Az EEA országok (az Európai Unió, Norvégia, Liechtenstein és Izland) megállapodtak 1994-es szerződésük felülvizsgálatáról. Ezt az EU-bővítés tette szükségessé, és a tizenötök felhasználták az alkalmat, hogy több költségvetési hozzájárulást kérjenek a három országtól. Eszerint évente 230 millió eurót kell befizetniük az EU kasszájába, amelynek fele a strukturális és kohéziós alapba megy. A számla túlnyomó részét Oslo állja, amelynek a korábbi összeg tízszeresét kell fizetnie. Az EU azzal érvel, hogy a tíz új tagállam csatlakozásával jelentősen kibővülő piac áldásaiból a hármak is részesülnek, indokolt tehát, hogy kivegyék részüket a tízek felzárkóztatásából is. Kezdetben Norvégia csak minimális növelésre volt hajlandó, mondván, a kelet-közép-európaiakat majd saját maga támogatja – valószínűleg attól tartott, hogy befizetése elvész a közös kasszában. Más kérdés, hogy a bővítésnek nem mindenki örül Norvégiában. Halexportja ugyanis eddig vámmentességet élvezett a tagjelöltek piacán, míg az EU-ban bár kedvezményeset, de kell vámot fizetnie. A most kötött kompromisszum értelmében 2004 májusától eltörlik a vámot, de helyette kvótát léptetnek hatályba.