Immár a harmadik egymást követő átigazolási időszakban a Chelsea költekezése a labdarúgás világának legfőbb témája. Pontosabban Todd Boehly és a Clearlake Capital látszólag csillapíthatatlan étvágya és a nagy összegű átigazolási díjak iránti mániája uralja a közbeszédet.

A Brighton középpályásáért, Moises Caicedoért 115 millió fontot fizettek, így Enzo Fernandez 106 milliós transzfere mindössze hat hónapig tartotta az angol átigazolási rekordot. Ráadásul Romeo Lavia is a Chelsea-t részesítette előnyben, és a klub megegyezett egy 53 millió plusz 5 millió font plusz kiegészítéssel járó üzletről.

Ez azt jelenti, hogy Boehly 2023-ban 300 milliónál is többet költött csak középső középpályásokra — ha a Lesley Ugochukwu és Andrey Santos ügyleteit is beleszámítjuk. Az összesített számok még elképesztőbbek: Laviával a teljes átigazolási díjfizetési kötelezettség átlépte a 900 millió fontot, mióta a Chelsea új amerikai tulajdonosai 2022 júniusában átvették az irányítást –  és még nem végeztek.

Ugyanis egy új kapusnak kellene pótolnia a Real Madridhoz kölcsönbe távozó Kepa Arrizabalagat, és a klub szeretne még két támadót is szerződtetni –  mindezt úgy, hogy (még) nem lesz elsődleges mezszponzor bevétele, és 2023-24-ben nem lesz Bajnokok Ligája-részvétel sem.

Már figyelik őket


A világon nincs még egy klub, amelyik így működne, és kijelenthetjük, hogy a Chelsea ilyen jellegű működése igencsak felborzolja a kedélyeket. Egyre többször hallani, hogy a rivális klubok panaszt tesznek a Premier League-nél a kékek költekezése miatt, nehezen hiszik el, hogy megfelelhetnek az UEFA pénzügyi fair play (FFP) szabályainak, amelyek szerint

a klubok egy három éves periódus alatt körülbelül 90 millió eurót veszíthetnek. Ráadásul tavaly szeptemberben az UEFA a veszteségek nagysága miatt az FFP-megfigyelési listára tette őket

– írja a The Athletic.

A Chelsea mégis úgy véli, hogy van egy olyan stratégiájuk, amellyel a klubfutball pénzügyi ellenőrzésének jó oldalán maradhatnak.

Így okoskodik Boehly 


A Chelsea tevékenységének megértését nagyban akadályozza, hogy a tranzakciónál a legtöbb ember rutinszerűen kizárólag az átigazolási díjra koncentrál, a futballklubok azonban nem feltétlenül így gondolkodnak. Márpedig a Chelsea egyértelműen nem így gondolkodik.

Íme egy példa: 

    • A klub 50 millió fontért szerződtet egy játékost, és ötéves szerződést ad neki heti 100 ezer font értékben,
    •  B klub szabad átigazolással szerződtet egy játékost, és megegyezik, hogy heti 400 ezer font körüli összeget fizet neki. 

Ön szerint melyik játékos drágább éves szinten? Ha a B klubra tippelt, akkor jó nyomon jár. Egy heti 400 ezer fontos bér valamivel több mint 20 millió fontos éves fizetésnek felel meg, míg egy ötéves szerződés alatt amortizált 50 millió fontos átigazolási díj teljes költsége egy heti 100 ezer fontos fizetéssel 15 millió font körül van.

Ebben a kontextusban nézve nagyon is elképzelhető, hogy

az angol futballtörténelem legdrágább transzfere valójában Erling Haaland 2022-es Manchester Cityhez való átigazolása lehetett, ha a norvég hatalmas fizetését, aláírási bónuszát és ügynöki díját hozzáadjuk a Borussia Dortmundtól kapott – névlegesen olcsó – 51 millió fontos transzferdíjához.

Kapcsolódó

Széles körben dokumentálták, hogy a Chelsea kihasználta az amortizáció törvényes korlátait, hogy a költekezésre fordítható pénzét tovább növelje. A januári igazolásaik mindegyike hét- vagy nyolcéves szerződést kapott, csökkentve ezzel az éves költségüket a könyvelésben.

Az UEFA úgy döntött, hogy idén nyártól az átigazolási díjakat a szerződés hosszától függetlenül csak legfeljebb öt év alatt lehet amortizálni, és a Premier League valószínűleg inkább előbb, mint utóbb, követi majd ezt a példát. Azonban még ezeknek az „FFP-kiskapuknak” a bezárásával együtt is a Chelsea-nek továbbra is az amortizáció marad a leghatékonyabb eszköze kiadásainak növelésére.

Ráadásul a londoniak ebben a szezonban nem játszanak európai kupasorozatban, így egyelőre nem kell aggódniuk amiatt, hogy az UEFA szabályain belül maradnak-e. Persze több okból is remélik, hogy a következő szezonban visszatérnek, de a Premier League nagyobb mozgásteret ad, ezáltal a Chelsea-nek is több ideje lesz, hogy rendezze a sorait.

Adok-veszek


Boehly és Clearlake az elmúlt három átigazolási időszakban több mint 250 millió fontot termelt játékos eladásból. Ebből mintegy 200 millió fontot idén nyáron szereztek, elsősorban Kai Havertz, Mason Mount, Mateo Kovacic, valamint Kalidou Koulibaly és Edouard Mendy eladásával.

Ez a szám közel sem egyenlíti ki a Chelsea átigazolási díjakra fordított kiadásait, de számviteli szempontból nem is kell. A játékosok eladásáért fizetett átigazolási díjakat azonnal teljes egészében a könyvelésben rögzítik, levonva belőlük a játékos fennmaradó amortizált költségét.

A jó hír Boehly és Clearlake számára az, hogy az ebben az ablakban eladott játékosok többsége vagy elég régóta volt a klubnál ahhoz, hogy viszonylag kis maradványértékkel rendelkezzen (Havertz, Kovacic és Pulisic), vagy a Cobham akadémián végzett játékosok voltak (Mount és  Loftus-Cheek), akik eladásukkal tiszta profitot jelentenek.

A The Athletic szerint a Chelsea becsült amortizációs kiadásai az elmúlt három transzferablakban 157,2 millió fontra rúgnak, ezt a számot szinte teljes egészében ellensúlyozza a játékoseladásokból származó 149,6 millió fontos számviteli nyereség ugyanebben az időszakban.

Kénytelenek bevételt generálni


Mivel a klubok beszámolóit csaknem egy évvel a vonatkozó ügyletek után teszik közzé, most még nem lehet tudni, hogy a Chelsea jelenlegi költekezései miatt veszteséget vagy nyereséget fog-e elkönyvelni. Emlékezzünk, fentebb arról írtunk, hogy 3 év alatt 90 milliós veszteség jöhet csak szóba, ennek kapcsán meredek adat, hogy a tavalyi beszámoló szerint a kékek 121 millió font veszteséget könyveltek el.

Az azt megelőző szezonban pedig 156 milliós mínuszban voltak, ami a Premier League történetének második legnagyobb vesztesége volt,

így a klubnak hamarosan profitot kell termelnie, akár a játékoseladásokkal, akár a kereskedelmi megállapodások növelésével, akár a Bajnokok Ligájába való visszatéréssel, ahol hazai meccsenként 3-4 millió fontos bevétel folyhat be.

Bombaüzletekkel és magyar játékosokkal rajtolt a Premier League

Horror áron eladott televíziós jogok, repkedő euró milliárdok, sztárigazolások, és magyar vonatkozások színesítik idén az angol bajnokságot. Összefoglaltuk, mit kell tudni a rajt előtt.