A Generali Providencia Biztosítónak kétmillió forintja bánta, hogy immár a második kgfb-kampányban előre meghirdetett díjakkal kell dolgozniuk a flották esetében is a biztosítóknak. A PSZÁF azért büntette a társaságot, mert a már meglévő flottás ügyfeleinek más díjat közölt a díjértesítőben, mint ami az október 30-ai díjhirdetésben szerepelt. A PSZÁF tavaly októberben − az akkori díjhirdetés előtt néhány héttel − kötelezte a biztosítókat arra, hogy a flották esetében is előre hirdessék meg a díjaikat. A szabályozás oka az volt, hogy a biztosítók lényegében teljesen szabadon alkalmazták a "flottakedvezményt", nem csupán cégeknek, hanem magánszemélyeknek is tetemes, egyedi díjakat adtak, ami sokak szerint veszélyeztette az átlátható versenyt. A szakemberek szerint ugyanakkor a szabályozás kissé túllőtt a célon, hiszen nem igazán engedi érvényesülni a flották szempontjából a kgfb-törvény diszpozitív (eltérést engedő) szabályozását.

Jelen helyzetben azzal nem lehet vitatkozni, hogy a szabályozás letisztult, ám talán legtalálóbban a piacra a mostani kampányban, épp a flottabiztosítások terén belépni kívánó CIG EMABIT vezérigazgatója, Csurgó Ottó fogalmazott: szerinte a flottakérdés ugyan letisztult, de a biztosítóknak helytelen logikára épülő szabályozási környezetben kell dolgozniuk.

A jogszabály egyértelműen rendelkezik a kgbf-flották esetében alkalmazandó tarifálási szabályokról, amelyek megegyeznek az egyedi ügyfelek tarifaképzési és hirdetési elvárásaival. A flotta ma már a jogszabálynak köszönhetően mind a tarifahirdetés, mind a díjképzés, mind pedig a szerződéskezelési előírások, szabályok vonatkozásában transzparens, letisztult − mondja Horváth Andrea, az Allianz Hungária nem életbiztosításokért felelős vezérigazgató-helyettese, aki szerint a jelen szabályozás mellett a jövőben is megfelelelően kezelhetők a flották.

Az árnyoldalakat is sorolja Máhig Attila, a Groupama Garancia nem életbiztosítási ügyvezető igazgatója. Szerinte abból a szempontból, hogy csak kötött díjrendszerrel tudnak a biztosítók versenyezni, mindenképpen tisztul a helyzet. Ugyanakkor ez a fajta tarifahirdetés pont azt a lehetőséget veszi el a biztosítóktól, ami a biztosítási tevékenység lényege lenne: nevezetesen azt, hogy a flotta díját annak saját kártapasztalata alapján, egyedileg tudják meghatározni. Sebestyén László, a Genertel értékesítési vezérigazgató-helyettese szerint nonszensz, hogy ma egy céges flotta jobban járhat, ha egyedileg tarifálja be több mint 100 gépkocsiját − és szórja szét három-négy biztosító között −, mintha egyetlen cég vállalna kockázatközösséget a gépjárművekért.

A flottával rendelkező cégek ugyanolyan, sőt sokszor jobb alkupozícióban vannak, mint a biztosítók. A saját flottát jól kezelő, így kedvező káreredményeket elérő cégek számára kifejezetten hátrányos lehet, hogy a biztosító ezt az átlagnál jobb flottakezelést a díjakban nem tudja kifejezni − érvel Máhig Attila. Csurgó Ottó szerint a flották kockázatai leginkább a nagyvállalatokéira hasonlítanak, így sokkal komplexebbek annál, semhogy előre rögzített tarifákkal jól lehessen kezelni az egyedi kockázati viszonyokat.

A fentiek nyomán nem sok értelme van a kötött díjaknak, legalábbis a nagyobb flottáknál − véli Flamich Gábor, a Signal gépjármű-biztosítási főosztályvezetője. A kisebbeknél (15-20 gépjárműnél) lehet, hogy egyszerűsíti az ügyfelek döntését, de a nagyobb flottáknál bebetonozza a piacot a fix tarifa − érvel a szakember. Hasonló véleményen van Megyeri Gábor, az Uniqa gépjármű-biztosítási területvezetője is. Szerinte érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kifejezetten nagy méretű flották körében a feleknek nagyobb szabadságuk legyen a jogviszony alakításában, természetesen − teszi hozzá − a károsultak érdekeinek sérelme nélkül.