Az időjárás kegyes a Balatonnal és így az ott működő vállalkozásokkal: egyelőre nem zártak be a parti büfék, vendéglátóhelyek, kerthelyiségek az augusztus 20.-a után is jellemző nyári hőségben, sőt, a legtöbb településen megteltek a szálláshelyek nyaralókkal, vagyis javában dübörög tovább a szezon. Ez jól jön a vállalkozásoknak, ahol a strandokon tömött sorok, az üzletekben pedig a főként vacsoraidőben elkelt asztalok jelzik, hogy van még bevétel a nyárban, és a fogyasztás is élénkebb, mint ahogy azt korábban várták.

Az erősen időjárásfüggő szezonális vendéglátásban ugyanakkor több szempont szerint mérlegelnek idén a cégek. Például az energiaköltségek meredek emelkedése sok kisvállalkozást arra sarkallt, hogy a rentábilis működés érdekében a megszokottnál hamarabb bezárjon. A horribilis bérköltségek miatt is már több helyütt meggondolják, megéri-e a szeptemberbe nyúló nyitvatartás.

A kép vegyes: akad település, ahol a vendéglátósok nyertek a nyaralókon, míg a legtöbb helyen nullszaldós a szezon, de olyan vállalkozók is vannak, akik az ősszel végleg lehúzzák a rolót.

Egymillió a szakácsnak, hatszázezer a felszolgálónak

Akut problémaként lángol fel minden szezon elején a munkaerőhiány: kevés a szakképzett dolgozó, mert nagy részük elvándorolt, vagy már jó előre lekötötték őket a menőbb éttermek, de a kisegítő munkakörökbe is állandóan keresnek megbízható embereket.

Idén némiképp csökkent a nyomás, mert a vendéglátósok tapasztalatai szerint az építőipar mélyrepülése miatt sokan visszatértek a korábbi munkahelyükre és már kevésbé hisztérikusak a bérigények is – az építkezéseken korábban megkeresett, napi 25-30 ezres fizetések helyett beérik kevesebbel is a szezonális munkavállalók.

Ahhoz, hogy a Balatonnál normális, megbízható dolgozókat kapjunk, nagyon mélyen zsebbe kell nyúlni. A legtöbben minimálbéren bejelentik az alkalmazottat, és a borravalóval együtt egészítik ki a nettó pénzeket – mondta az egyik vendéglátós Almádiban.

– Egy jó szakácsnak a közel egymilliós fizetés az egyértelműen megvan, a felszolgálók pedig legalább hatszázezret kapnak, az az alja, annyit meg kell keressenek, különben hamar lelépnek – fűzte hozzá neve elhallgatását kérve.

Mint sorolta, a konyhai dolgozók közül például egy szorgalmas, szakképzett kézilány, egy szakképzetlen, de terhelhető mosogató is megkapja zsebbe ezt az összeget. Ezek a fizetések jellemzően kevés szünnappal járnak, a nyaralóhelyi vállalkozások üzemelése ugyanis alkalmazkodik a kereslethez: a hétvégék, ünnepnapok kevésbé számítanak pihenőidőnek.

– Ezeket a béreket egy valamirevaló vendéglátós az északi parton biztosan ki tudja termelni – jegyezte meg a gyakorlott vállalkozó, hozzáfűzve: tud olyan versenytársról is, aki jövőre már nem vállalja a rizikót, inkább felhagy a tevékenységgel.

Be lehet állni az ötven fokos büfébe!

Időben rájöttek odafönt, hogy a szoftveres, kötelező adatszolgáltatással csak kiszúrnak velünk: rengeteg büfés és a családjuk ment volna tönkre, ami után nem lenne adóbevétel, csak munkanélküliek, vagy ahhoz, hogy megfeleljünk mindennek, nagy áremelések jöttek volna. Most a 100 millió alatti bevétellel rendelkező vállalkozásoknak nem kell jelenteniük a Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központnak minden eladott lángos után, és ez maradjon is így, hagyjanak minket dolgozni, megélni! Így is épp, hogy kijövünk, és elég az, hogy örök téma: miért kerül 1000 forintba a lángos, feltétekkel még többe. Ez nevetséges és elcsépelt – fakadt ki lapunknak Tóth Attila, aki egy 12 négyzetméteres lángossütődét üzemeltet egyéni vállalkozóként az északi part egyik szabadstrandján.

Szavai szerint egy 1200-1500 forintos lángos mögött az infláción túl az energiaköltség, a havi egymilliós bérleti díj, a magas áfa, a brutális nyersanyagárak, a nyomasztó adminisztrációs- és közterhek lapulnak, és valamiből nekik is élni kell. – Legyen normális, fizetőképes kereslet, azt oldják meg! Amúgy meg ide kell állni, és a kánikulában nap mint nap sütni a forró lángost, közben számolgatni, mennyi mindent fizetünk be – fogalmazott.

Nem mindegy, hogy északi vagy déli part – előbbit a szolgáltatók szerint jellemzően a tehetősebb, polgáriasult középréteg látogatja, ezért ott a forgalmat is „meg lehet csinálni”.

A déli parton viszont gyakrabban fordulnak elő a kisebb keresetű vendégek, nagycsaládosok, vagy a bulizó fiatalok, a forgalom településenként nagyon eltérő – volt, ahol azt hallottuk, hogy 30 százalékkal esett vissza egy déli parti étterem bevétele tavalyhoz képest, de olyan üzlet, büfé is sok van, ahol nullszaldós lesz a szezon és ennek is örülnek.

Családi vállalkozásban, tisztességesen is megéri

Pünkösdkor nyitottunk és szeptember első hétvégéje után zárunk. A június nagyjából hozta a tavalyi forgalmat, a július is jól alakult, míg az augusztus eleji, rossz időjárás visszavetette a keresletet. Most megint erős a forgalom, és láthatóan az augusztus 20-i ünnep után sem tűntek el a nyaralók, ki vannak éhezve a jó időre. Most úgy néz ki, idén el fogjuk érni a tavalyi eredményt, akár reálértéken is – mondta a Napi.hu-nak a családi vállalkozásban működtetett, siófoki Hintaló étterem tulajdonosa.

Borsi András kifejtette: munkaerő terén szerencsés helyzetben vannak, mert a családtagok mellett több olyan alkalmazottjuk van, akik több éve hűségesek, de minden nyáron így is 5-6 fővel ki kell egészíteniük a csapatot.

– Ha egy üzlet el tudja viselni a magasabb bérköltségeket, érdemes belefektetni a jó munkaerőbe, ehhez viszont forgalom is kell, ami nálunk főképp a törzsvendégekre épül. Nem a Váci utca vagyunk, hanem Siófok peremén, bár egy forgalmasabb helyen működünk, igaz, már régóta. Ezen a partszakaszon viszont évtizedekig nem történtek fejlesztések, csak az utóbbi öt-hat évben épült a part mentén több, új apartmanház, szálloda – jegyezte meg. Ennek köszönhetően pedig a vendégkörük is fizetőképes, stabil.

Jelezte: a déli parti versenytársakhoz képest szerényebben emeltek az árakon, tavalyhoz képest összességében 14-15 százalékkal drágább az étlapjuk, ez az átlagnak a fele. Ehhez képest viszont a költségek jóval megterhelőbbek, például a beszerzés, ahol az élelmiszerárak összességében 40 százalék körül nőttek, míg a közüzemi díjak közül az áramköltségük durván a háromszorosa lett.

Megremegett a Szép-kártya, de nem jelentősen

Augusztus első felében némiképp meglátszott a forgalmon, hogy kisebb lett a Szép-kártyás költések aránya, az a pénz nyilván a kiskereskedőknél csapódott le, de nem jelentős a visszaesés, csak pár százalék – mondta Borsi András annak kapcsán, hogy a fogyasztás általános élénkítésére a kormány augusztustól a hidegélelmiszerek vásárlására is bevetette a pihenőkártyát.

A jellemző éttermi fogyasztásról elmondta, hogy a magyarok költési szokásaiban nincs nagy változás: ebédidőben könnyebben étkeznek, esténként viszont megadják a módját a vacsorának. Egy vendég alkalmanként 6 ezer forintot költ átlagosan, ebben főétel, leves vagy desszert, üdítőital van.

– Nálunk nincs szervízdíj, bár minden vendég rákérdez, mert megszokták. A borravalót elfogadjuk, az a számla 5-10 százaléka szokott lenni – mondta. Mint megjegyezte, a szezon végén látszik: lehetett volna még emelni az áraikon, mert így is jócskán a piaci átlag alatt vannak, de megbecsülik a vendégeiket, és így volt kiegyensúlyozott a forgalom.

A németek az unokáikat is hozzák

Lerágott csont, hogy bezzeg a horvát tengerpart, és többen nem tehetik meg, hogy a Balatonnál nyaraljanak! Régen is úgy volt: akadt, aki hűtőtáskában vitte a strandra az ételt, mások minden nap étteremben esznek. Nem kell elhallgatni: mindig is időjárásfüggő volt, de idén is megtelt a Balaton. A déli part biztosan, míg északon Füred, Tihany, Hévíz és a Badacsony környéke is tarolt a szezonban, azt mondják a kollégák – szögezte le egy másik szakmabeli Fonyódon.

A siófoki vendéglős pedig úgy tapasztalta, hogy továbbra is elmaradhatatlanok a német, osztrák vendégek, akik közül az idősödő törzsvendégeknek már az unokáik is ide járnak nyaranta, míg feltűnően sok a lengyel, szlovák, román turista is a környéken. Mint kitért rá, a másfélmilliós négyzetméteráron eladott, közeli apartmanok lakói jellemzően fizetőképes keresletet képviselnek, de a hagyományos, Zimmer Frei-magánházak vendégei is rendszeresen megfordulnak náluk.

– Akad, aki a 2400 forintos menüért tér be naponta, de esténként is mindig megtelik az étterem, hétfőtől vasárnapig – jegyezte meg Borsi András.

 

A sógorok fukarkodnak

Noha az infláció miatt visszafogottabb költekezés érezteti a hatását, az egy évvel ezelőtti helyzethez képest elégedettebbek a nyaralási szezonnal a turisztikai szolgáltatók Ausztriában – derül ki az osztrák gazdasági kamara (WKO) legutóbbi jelentéséből. A vállalkozók azt jelezték, hogy jól indult a nyár, és a hajrá kitart a szezon végéig, sőt, az előfoglalási adatok alapján az ősz is kedvező forgalmat hozhat. Az ország nyugati felében nagyobb az optimizmus, mint keleten, és például Grazban, Innsbruckban a szállodások már elérték a Covid előtti szinteket. Az inflációt jobban megérzik a vendéglősök: a naponta betérő vendégek kevesebbet költenek, sokan elhagyják az előételt vagy a desszertet a rendelésnél, illetve a borravalóval is fukarabban bánnak – mondta Mario Pulker, a WKO gasztronómiai szakosztályának elnöke a Kurier-nak. A vendéglátó vállalkozók közel harmada tapasztalt a nyáron forgalomcsökkenést, pedig több üzletben már szűkíteni kellett az étlapot, törölték a túl drága ételeket, míg minden ötödik helyen átálltak a menüztetésre – ennek ellenére a többség bizakodó a jövőt illetően. Főként, hogy a munkaerőhiány is enyhült, de ahol továbbra is kevés a dolgozó, ott jellemző, hogy két-három emberre még szükség lenne a konyhában, a felszolgálásban vagy a takarításban.

(Thurzó Katalin)