Javasolja a mezőgazdasági és a regionális politika radikális reformját, aminek szerinte egyetlen épkézláb megoldása az újranacionalizáció. Vissza kell adni a tagállamoknak, és majd azok döntenek például az agrárszubvencióról. Ez azonban két szempontból is ütközik a bizottság és az EU alapelvével. Először is Brüsszel éppen arra készül, hogy leépítse, korlátozza az agrártámogatásokat, másrészt az EU közösségi politikájának alappillére a szolidaritás, amelyet a strukturális politikával valósít meg. Michel Barnier, a bizottság regionális politikáért felelős tagja azonnal irreálisnak és értelmetlennek bélyegezte a tanulmányt. Eszerint ugyanis a bővítést követően több mai tagország támogatása megszűnne. A jelenlegi feltétel az, hogy azok a régiók kaphatnak brüsszeli segítséget, amelyeknél az egy főre eső GDP nem éri el az EU-átlag 75 százalékát. Mivel a bővítés után az egy főre jutó GDP 17 százalékkal csökken, a 75 százalék fenntartásával értelemszerűen számos régió elesne a támogatástól. Barnier nemcsak hogy nem tartja ezt megengedhetőnek, de növelni akarja a büdzsét. Míg ma erre az EU-költségvetés harmadát fordítják, addig a jövőben majdnem a felét javasolja. Sapirék másik javaslata a stabilitási és növekedési megállapodás feltételeinek enyhítéséről ugyancsak vitatott. A szakértők szerint felül kell vizsgálni, mely esetben engedhető meg, hogy a költségvetési deficit meghaladja a GDP 3 százalékát. A jelentés úgy véli, hogy már csekély mértékű recesszió esetén is elfogadható, ha egy tagállam átmenetileg túllépi a küszöböt. Mivel a francia elnök éppen a napokban szembesült hasonló indítványáért széles körű elutasítással, aligha kérdéses, hogy mi lesz Prodi szakértői tanulmányának sorsa. Pedro Solbes, a bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős tagja már közölte, nem ért egyet a csoport ajánlásaival.