Az árverésre bocsátás - mint az a privatizációs memorandum sorai között olvasni tudók előtt világossá vált, majd a sikeres árverés után az ÁPV Rt. szakemberei be is vallották - a felszámolás megindítása előtti utolsó kísérlet volt, ugyanis a társaság problémái az ÁPV Rt. eszközeivel kezelhetetlenek voltak. A társaságnak 9 telephelyen volt változatos nagyságú és állapotú üzeme (az egyszemélyes pékségtől a napi 4 tonnás kapacitású - persze alacsony kapacitáskihasználtsággal üzemelő - kenyérgyárit) jellemzően ezek mellett vagy közelében 12 kiskereskedelmi egységet működtetet és egy szépen felújított orosházi villában működött a központi adminisztráció. Az árbevétel 1999-ben 400, 2000-ben 450 millió forint, a veszteség 1999-ben 45, 2000-ben 59 millió forint volt. A veszteségek következtében a társaság saját tőkéje a jegyzett tőkének csak 40 százaléka. A működés fenntartása érdekében az ÁPV Rt. 36 millió forint tulajdonosi kölcsönt nyújtott, amiből 14 milliót az árverést követően azonnal, a fennmaradó 22 milliót 2001. március 31-ig vissza kellett fizetni. Az árverést követő egy hónapon belül jogerősen lezárult két per, amelynek ítéletei 34 millió forint kifizetésére kötelezték a társaságot. (A privatizációs memorandum jelezte ugyan, hogy a korábbi, ennél alacsonyabb összegű elsőfokú ítéletekhez képest bármi előfordulhat, de ez az eset újra bizonyította, hogy nem racionális az ÁPV Rt. gyakorlata, amely szerint sosem köt peren kívüli egyezséget és mindig fellebbez a legvésőkig.) Az Apeh, TB, önkormányzati és lejárt szállítói tartozások összege 60 millió forint, az OTP-vel szembeni - nem lejárt - tartozás 22 millió forint volt. Ezt súlyosbította, hogy a 144 fős állományra vonatkozóan a minimálbér emelésének hatása a járulékokkal együtt a privatizációs memorandum becslése szerint 66 millió forint. Mindezek fényében nem meglepő, hogy nem tolongtak a licitálók. Egyetlen jelentkezőként a Breadinvest Kft. és a Kaptár Rt. konzorciuma a kikiáltási áron köthette meg az adásvételi szerződést és vált így a társaság 85 százalékos tulajdonosává. A lehető legközelebbi időpontra összehívott közgyűlés kritikus helyzetben hozott döntéseket. Az azonnali változtatások a költségek drasztikus lefaragását célozták. Ennek keretében az igazgatóság létszáma 5-ről 3-ra csökkent és mind az igazgatóság, mind a felügyelőbizottság lemondott a tiszteletdíjáról. A túlélés érdekében a könyvvizsgáló is elfogadta, hogy 2001-re csökkentett díjért végzi a tevékenységét. A közös megegyezéssel távozó vezérigazgató és a két további a központból távozó munkatárs posztja nem került betöltésre. Mindezek együttesen havi 2 millió forint költségcsökkentést eredményeztek. Döntés született, hogy a kiskereskedelmi egységeket, amelyek havi 250 ezer forint veszteséget okoztak (mivel szinte csak kenyeret árultak, ami nem elég a gazdaságos forgalom eléréséhez) a társaság bérbe adja. Ez heteken belül megtörtént, ami összességében havi 500 ezer forinttal javította az eredményt, nem beszélve a boltok eszközeinek és készletének a bérlők általi átvételéről, ami a finanszírozási terheket csökkentette. A stratégiai döntések között termelő üzemek értékesítése is szerepelt annak érdekében, hogy a társaság az ÁPV Rt. kölcsönét határidőre vissza tudja fizetni és a jogerős döntésekben foglalt kötelezettségeknek is eleget tudjon tenni. Két egyszemélyes pékségről viszonylag könnyű volt lemondtani, annál fájdalmasabb volt a legnagyobb kapacitású termelő üzem - a Csongrádi Kenyérgyár - értékesítése. Mindenesetre a tulajdonosváltás utáni három hónapon belül a fentiek megtörténtek, valamint az APEH és az önkormányzat illetékeseivel sikerült a halasztott, részletekben történő törlesztésről megállapodni, amivel a felszámolás közvetlen veszélye elhárult. A költségek további elemezése azt mutatta, hogy a szállítók döntő többsége nem szeretné a társaságot - mint egyik legfőbb vevőjét - elveszteni és ezért tűri a számlák késlekedő kifizetését, ugyanakkor az árakban ezt érvényesíti, azaz a piaci árnál magasabban számláz. A feladat tehát az volt, hogy egy megfelelő nagyságú forgóeszköz hitelkerethez hozzájutva, abból a határidőn túli tartozásokat megszüntetve, a beszerzési árak csökkentésével kell eredményjavulást elérni. Ezzel elvben mind a megkeresett bankok, mind a szállítók egyetértettek, a bankok azonban csak elvben, mivel a mérleg és az eredménykimutatás számait meglátva sorra elzárkóztak a hitelnyújtástól. Végül a CIB Rt. volt az egyetlen bank, amely nemcsak a valóban tragikus mérlegadatokat, hanem a változások tendenciáját és a Kaptár Rt. korábbi tevékenységének eredményeit is figyelembe vette, így hajlandó volt hitelt nyújtani. A hitel kamatainál több megtakarítást sikerült elérni a beszerzési árak csökkentésével, így az üzemi eredmény negatívból pozitívba fordult. Az eladott Csongrádi Kenyérgyárnál kisebb méretű, de hatékonyabb üzemet sikerült Csongrádon létrehozni a többi üzem kihasználatlan eszközeinek és létszámának átcsoportosításával és így a társaság visszatért - az ideiglenesen elvesztett - csongrádi piacra. Az alkalmazottaknak félretett 15 százalékos részvénycsomagot az év során a menedzsment tagjai - köztük a két legnagyobb árbevételű üzem vezetője - az ÁPV Rt.-től megvették. Az üzemvezetők tulajdonosi szemléletének is köszönhetően lényeges javulás következett be az idő- és anyagnormák betartásában, ami az üzemi eredményszint javulásában jelentkezik. A létszám fokozatos lemorzsolódása lehetővé teszi a kiürített központi irodaház értékesítését. Ennek sikere esetén a reorganizáció gyakorlatilag befejeződik. A társaság a 2001. évet nullszaldó körüli üzemi eredménnyel, az eszközértékesítések következtében pozitív pénzügyi és rendkívüli tételekkel, összességében nyereségesen zárja. A saját tőke eléri a jegyzett tőke 75 százalékág, így a törvényi előírásoknak ismét megfelel, a Dél-Békési Sütő- és Édesipari Rt. a térség egyik stabil gazdasági szereplőjévé válik. Mint Lukács Antal, az igazgatóság elnöke elmondta, a jövő év változatlanul feszített lesz, hiszen a minimálbér újabb emelésének hatása vélhetően nehezen (vagy egyáltalán nem) lesz az árakban érvényesíthető, továbbá meg kell kezdeni - a régi Barkasokból és Roburokból álló - gépjárműpark évek óta elhalasztott cseréjét. A társaság tulajdonosai a 2002. évre 400 és 500 millió forint közötti árbevétellel és 10 millió forint körüli nyereséggel számolnak. (NAPI)