A szakember szerint vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a vallási kötődésre nem válaszolók jelentős része a „dafke állampolgárok” csoportjába sorolható. Ők minden bizonnyal kihasználták a lehetőséget, s a nem kötelező kérdésekre nem adtak választ. Ennek hátterében ott állhat az állampolgárok növekvő bizalmatlansága is a különböző adatgyűjtésekkel szemben.
2001-ben még a népesség több mint fele katolikus volt, de ez az arány 2022-re már a harmada alá csökkent.
2001-ben a reformátusok aránya megközelítette a 16 százalékot, 2022-ben már nem érte el a 10 százalékot sem.
Az evangélikusok 2001-ben még a népesség 3 százalékát tették ki, de ez 2022-re 1,8 százalékra változott. A többi felekezet aránya pedig a 2 százalékot sem érte el 2022-ben.
2022-ben 138 településen nőtt 2011-hez képest vallásosak száma. Ebből 40 az olyan település, ahol a gyarapodás nem jelentős, maximum 10, vagy ennél kevesebb hívőt jelent. 98 településen viszont ennél jelentősebb emelkedés történt a hívők számában.
Ugyanebben az időszakban 147 településen a vallásosak száma több mint 50 százalékkal csökkent, 1658 esetében 25 és 50 százalék közötti volt a visszaesés, míg a fennmaradó 1234 településen 25 százaléknál kisebb csökkenés történt – hívja fel a figyelmet Tóth Géza.
2022-ben a vallásosak aránya:
- Győr-Moson-Sopron;
- Vas;
- Zala;
- Borsod-Abaúj-Zemplén;
- Szabolcs-Szatmár-Bereg;
- és Nógrád vármegyékben volt a legmagasabb.
Ezzel szemben viszonylag alacsony a vallásosak aránya Hajdú-Bihar, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Csongrád-Csanád vármegyékben.
A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2022-ben a vallásosak 56,1 százaléka élt községekben, 22,3 százaléka városokban, 9,9 százaléka megyei jogú városokban, 7,3 százaléka fővárosban, és 4,3 százaléka nagyközségekben. A jelzett arányok 2001 óta alapvetően stabilak, csak tized százalékos változás történt a vizsgált időszakban.
Étlapról választjuk a számunkra megfelelő szabályrendszert
Az elemzés kitér arra is, hogy az embereket manapság egyre inkább a „kávéházi vallásosság jellemzi, s mintha étlapról válogatna, választja ki a számára tetsző vallást, erkölcsi szabályrendszert.”
Ezekre az emberekre használják a kutatók „a maga módján vallásos” kifejezést, és a felnőtt lakosság közel felét teszik ki. Más felmérés szerint a magukat az egyház tanítása szerint vallásosnak tartók a felnőtt népesség kevesebb mint ötödét, míg a magukat valamilyen módon vallásosnak tartók a teljes felnőtt népesség körülbelül kétharmadát teszik ki.
Tóth Géza szerint a vallásosság visszaszorulása sem az USA-ra sem Dél-Koreára nem jellemző. Ezért nem egy általános, globális jelenséggel állunk szemben, sokkal inkább egy Európára jellemző folyamattal. Azonban Európa sem tekinthető egységesnek, mert kelet- és közép-európai országokban 1990 után a vallás terén végbement változás nem írható le olyan egységes trenddel, mint Nyugat-Európa esetében.