A hurghadai autóbusz-tragédiában az érintett 40 utas közül csak tíznek nem volt utasbiztosítása − arról, hogy ők nem a 11 áldozat közül kerültek ki, csak áttételesen lehet következtetni. Az viszont bizonyos, hogy a szerencsétlenül járt csoport tagjai a magyar átlagnál jobb arányban voltak biztosítva − középosztálybeli, ráadásul egymást ismerő baráti kör utazott. A statisztikák szerint ugyanis az átlagmagyaroknak továbbra is alig harmada köt utasbiztosítást.

A baleset után az utaztató Best Reisen utazási iroda vezetője, Zám Tibor közölte: a biztosítással nem rendelkező utasok orvosi költségeit magukra vállalják, hogy "az utasok ne szenvedjenek hátrányt és itthoni környezetben, a hozzátartozóik körében épülhessenek fel". A tíz biztosítatlan orvosi ellátásának költségeit az iroda vezetője előzetesen 40−50 ezer dollárban, 9−11 millió forintban jelölte meg.

Szakmai vélemények szerint a tragédia szülte rendkívüli gesztus rossz üzenet, hiszen ha szomorú esemény kapcsán is, de az az üzenet erősödött fel újra, hogy nem érdemes biztosítást kötni: biztosított és nem biztosított hasonló ellátásban részesül.

A Magyar Utazásszervezők és Utazásközvetítők Szövetsége egy tegnapi televíziós riport szerint megfontolandónak tartaná egy kötelező utasbiztosítás létrehozását, ám biztosítói vélemények szerint ennek nincs létalapja. A biztosítást ugyanis csak a szervezett utazásokra lehetne érvényesíteni, a magánszemélyek kiutazását ma lényegében semmilyen jogszabály nem korlátozza − így viszont aligha lehetne megoldani a biztosításkötést.

Az utazási irodáknak ma is van lehetőségük, hogy az egyéni utasbiztosításoknál kedvezőbb díjazású, akár az adott célországra, célterületre szabott csomagbiztosításokat kössenek az utasbiztosítási piac szereplőivel, s azt akár díjaikba beépítsék. Ugyanakkor a hazai utasok rendkívüli árérzékenysége és ebből következően az utaztatók közötti rendkívüli verseny miatt az utasbiztosítási ajánlatok döntő részben csak az alapdíjon felüli extra költségként jelennek meg a kalkulációkban, amit az utasoknak joguk van visszautasítani.

Horváth Péter, a QBE magyarországi fióktelepének értékesítési igazgatója, a Magyar Biztosítók Szövetségének tagozatvezetője korábban lapunkban (Napi Gazdaság, 2011. július 29.) kifejezetten szerencsésnek tartotta, hogy a szervezett úton kiutazó nagyjából egymillió magyar állampolgár már csak azért is találkozik biztosítási ajánlattal, mert az irodáknak − bevételnövelési terveiken túl − jogszabályi kötelezettségüknek eleget téve kell minden esetben felhívniuk a figyelmet az utasbiztosítás fontosságára. Más kérdés − mondják a szakértők −, hogy az irodai értékesítőket sem ártana jobban felkészíteni arra, hogy érvelni tudjanak az utasbiztosítás mellett: sokan például azzal hárítják el az ajánlatot és a fejenként napi 300−500 forintos többletköltséget, hogy a bankkártyájukhoz kapcsolódik utasbiztosítás.

Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy ezen kiegészítő biztosítások térítési limitje rendkívül alacsony: a haláleseti térítés 1−2 millió forint, míg a baleseti kezelés költségei nem egy esetben 5−7 millió forintban limitálva vannak, miközben az utasbiztosításoknál már közepes védelmi szintű szolgáltatás választása esetén is 15−20 milliós, az ugyancsak megfizethető "prémium" kategóriában pedig limit nélküli a baleseti kezelés fedezete.

A kötelező utasbiztosítás ellen is épp hasonló érvek szólnak: az ilyen "kötelező" biztosításnál szintén csak névleges fedezetek jöhetnének szóba.


Ki viseli a károkat?
Normál esetben egy utaztató csak akkor lenne felelős egy ilyen balesetért, s akkor kellene fizetnie a károkat, ha neki felróható mulasztásban lenne vétkes. A jogszabály szerint az utazási irodának teljes felelőssége van a kinti partner által okozott károkért is − ezt azonban az irodák döntő része az utazási díj bizonyos szorzójában korlátozni szokta. Egyiptomban is létezik kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, így − amennyiben ilyen szerződéssel bírt a busz − onnan is kapható kártérítés a sérülésekért. Más kérdés, hogy Egyiptom nem tagja a nemzetközi zöldkártya-egyezménynek, így hazai biztosító automatikusan nem lép az egyiptomi partnere helyére és fizeti ki a kártérítéseket, amelyeket később számol el vele.