− Jövőre az állam magához fogja vonni az utalványforgalmazás több száz milliárd forint értékű piacát. Mennyit bukik ezen a Sodexo?
− Ez nekünk sem tesz majd jót, de nem mi vagyunk a fő vesztesei a változásnak. Januártól lesz ugyan változás, de nem nagy. Ugyanúgy lehet majd utalványokat vásárolni akár a Sodexótól is. Ezek felhasználhatók lesznek legalább 2012 végéig, de talán azon túl is. Ha lesz változás, az később lesz.

− Október elsejétől.
− Igen. Ez továbbra is egy tervezet, nem végleges, s nem lehet tudni, hogy ki lenne az az állami szereplő, amelyik átveszi a forgalmazási feladatokat.

− Piaci hírek szerint a Posta, hiszen van efféle szolgáltatása.
− Lehet, hogy vannak más jelentkezők is, ezt még nem tudni. Azt látni kell azért, hogy nagy kihívás lesz. Nem könnyű 2,5 millió munkavállalót ellátni, ami százezer ügyfelet jelent és 40 ezer elfogadóhelyet. Nem szokott jót tenni a szolgáltatás színvonalának a monopolisztikus berendezkedés. Ahhoz a színvonalhoz képest, ahol most történik a szolgáltatás biztosítása, nagy különbség lesz az új.

Egy béren kívüli juttatás akkor jó, ha költséghatékonyan működik és kellő motiváló erővel bír. Ha a dolgozó úgy éli meg, hogy ez jó dolog. A tervezetben szereplő verzió szűkítést tartalmaz, ami egyrészt kisebb összeget jelent, másrészt pedig a felhasználási módot korlátozza. Ez utóbbi egyik megtestesülése földrajzi, hiszen ha az elfogadóhálózat nem olyan széles, mint a mostani, s nem tud majd megfelelő ütemben bővülni, akkor ezt nyilván veszteségként élik majd meg, akik ezt a juttatást kapják. A szűkítés kulturális értelemben is érvényesül, hiszen itthon az emberek 60 százaléka nem rendelkezik bankkártyával, akik pedig igen, azok gyakran csak arra használják, hogy felvesznek róla készpénzt. Mi a progresszió hívei vagyunk, van kártyánk, s tudjuk, hol kell majd bővíteni az elfogadóhálózatot. Elindítottunk egy átfogó szolgáltatást, cafeteria-tanácsadást, szoftverrel, és itt gyártjuk az utalványokat Ausztriának, Németországnak és Lengyelországnak is. Ezeket a szolgáltatásokat nagyságrendileg félmilliárd forint értékű invesztícióval hajtottuk végre.

− Jövőre megpróbálják lefedni az egész évet, mondván, ki tudja, mi lesz az utolsó három hónapban.
− Nyilvánvalóan ez a cél.

− S mi lesz 2013-ban?
− Azt tervezzük, amit eddig is: figyelve a piaci változásokat, a szolgáltatásokat úgy alakítjuk, hogy ügyfeleink számára az kedvező legyen. A rendszer egyre bonyolultabb lesz, egyre több elemet tartalmaz, ami az ügyfeleknek bizonytalanságot jelent, s a tanácsadás ezen segít.

− A forgalom java része mégis azokból az utalványokból származik, amelyeket majd nem tudnak forgalmazni.
− Igen, ez így van. A 2012-es évet nyilván jobban látjuk, s 2013-ig még bízunk benne, hogy sok minden változhat. Január 1-jétől a törvénytervezetnek megfelelően a Sodexótól továbbra is vásárolhatóak majd étkezési utalványok, melyek az év végéig biztosan felhasználhatóak lesznek, és az elfogadóhelyek számára garantáljuk a szerződés szerinti ellenérték kifizetését.

A juttatás egyfajta vitamin

− Magyarországon maradnak a szolgáltatók?
− A Sodexo nevében tudok elsősorban nyilatkozni. Hiszünk abban, hogy tudunk olyan hozzáadott értéket képviselni, amelyért érdemes lesz velünk kapcsolatban lenni. Nehezebb lesz a terep, de állunk elébe.

− A munkáltatók mennyire bizonytalanodtak el, hogy nem tudni, mit adhatnak a munkavállalóiknak s mit nem?
− Ez nehezítő körülmény számukra. A munkavállalóknak, munkáltatóknak egyre több nehézséggel kell megküzdeniük, ebben a helyzetben különösen hasznos elem számukra a béren kívüli juttatás. A bizonytalanság nem tesz jót, mi próbáljuk a különböző lehetőségekre felkészíteni az ügyfeleinket, de végső döntést csak november végén tudnak majd hozni, ha már eldől, hogyan fog kinézni az év. Bár ahhoz is hozzá kell szokniuk, hogy év közben is lehetnek változások.

− Mennyi a lemorzsolódás? Aki azt mondja, hogy inkább nem vesződik és megszünteti az egész cafeteria-rendszert.
− Ez amolyan vitamin a javadalmazási rendszeren belül, ami a hosszú évek során beágyazódott. Úgy látjuk, nem engedik el ezt a juttatást a cégek, számolnak vele a továbbiakban is. A parlament előtt lévő tervezetben is ott van a leggyakrabban használt juttatás, az összeg sajnos alacsonyabb. Itt nemcsak a munkáltató dönt, sok helyen a munkavállaló választ, úgyhogy biztosan lesznek, akik a Szép kártya mellett döntenek.

− Az megfigyelhető, hogy a biztos pontok felé mozdulnának a munkáltatók? Elsősorban az olyan elemekre gondolok, amelyek nem változnak, mint például a pénztári befizetések. Úgyis folytonos téma, hogy nem lesz nyugdíjunk.
− A cégek szeretik a bizonytalansági tényezőket csökkenteni. Ezért fontos egyébként, hogy ne azonnali legyen a a rendszer átalakítása, legyen átmenet. Az biztos, a népszerű elemeket a meglévő mértékben vagy azon túli szinten is igyekeznek kihasználni.

Hiányzik harmincezer terminál

− Mint kártyakibocsátók, rendelkeznek tapasztalattal, hogyan lehet az elfogadóhelyek számát, illetve az ott forgó pénz mértékét növelni. Mi lehet a jó megoldás?
− Az egyik dolog az infrastruktúra. Az elfogadóhelyek 75-80 százaléka nem rendelkezik terminállal, s ez lassan fog változni.

− Azt lehet tudni, hogy értékben milyen az eloszlás?
− Ezt nem vizsgáltuk. Nagyon nagy szerepe van itt az éttermi szektornak, a legnagyobb változás itt következik be. Ez elég fájdalmas, főleg a kisebb forgalmú egységeknél vagy a házhoz szállításnál nagyon nehéz lesz az átállás. Itt látszik igazán, hogy mennyire fokozatos áttérésre volna szükség, hiszen ha a munkavállaló nem tudja ott felhasználni a juttatást, ahol szokta, akkor azt nem is érzi valódi juttatásnak.

− Tíz hónap alatt kell majd átállni az új rendszerre, mennyire fog szűkülni az elfogadóhelyek száma? Vélhetően valaki valahogy elkezd rohamtempóban terminálokat telepíteni.
− Nagy kérdés, hogy ki fizeti a révészt, vagyis ki vállalja majd a terminálok akár milliárdos költségeit.

− Mire számítanak, hova lehet a 80 százalékot levinni?
− Erre akkor lehet válaszolni, ha a végleges szabályozás meglesz. Nemzetközi példát tudok mondani. Világszinten a forgalmunk 40 százaléka elektronikus úton zajlik, de Magyarországon mások a szokások. Két-három, de akár öt év is kell ahhoz, hogy számottevő, nagyjából 50 százalékos részarányt tudjon elérni az elektronikus fizetés. Hiányzik 30 ezer terminál. Ez nagyon sok, főleg ha figyelembe vesszük, hogy most 60 ezer van, s hány év kellett ahhoz, hogy ide eljussunk. Nyilván javulni fog a helyzet, de nem robbanásszerűen, ezért jobb lenne a papír- és a kártyaalapú rendszer párhuzamos futtatása még több éven keresztül.

Emelkedik az adóteher

− A jövőre juttatott utalvány meddig lesz érvényes?
− Az általános piaci gyakorlatunk az, hogy a következő év végéig érvényes utalványok már augusztusban megvásárolhatóak tőlünk. Tehát amit a munkáltató 2012 augusztusában megvásárol, az akár 2013 végéig is érvényes lehet.

− Meddig maradhat konkurencia, ha feláll az állami utalványforgalmazó?
− Csak annyit lehet tudni, hogy rendelet szabályozza majd, ki lehet az, aki kibocsáthat hidegétel-utalványt kedvezményesen. De azt nem mondja senki, hogy más nem bocsáthat ki ilyet − csak épp nem kedvezményesen.

− A nem kedvezményes mennyivel lesz rosszabb adózású?
− Összességében 51 százalékkal adózik. A kedvezményesek19 százalékos adója 500 ezer forint limitig érvényes, az afölötti rész szintén 51 százalékkal adózik.

− Akkor önök 51 százalékos adótartalmú utalványt bocsáthatnak majd ki.
− Lehetséges. De arról is szó van, hogy a kedvezményes adózású utalványt is tíz százalék eho terhelje, ami már összesen 31 százalékos teher.

− Az utalványkibocsátók terveznek bármilyen jogi lépést akár nemzetközi fórumokon vagy kénytelenek tudomásul venni, hogy majd kétszeres adótétel mellett tudnak kibocsátani utalványt?
− Az a legfontosabb, hogy itt, a magyar piacon a magyar munkavállalóknak szolgáltassunk. A világon egyre nehezebbek a feltételek, sehol sincsenek paradicsomi állapotok.