Az olvasásban 15-16 hét, a természettudományokban 10-11 hét, matematikából pedig 9 hét lett a tanulási veszteség az általános iskola alsó tagozatos diákjainál – állapították meg friss tanulmányukban a Corvinus és a Szegedi Tudományegyetem kutatói a Covidhoz kapcsolódó óvoda- és iskolabezárások rövid és hosszú távú hatásairól.

Magyar kutatók elsőként vizsgálták meg számszerűsítve a koronavírus alatti kényszerű távoktatásnak nemcsak a rövid, de a hosszú távú hatásait is. Az már korábbi, külföldi kutatásokból kiderült, hogy a távoktatás – bár a semminél azért több, de – sokkal kevésbé hatékony, mint a jelenléti tanítás.

A tanulási veszteségek halmozódnak és egymásra tevődnek.

Minél hosszabb ideig tart a bezárás, és minél többször történik ez meg, annál negatívabban hat a diákok készségeire.

Az adatokat mintegy 80 ezer, 1-8. osztályos tanulóktól gyűjtötték matematikából, olvasásból és a természettudományokból. 2015-ben, valamint 2018-21 között, vagyis a Covid előtti és alatti időszakban is monitorizálták a diákok teljesítményét. A lezárások hatását rövid távon a három hónapos utánkövetéssel, hosszú távon a másfél év elteltével vizsgálták. 

Az online tanítás heteiben átlagosan fele-harmadannyi hatékonysággal lehetett haladni a tananyaggal.

A lezárások alatt

  • az óvodások minimálisan 16 hetet töltöttek otthon (hivatalos távoktatás nélkül),
  • az alsósok legalább 19 hét távoktatást,
  • a felsősök pedig legalább 22 hétnyi online tanítást kaptak.

Az elsősöknél az alapvető számolási készségekben mutatkozott meg a legerőteljesebben az óvodai szintű oktatás hiánya, rövid távon öt iskolai hétnek felelt meg a hátrányuk a 2020-as óvodabezárások első hulláma után.

Az olvasástanulásban 1 hétnyi, az érvelési készségek terén 2 hétnyi hátrányt regisztráltak.

Hosszú távú negatívum, hogy a 2021-ben az iskolát kezdő elsősöknél már átlagosan 8 hét hátrány alakult ki az előző évi korlátozások következtében, ekkor különösen a matematikai készségeik szenvedtek csorbát.

A tanulási veszteség az alsó tagozatosokat érintette leginkább.

A 2-4. osztályokban hosszú távon óriási lemaradást állapítottak meg a kutatók:

  • az olvasásban 15-16 hetet,
  • a természettudományokban 10-11 hetet,
  • a matematikában 9 hetet.

Rövid távon 2-5 hétnyi veszteségük volt.

A halmozott hátrányos hatások az alsó osztályosoknál a legszembetűnőbbek, főképp az olvasás és a természettudományos ismeretek elsajátításában, és ez akár a negyedével is növelhettte a diákok már meglévő lemaradását. A felsősök némileg könnyebben átvészelték ezt az időszakot, csak az olvasás terén volt látható náluk hosszú távú lemaradás.

Jobban lemaradtak rövid és hosszú távon is a rosszabb gazdasági és szociális helyzetű diákok

Őket a szüleik valószínűleg kevésbé tudták segíteni a távoktatásra való átállásban (a teljesítményüket nem a jó helyzetűekhez képest mérték, hanem ugyanennek a csoportnak a korábbi jelenléti oktatásban tanúsított eredményeivel vetették össze).

Ezek a diákok hosszú távú hatásként – 2021 őszén, a lezárások után másfél évvel mérve –, olvasásból és természettudományokból nagyobb időtartamú hátrányt szereztek, mint amennyi ideig, 19 hétig a távoktatás zajlott számukra: 23, illetve 21 hetet, és matematikából is 16 hét veszteségük volt. 

A mindkét csoportba tartozó, rászoruló alsósok ennek következtében alig vagy egyáltalán nem haladtak tanulmányaikkal, amikor otthonról kellett tanulniuk, és hátrányuk hosszú távon, másfél év múltán egyre csak nőtt.

Számukra a távoktatás olyan volt, mintha egyáltalán nem tanítottak volna vagy tanítási szünetet rendeltek volna el.