Az otthon hagyományosan egyfajta „akkumulátorként” működik: olyan hely, ahol feltöltődhetünk a mindennapi élet kihívásai után. Ma azonban ez a kép árnyaltabbá vált, hiszen az otthon már nem feltétlenül biztosítja a csendet és a nyugalmat. A zajok és a folyamatos ingerek – különösen a képernyős tevékenységek térhódítása miatt – egyre inkább beköltöztek az otthoni térbe, így nehezebb valódi pihenést találni – hangsúlyozta Almási Kitti klinikai szakpszichológus a Lakópark XPO-n.

Pedig a feltöltődés nem csupán az alvást jelenti, hanem minden olyan tevékenységet, amely hozzájárul a testi-lelki jólétünkhöz. Ehhez gyakran szükség van arra is, hogy tudatosan eltávolodjunk a zajoktól és az állandó ingerektől.

Ezért fontos, hogy még otthon is legyen egy olyan személyes tér, ahová az ember visszavonulhat, és időt tölthet önmagával. Különösen azok számára lényeges ez, akik nem egyedül élnek, hiszen ilyenkor szinte mindig jelen van valaki más. „Az időnkénti elvonulás segít abban, hogy valóban egyedül lehessünk, és így mélyebben feltöltődhessünk” – húzta alá.

Együttélés és a pszichológia

Két ember akkor tud igazán jól kapcsolódni egymáshoz, ha közösen ki tudják alakítani a kapcsolatuk „használati utasítását”. Ez azt jelenti, hogy megismerik egymás igényeit, szokásait és működésmódját. Egy önismereti folyamat során gyakran felmerülnek olyan kérdések, mint például: mennyi egyedüllétre van szükségünk, hogyan szeretünk megérkezni egy nap végén – azonnal beszélgetnénk, vagy inkább később –, illetve feszültség esetén inkább kibeszéljük magunkból a problémát, vagy előbb átgondoljuk és rendszerezzük a gondolatainkat.

„Közben egyre többen élnek egyedül, ami hosszú távon ahhoz is vezethet, hogy a személyiség rugalmatlanabbá válik. Ha valaki hozzászokik a saját ritmusához és szabályaihoz, nehezebb lehet alkalmazkodni másokhoz” – mondta Almási Kitti.

Az otthon ráadásul nemcsak a családi kapcsolatok színtere, hanem a szomszédokkal való együttélésé is, ami szintén okozhat stresszt. Sokan például kifejezetten akkut szorongást éreznek egy lakógyűlés előtt, mert ezek a helyzetek komoly megterhelést jelenthetnek.

Az ilyen konfliktusok lényege végső soron az, hogy ki mennyire képes együtt élni másokkal, és milyen szabályokat tudnak közösen kialakítani az együttélés kereteire.

A szomszédok is okoznak stresszt

Az otthontervezés vagy -vásárlás általában hosszú távra szól, hiszen egy olyan teret alakítunk ki, amely hosszabb ideig meghatározza a mindennapjainkat. Ugyanakkor akkor is érdemes tudatosan formálni a környezetünket, ha csak rövidebb ideig élünk valahol (akár nyaralásnál is): fontos megteremteni azokat a feltételeket, amelyekben valóban jól érezzük magunkat.

Az otthonok és a kapcsolatok terén is idő kell a mélyebb megértéshez. A pszichológus szerint körülbelül egy év együttélés szükséges ahhoz, hogy már igazán komoly kérdésekről lehessen beszélni és közösen gondolkodni, hiszen ennyi idő alatt ismerjük meg igazán a másik szokásait, működését és igényeit.

Nagyon nem mindegy, hol élünk

Előfordulhat, hogy az ember úgy ér haza, hogy már előre gyomorgörcse van – például egy folyamatosan zajongó szomszéd miatt. Ha egy ilyen helyzet tartósan fennáll és ennyire megterhelővé válik, érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire szolgálja ez a környezet a saját jóllétünket.

Fontos felismerni, hogy az otthon nemcsak a lakáson belüli térből áll, hanem a tágabb környezet is szerves része. A szomszédok, a ház hangulata, sőt az utca zajszintje is mind befolyásolja, hogyan érezzük magunkat. „Ha például már az is zajos és nyugtalanító, ami a lakásból kilépve fogad bennünket, akkor az könnyen és gyorsan lerombolhatja azt a nyugodt állapotot, amit odabent sikerült megteremteni” – húzta alá a klinikai szakpszichológus.