A ciprusi származású sztárközgadász előadásának kezdetén bemutatta, hogy az első ipari forradalom óta minden technológiai változás radikálisan átalakította a munkaerőpiacot. Az urbanizációtól kezdve a nők munkaerőpiaci integrációjáig, minden forradalom új lehetőségeket és kihívásokat teremtett.
Ipari forradalmak nem történnek túl gyakran, de amikor bekövetkeznek, a gazdaság átalakul, különösen a munkaerőpiac
– világított rá Chris Pissarides. A Nobel-díjas közgazdász szerint a kérdés az, hogy mekkora ez az átalakulás. A Brüsszelben összegyűlt hallgatóságot egy történelmi utazásra invitálta a sztárközgazdász, hogy közelebb vigye őket a mostani, negyedik ipari forradalom megértéséhez. Érdekes ugyanis visszatekinteni a másik három ipari forradalomra, és elgondolkodni azon, hogy mi okozta azokat. A háttérben mindig megbújt valamilyen erőforrás.
A jelenlegi, negyedik ipari forradalom a digitális technológiákra, különösen a mesterséges intelligenciára és robotikára összpontosít. Pissarides szerint ezek a technológiák nemcsak új munkahelyeket teremtenek, hanem hatalmas hatással vannak a meglévő munkakörökre is, különösen a gyártóiparban. Az első ipari forradalom idején ez a gőzenergia volt. Előtte izomerővel végeztük a feladatokat. A gőzgéppel a gépek gyorsabban mozogtak és nehezebb munkát tudtak elvégezni.
A gőzenergia több strukturális változást hozott a gazdaságban, mint amennyit a mesterséges intelligencia valaha is fog
– világított rá a Nobel-díjas közgazdász, hozzátéve, hogy a gőzenergia elhozta ugyanis a gyárak és az urbanizáció fejlődését.
Majd az elektromosság szökkentette szárba a második ipari forradalmat. A közgazdász szerint az elektromosság nagyobb változást hozott, mint a gőz, és mind közül ez volt a legnagyobb ipari forradalom. A gőznél erősebb energiaforráshoz jutottunk, tisztább is, és könnyebb használni. Az elektromosság vezetett a tartós fogyasztási cikkek gyártásához, és természetesen az összes városunk megvilágításához. Mindemellett pedig behozta a gyárba a futószalagot. Strukturális átalakulást eredményezett, így a munkaerő mintegy negyven százalékát tartós fogyasztási cikkeket gyártó üzemekben foglalkoztatták – magyarázta a Nobel-díjas szakértő, aki egyben a London School of Economics Regius közgazdászprofesszora.
Főként a nőket szabadította fel az otthoni munka alól a mosógépek, a porszívók, a hűtőszekrények és társaik megjelenése
– világított rá a professzor a társadalmi átalakulásra, megjegyezve, hogy John Maynard Keynes még azt is felvetette, hogy nem lesz mit dolgozni, mert a technológia átveszi a munkahelyeket. Igaza lehetett volna, ha az egész gazdaságot a gyártás teszi ki. Akkor még a feldolgozóipar a munkaerő negyven százalékát foglalkoztatta, ma már csak a tíz százalékát. Azt már el sem nem tudta elképzelni, hogy a szolgáltatási szektor ilyen mértékben fog fejlődni, mint ahol ma van.
Munkahelyek mindig lesznek a gazdag társadalmakban, hiszen a technológiai fejlesztések és a jólét elegendő keresletet teremtenek hozzá
– jelezte. Persze az már más kérdés, hogy lesz-e ember, aki elvégezze ezeket a munkákat. A történelmi túrát a harmadik ipari forradalommal folytatta a professzor, amit az 1970-es években a számítógépek váltottak ki. Ekkor arról beszéltek, hogy el fogjuk veszíteni a munkahelyeinket.
Rengeteg munkahely veszett oda a számítógépek miatt – a középszintű adminisztratív munkakörök
– mutatott rá a szakértő. A negyedik ipari forradalom idején pedig ismét az a nagy kérdés, hogy vajon hány munkahely szűnik meg. A legújabb forradalmat az automatizálás, a robotika és a mesterséges intelligencia fűti.
A robotokat főleg gyárakban alkalmazzák és manuális, unalmas feladatokat végeznek. Amit termelnek, azok kereskedhető áruk, növelik a termelékenységet. „Elveszik a munkát az emberektől, és ez jó dolog, mert azokat a munkákat, amelyeket a robotok végeznek, az emberek nem tudják megcsinálni” – fogalmazott a professzor. A robotok olyannyira javítják a termelékenységet, hogy ezen a területen azok az országok állnak a legjobban, amelyeknek a legtöbb robotja van, például Dél-Korea, Szingapúr, Japán, Németország, Svédország és Hongkong.
Kína több robotot telepít, mint a világ többi része együttvéve, és még mindig a munkaerő mintegy 30-40 százalékát foglalkoztatja a gyártásban
– jelezte Chris Pissarides.
A mesterséges intelligenciára áttérve elmondta, hogy a technológia még mindig több szempontból ismeretlen. Hibának nevezte, hogy sok közgazdász olyan lehetőségként tekint az AI-ra, ami biztosan beváltja az iránta táplált reményeket, pedig dönthetünk másként is. Rámutatott, hogy volt néhány megalapozott találgatás a munkahelyekkel kapcsolatban, és az már biztos, hogy a mesterséges intelligencia sokkal több munkahelyet érinthet, mint a robotok és a számítógépek.
Sok a kérdőjel a mesterséges intelligencia körül, azt azonban biztosan tudjuk, hogy a minden állást érint a legfelső vezetői munkakörök kivételével
– jelezte a Nobel-díjas közgazdász. Munkahelyhiány ugyan nem lesz a professzor szerint, de új készségekre lesz szükségünk ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia segítségével boldogulni tudjunk.
Garantálom, hogy lesznek munkahelyek, de a megfelelő készségekre van szükség, ha jól akarunk boldogulni
– hangsúlyozta Pissarides, felsorolva, hogy milyen készségeket keresnek a munkáltatók a jövőben a dolgozóikban:
- informatikai jártasság;
- adatfeldolgozás;
- üzemeltetés;
- logisztika;
- mérnöki skillek.
Ezekre a professzor szerint feltétlenül szükség van, mert az adat az új valuta. Ezenkívül a munkáltatók olyan embereket keresnek, akik megbízhatósággal, önfegyelemmel, kreativitással, kritikus gondolkodással, valamint jó vezetői képességekkel, emberekkel való bánásmóddal, fejlett kommunikációs és tárgyalási készségekkel rendelkeznek.
„A siker titka az, amikor új technológia jön, hogy szeretni kell az új technológiát. Ne próbálj meg harcolni, mert veszíteni fogsz” – mondta előadását zárva a Nobel-díjas közgazdász.